Elfogadott segítség (Befejezett)

08. Leomló falak

Charlie:

Bucky végre kezd megnyilni nekem. Ma saját maga jött be a szobámba. Kicsit nehezen kezdett bele a beszédbe, de végül sikerült. Tudtam, hogy el kell érnem nála, hogy elsírja magát, ugyanis így egy kicsit megkönnyebbül, és nem lesz annyira feszült.

- Emlékszel mindenre, amit Tél Katonájaként csináltál?

- Igen. Minden egyes áldozatomra. Arra, hogy könyörögnek nekem, a sikoltásukra, a holttestükre, mindenre. Ezt akarom annyira elfelejteni!

Itt tört el valami Buckyban, ugyanis alig fejezte be a mondatot, zokogni kezdett.

- Nagyon sajnálom. De muszáj volt ezt elérnem nálad. Néha ki kell adnod ezt magadból, mert ez nem egészséges. Rendbe fogsz jönni, és nem fog fájni, mert ha engeded, segítek. Minden rendbe fog jönni, ígérem - öleltem át a vállát, ő pedig meglepő módon belesimult az ölelésembe, ezért még egy óvatos puszit nyomtam a (meglepően puha) hajába.

- Köszönöm, Charlie. Hálás vagyok. Neked is és Stevenek is - sóhajtotta megkönnyebbülten. - Alig várom, hogy veled töltsem a karácsonyt, de kicsit félek, hogy újra bántani foglak.

- Én is várom, és tudom, hogy soha nem bántanál kész akarva. Nem félek tőled - mosolyodtam el.

Buckyval még sokáig beszélgettünk, többször sikerült elérnem, hogy elsírja magát. Érezhetően nyugodtabb lett. Lassan de biztosan kezdjük lebontani a falakat körülötte. Még messze vagyunk attól, hogy jól legyen, de már haladunk.

Bucky:

Charlieval való beszélgetésünk kicsit felzaklatott. Még soha nem beszéltem senkinek ezekről a dolgokról. Valahogy megbízom benne. Nem tudom, de jól érzem magam a környezetében. Vele biztonságban vagyok. Mikor az előbb is elsírtam magam, ő átöltet, akkor azt éreztem, biztonságban vagyok, hogy minden rendben lesz. Utoljára hetven éve éreztem magam ennyire biztonságban, még otthon.

Talán ő tényleg tud majd segíteni. Olyan jó lenne, ha végre nem kellene attól félnem, hogy bárkit bánthatok egy-egy rémálom után, vagy egyáltalán elaludni sem kellene félnem.

Teltek a napok, és egyre közeledett a karácsony. Steve-nek már rég megvettem az ajándékot, de a többieknek még nem. Arra gondoltam, hogy elmegyek vásárolni, persze Steve-vel, hátha tud segíteni. Nem kellett sokáig keresgélnem, hamar megtaláltam a motorja mellett.

- Steve! Van valami terved délutánra? - kérdeztem.

- Szia. Nincs. Miért?

- Arra gondoltam, hogy ideje lenne beszereznem pár karácsonyi ajándékot, és te esetleg tudnál nekem segíteni.

- Persze. Rendben. Mikor induljunk?

- Mondjuk most? Én majdnem kész vagyok, csak a kabátom kell és a tárcám.

- Rendben. Kezet mosok és mehetünk.

Steve-vel nagyon hamar beértünk a városba. Két óra alatt összeszedtem mindenkinek, ami kell.

- Nos? Kell még valami? - kérdezte.

- Charlienak szeretnék még venni valamit, de nem tudom, mit. Te ismered. Minek örülne?

- Van egy ötletem. Vegyél neki egy szép képkeretet. Mikor megismertem, elmesélte, hogy semmit nem hozot magával otthonról, nem akart semmi emléket, de nagyon hiányoznak a szülei. Stark utána nézett, mikor ide jött, így tudom, hogy rengeteg képe van a családjáról. Kinyomtatunk párat, aztán bekeretezed, és kész. Ennél jobbat nem adhatsz neki.

- Szerinted örülne neki, ha a magánéletében vájkálnék? Nem túl személyes ez? Végülis csak a betege vagyok.

- Szerintem annál kicsit több.

- Képzelődsz. Rendben. Vegyük meg a keretet, aztán menjünk. Kezdenek kicsit sokan lenni itt.

Steve:

Már az egész torony észre vette, hogy kettejük között van valami, már csak nekik nem világos a dolog. Charlienak soha nem volt senkije, világéletében tanult, Bucky meg....., Bucky. Remélem ez az ajándék bejön.

- Felcsaptál kerítőnek Rogers? - kérdezte Stark.

- Mire célzol? - kérdeztem.

- Most volt nálam Barnes, hogy kelene neki pár kép Charlieról, mert nekem van. Te mondtad neki, hogy egy kollázsnak mennyire örülne.

- Ez így történt.

- Wanda segít neki összerakni.

- Akkor adtál neki képeket?

- Persze. Végre nyugodtan alszom éjjelente. Ez a csaj minden pénzt megér. Szerintem felveszem ide dili dokinak. Mindannyiunkra ráfér néha. Barnessal csodát tett.

- Még ne dícsért. Ez csak a nyugtató. - jött be Banner.

- Jó. Tudom, de akkor is alszik. Ezt pedig a kiscsajnak köszönhető.

Ebben Starknak igaz van. Tényleg Charlie érdeme, amit elért Buckynál. Remélem összejönnek. A két legjobb barátom egy pár lenne. Én ezt el fogom érni.