Elfogadott segítség (Befejezett)

13. Az első rendink

Charlie:

Iszonyú fájdalomra ébredtem. Alig tudtam levegőt venni, és az egész testem fájt. Nyöszörögtem kicsit, ahogy próbáltam megmozdulni, de még arra is képtelen voltam.

- Várj. Segítek - hallottam meg Bucky hangát mellőlem.

Hónom alá nyúlt és óvatosan felültett, majd eligazgatta a párnáimat és neki döntött az ágytámlának.

- Köszönöm - mondtam.

- Nincs mit. Kicsit kitekeredtél éjjel. Jobb már?

- Igen. Mi történt?

- Tegnap délelőtt kicsit kiakadtál, majd álomba sírtad magad. Most keltél fel.

- Akkor igaz? A lakásom ....... - újra könnyek gyűltek a szememben.

- Igen, igaz. Beszéltem Starkkal. Ő is azt mondta, addig maradsz, ameddig csak akarsz. Nem kell elmenned sehova. Tegnap hozott neked pár dolgot, illetve utólagos engedelmeddel Steve elment megnézni, hogy mi maradt a házból. Elhozott pár dolgot, ami még menthető volt. Minden ott van a szobádban. És ő is megúszta - mutatta fel kedvenc gyerekkori macim.

- Köszönöm. - elvettem tőle, és magamhoz öleltem. - Ő Morgó Úr. Akkor kaptam, amikor megszülettem. Azóta megvan. Köszönöm.

- Nincs mit - mondta, aztán bemászott mellém, és átöltet. Arcom mellkasába fúrtam és én is átöleltem. Nem tudom, meddig ültünk így, de egyszercsak hasam hangos korgással adta tudtunkra, hogy bizony tegnap reggel óta nem edtem.

- Hozzak fel reggelit, vagy lejössz?

- Hoznál fel? Most nem akarok társaságot. Nem akarom, hogy bámuljanak, vagy sajnáljanak.

- Persze. Mit ennél?

- Igazából semmit.

- Olyan nincs. Valamit enned kell.

- Most szerepet cseréltünk? Ez az én szövegem volt.

- Úgy tűnik igen - nevetett.

- Szeretem, mikor nevetsz.

Adott egy puszit a számra, aztán lement. Pár perc múlva Vacak jött be, felugrott az ágyra, és befészkete magát mellém. Nem sokkal később a gazdája is megérkezett hatalmas tálcával a kezében.

- Köszönöm - vettem el tőle a tálcát.

- Bruce azt kérte, hogy ha esetleg úgy gondolod, akkor át kéne majd mennünk hozzá, hogy megnézze a bordáidat és a vállad.

- Most?

-Nem. Holnap is ráér, vagy utána. Mondtam, hogy most nem igazán vágysz emberek közé.

- Köszönöm. - mondtam, majd elkezdtem reggelizni. Csak csipegettem, nem voltam igazán éhes. - Kivisszük Vacakot sétálni? - kérdeztem a reggeli után.

- Persze. Öltözz fel, aztán mehetünk.

Míg Bucky lement elpakolni, én átöltöztem. Lent a konyhában találtuk meg. Szerencsére a többiek nem voltak lent, így nem futottam össze senkivel.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.

- Bevetésen. Most pár napig miénk a torony. Bruce maradt csak itt, de ő is beköltözött a laborba, úgyhogy nem sokat fog zavarni.

- Ő lett a babyszitter?

- Így is mondhatjuk.

Nem tudom, meddig sétáltunk, de mire visszaértünk a toronyba, teljesen átfagytam. Vacakról levettem a hámot, aki boldogan ugrott fel a kanapéra. Elhelyezkedet, aztán figyelt munket. Bucky úgy döntött, hogy csinál nekünk teát, én pedig mőgé léptem és átkaroltam a derekát, fejemet pedig a hátába fúrtam.

- Ha elengedsz, akkor oda tudom adni a teádat. - mondta.

- Nekem most így jó.

- Nem lenne kényelmesebb, ha megfordulnék?

- De ahhoz el kell, hogy enegedjelek - hisztiztem.

Bucky picit lazított karjaimon, majd megfordúlt ölelésemben, és ő is átkarolt. Így álltunk nem tudom meddig, majd mikor valaki, gondolom Bruce megköszörülte a torkát a hátam möbött, én csak párom mellkasába fúrtam az arcom. Látszólag nem törődtek velem, aminek örültem. A doki csak csinált magának valami innivalót, aztán távozott. Hálás voltam, amiért tiszteletben tartja az igényem arra, hogy most az egyetlen társaságom Bucky legyen, és mások észre se vegyenek.

A nap nagyon hamar elment. Valamikor este fele Bruce elment, azt mondta valamit el kell intéznie, valamikor hajnalban fog haza érni. Én felmentem kicsit olvasgatni, Buck pedig a tv-t nézte a nappaliban. Másfél óra múlva megjelent az ajtóban egy csokor csoda szép virággal.

- Ezt miért kapom? - kérdeztem.

- Mert szeretnélek elhívni egy randira. Tudom, hogy most nem szeretnél emberek közé menni, de a konyháig eljössz?

- Persze - mosolyogtam rá.

Mikor leértünk a lélegzetem is elállt. Halk zene szólt, a konyhában pedig szépen meg volt terítve.

- Ezt mind te csináltad? - kérdeztem meghatódva.

- Tetszik? - kérdezte.

- Igen. Nagyon - mosolyogtam rá.

A vacsora nagyon finom volt. Egyszerű sült hús volt salátával és desszertnek pedig dobostorta.