Elfogadott segítség (Befejezett)

06. Apró lépésekkel a cél felé

Charlie:

Arra ébredtem, hogy pokolian fáj mindenem. Sikerült alvás közben valami lehetetlen test helyzetet felvennem, ami nem tett jót sem a bordáimnak, sem a vállamnak.

Ránéztem az órára, tizenegyet mutatott. Bucky még mindig békésen szuszogott. Úgy látszik bevált a szer, nagyon ki lehetett már merülve.

- Jó reggelt - lépett be Banner a szobába.

- Jó reggelt.

- Buck, látom még alszik.

- Igen szerencsére.

- Te hogy vagy?

- Fáj mindenem. Kicsit elfeküdtem magam, és nem tett túl jót.

- Hozok fájdalomcsillapítót.

Bruce pár perc múlva jött vissza. Beadta a fájdalomcsillapítót aztán vártunk Bucky mikor ébred fel.

Délután már észrevettük, hogy múlik a nyugtató hatása, mert újabb rémálma volt, ebből szerencsére gyorsan fel tudtuk ébreszteni.

- Semmi baj. Biztonságban vagy. - próbáltam nyugtatni.

- Mennyit aludtam?

- Tizenkilenc órát.

- Tényleg hatásos ez a szer.

- Igen. Na gyere. Enned kell valamit.

- Előbb lezuhanyoznék.

- Ok. A konyhában varlak.

Lementem, és amennyire tudtam fél kézzel össze ütöttem neki egy kis rántottát.

- Isteni illata van - jött be a konyhába.

- Remélem is. Jó étvágyat.

- Te nem eszel?

- Nem. Én nem rég ebédeltem.

Elég hamar elpusztította a kaját, aztán visszament a szobájába.

- Bejöhetek? - mentem utána én is.

- Igen.

- Szedd össze magad. Elmegyünk sétálni.

- Charlie. Ez nem jó ötlet.

- Szerintem meg igen. Ki kell mozdulnod. Megyünk és kész. Nincs vita. Tíz perc múlva vártak lent.

Bucky:

Kicsit meglepődtem, hogy a fél napot át aludtam. De jobban érzem magam. Talán tényleg beválik Charlie módszere. Miután megreggeliztem, vissza akartam menni a szobámba.

- Bejöhetek? - kérdezte Charlie.

- Igen.

- Szedd össze magad. Elmegyünk sétálni.

- Charlie. Ez nem jó ötlet.

- Szerintem meg igen. Ki kell mozdulnod. Megyünk és kész. Nincs vita. Tíz perc múlva várlak lent.

Ez a csaj kikészít. Rosszabb, mint Steve. Ő legalább békén hagy, ha azt kérem. Összeszedtem magam, aztán lementem. Charlie a bejáratnál várt.

- Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva.

- Persze.

Nem hagytuk el a telket. Csak sétálgattunk. Csendben voltunk, de arra gondoltam, megpróbálom megismerni. Mégiscsak a fejemben akar turkálni.

- Miért lettél agyturkász? Tudhatom? - kérdeztem.

- Kiskoromban volt egy barátnőm. Olyanok voltunk, mint a testvérek. Középiskolában eltávolodtunk egymástól. A második év végén öngyilkos lett. Az osztálytársai cikizték őt a súlya miatt. Nem volt kövér, csak kicsit teltebb volt a Barbie babáknál. Feltűnt, hogy zárkózottabb, de akkor nem tudtam mire vélni. Úgy gondoltam, talán, ha beszélgettem volna vele, vagy nem tudom. Akkor döntöttem el, hogy kamaszokra specializálódom. Aztán valahogy bejöttek a képbe a bántalmazott emberek, és a traumát átéltek.

- Szívesen csinálod?

- Ez fura, de igen. Rengeteg szörnyű dolgot hallok és látok minden nap. Ami annyira nem jó. Nem tudok mindenkin segíteni, de igyekszem. Van, akinek több idő kell, van akinek kevesebb. Egy biztos. Jó érzés, mikor valaki javul. Ezért csinálom.

- Mit szól ehhez a párod?

- Nincs párom.

- Bocsánat, semmi közöm hozzá.

- Semmi gond. Kérdezz bármit, ami kell ahhoz, hogy megbízz bennem. Mindenre válaszolok.

A hasam morgása jelezte, hogy ideje visszamenni vacsorázni. Miután ettünk, Charlieval még beszélgettünk kicsit, aztán Bruce megint jött a tűvel.

- Ezt miért nem lehet tablettában kifejleszteni? - háborogtam.

- Nézz rám. Tegnap is bevált. Neked jobb tőle. - mondta Charlie.

- Jó. Legyen - adtam be a derekam.

Steve:

Charlie tényleg jó hatással van Buckyra. Ma már a szobájából is sikerült kihoznia, plusz még evett is. Ez jó hír.

- Szia Steve - jött be Charlie a nappaliba.

- Szia. Buck?

- Alszik.

- Ezt hogy érted el?

- Bruce nyugtatója. Amúgy ezek a képek mióta vannak kint? - mutatott Stark szüleinek képeire.

- Nem tudom. Mióta itt lakom, azóta kint vannak. Miért?

- Bucknak nem tesz jót, ha állandóan arra emlékezteti a dekoráció, amit el akar felejteni.

- Azt akarod, hogy szedjem le őket? - jött be Stark.

- Ideiglenesen jót tenne, ha nem látná őket minden nap. Talán könnyebben ki tudnám hozni a szobából. - mondta Charlie.

- Rendben. Összeszedem.

- Köszönöm Tony - mondtam. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz rávenni.

- A nyugodt éjszakáért bármit - felelte.