Elfogadott segítség (Befejezett)

17. Álomból valóság (18+)

Charlie:

Bucky levette a melltartómat, amitől kicsit elszégyeltem magam és magam elé tettem a kezeim. Ő óvatosan mellém fektette kezeimet, aztán kényeztetni kezdett. Nagyon jó munkát végzett.

Teljesen belefeletkeztem nyelve munkájába. Egyszercsak megéreztem nagy tenyerét lábaim között. Ösztönesen összeszorítottam lábaim, mire elvette a kezét. Visszatért ajkaimra, így én is tudtam kényeztetni hátát, oldalát. Egyik kezem a hátára vezettem, a másikat pedig hasára. A hátán lévő kezemet levezettem csipőjére, a másikkal V vonalát kényeztettem.

Elkezdtem lehámozni róla az alsónadrágját, közben kezeimmel feltérképeztem izmos alsó testét, figyelve arra, hogy bizonyos helyekre ne tévedjek.

Bucky sem volt rest. Lábaival befejezte a munkámat, majd ő is eltávolította rólam az utolsó ruhadarabot. Óvatosan széttárta lábaimat, majd közéjük férközött. Lágyan cirogatta végig a combom, majd az oldalam. Minden érintésétől remegtem. Égett a bőröm a keze nyomán.

Ajkaink ismét forró csókban egyesültek, nyelveink érzéki táncot jártak. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy keze ismét lábaim között van. Ügyes ujjai nagyon jó munkát végeztek. Bucky ismét megtalálta gyengepontomat a vállamon. Ujjaival lábaim között tevékenykedett, ajkaival pedig vállamat kényeztette. A két érzésnek köszönketően nagyon gyorsan a csúcsra jutottam.

Lassan rendeztem lélegzetvételeimet. Nehéz volt, mert Bucky folyamatosan apró puszikkal kényeztetett. Mikor nagyából magamhoz tértem, fölém hajolt és a szemembe nézett. Tudtam, mit szeretne, beleegyezően bólintottam.

- Vigyázok rád. Ígérem.

- Bízom benned - sutogtam, miközben ismét ajkaira tapadtam.

Kezei alatt teljesen elolvadtam. Megszünt a külvilág. Egyedül arra voltam képes, hogy nyelvének tempóját tartsam. Egyszercsak ajka lelasúlt, érzéki, lassú táncba hívva nyelvemet, karja pedig felső testemet kényeztette.

Ekkor éreztem meg férfiasságát bejáratomnál. Lassan, óvatosan hatolt belém, figyelve minden rezdülésem. Egyszercsak megállt. Nem éreztem semmi kellemetlent, csak kicsit feszítő érzést. Ekkor áttért vállamra, és ott kezdett el kényeztetni. Valószínüleg tudhatta, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem, mert mikor minden idegszálam arra koncentrál, amit a szája és a nyelve csinált a vállamon, akkor hatolt belém teljesen.

Bár csak egy pillanat volt, de iszonyú fájdalom hasított belém. Bucky igyekezett nyugtatgatni. Lágyan simogatott, míg teljesen el nem lazultam. Óvatosan lecsókolta arcomról a kicsordult könnycseppeket, magcsókolta orromat, homlokomat, majd visszatért ajkaimra.

Mikor úgy érezte, teljesen rendben vagyok, óvatosan megmozdult bennem. Lágy, lassú tempót vett fel, ami bennem egyre jobb érzést váltott ki. A fájdalom helyét valami egészen más érzés vette át, valami sokkal jobb.

A következő percekben sóhajaink és nyögéseink lepték be a szobát. Bucky mindent megtett annak érdekében, hogy minden percét élvezzem együttlétünknek. Nagyon jó érzés volt. Minden mozdulatát élvztem. Óráknak tűnő percek múlva mind a ketten lihegve borultunk a másik karjaiba. Miután rendeztük légzésünket, Bucky óvatosan kihúzodott belőlem, majd mellém feküdt. Magához húzott, szorosan átölelt, majd betakart minket. Néhány pillanat múlva csak egyenletes szuszogását hallottam. Én nem tudtam aludni, pedig én is elfáradtam.

Még sokáig hallgattam egyenletes szuszogását, közben azon agyaltam, hogy ez biztos csak egy álom. A világ legtökéletesebb pasija van mellettem, akivel most éltem át életem legcsodálatosabb éjszakáját. A világ legboldogabb nője vagyok most.

Mi van, ha ez csak egy álom, ha ez az éjszaka csak az álmomban történt meg? Nem tudom, de valahogy képtelen vagyok elhinni, hogy ez tényleg velem történt meg. Óvatosan kimásztam Bucky karjai közül, felvettem a pólóját, aztán lementem a konyhába. Készítettem magamnak egy bögre teát, majd egyszercsak két erős kar fonódott körém.

- Miért szöktél meg? - sutogta a fülembe mély hangján. Kirázott a hideg.

- Csak nem tudtam aludni. Gondoltam, iszom egy teát.

- Miért nem tudsz aludni?

- Félek - vallottam be, és lehajtottam a fejem.

- Mitől?

- Attól, hogy felébredek és kiderűl, hogy az elmúlt egy óra meg sem történt.

- Ettől ne félj. Nézd csak - a mosogató melletti csempe tükröződésére mutatott, amiben jól látszódtunk mind a ketten. Elhúzta anyakamból a hajamat, és elővillantak az éjszak bizonyítékai. A nyakamon két-három szívásnyom volt.

- Ez most komoly? Ezt hogy fogom kimagyarázni holnap? - fordultam felé morcosan.

- Úgy, ahogy én - mutatta meg az általam hagyott nyomokat. Én is szépen kidekoráltam a nyakát.

- Remélem nem Stark veszi észre először.

- Nyugi. Gyere aludni.

Azzal a lendülettel felkapott, majd felvitt a szobába. Betakaróztunk, aztán szép lassan elnyomott az álom. Nagyon boldog voltam. Remélem ez soha nem fog elmúlni. Megtaláltam a tökéletes pasit. A tökéletes páromat.