Elfogadott segítség (Befejezett)

33. Karácsony a bázison

Bucky:

Hope egész délelőtt azért rágta a fülünket, hogy maradjunk Tonynál még egy kicsit, mert annyira klasz a fa meg minden. Végül bele mentünk. Charlie is tud egy kicsit pihenni, nem neki tálalni, Tony egész személyzetet rendelt be erre a célra.

Hope egész nap a tv előtt ült, karácsonyi meséket nézett, de a fa alól nem lehetett kiszedni. Arra legalább rávettük, hogy ne a földön hasaljon, hanem terítsen oda egy plédet. Vacak el sem mozdult mellőle, érdeklődve figyelte ő is a mesét. Aranyosak voltak ők így ketten.

Wandát is elcsábították az aranyos mesék, így csatlakozott a gyerekekhez.

- Mit szólnál hozzá, ha mi kicsit elvonulnánk? - súgta a fülembe Charlie.

- Mik a terveid?- mosolyogtam rá.

- Gyere - megfogta a kezem és az emelet fele kezdett húzni.

Nagyon lassan haladt felfelé, mert minden lépcsőfoknál kaptam egy csókot. A folyosó elején meguntam a dolgot, felkaptam, ő a derekem köré fonta a lábát, és szenvedélyes csók közben igyekeztem megtalálni a szobánkat. Szerencsére meglett, és ahogy becsuktam az ajtót, neki döntöttem, és a kezeimmel felfedeztem, hogy mi is rejlik a poló alatt.

- Ejnye - mosolyogtam. - Valaki nem vett melltartót?

- Nem csak azt - súgta az ajkaimra, miközben megszabadított a pólómtól, és az övemmel kezdett játszani.

Már meztelenül jutottunk el az ágyig, ahol hamarosan belefeletkeztünk egymásba. Próbáltuk visszatartani nyögéseinket, de nem mindig sikerült. Miután rendeztük légzésünket, magunkra húztuk a takarót, és pár perc múlva elaludtunk.

Arra ébredtem, hogy valaki simogat.

- Bucky! - suttogta Charlie. - Ideje felkelni, Egy óra van.

- Miért is? Még bőven ráérünk ráérünk - morogtam.

- És ha Hope keres minket?

- Ok. Jogos.

Lezuhanyoztunk, aztán átöltözve visszamentünk a nappaliba. A csapat pont ebédelt, ugyhogy mi is csatlakoztunk.

- Ti hol voltatok? - kérdezte Tony.

- Ahogy hallottam külön edzettek az ágyban - mosolygott kajánul Nat. Megrovóan néztem rá, de végül Charlie mentette meg a helyzetet.

- Csak felmentünk a szobába. Kicsit olvasgattunk, meg megbeszéltük, hogy hogyan is csináljuk a továbbiakat. - váaszolta Charlie.

- Milyen továbbiakat? - érdeklődött Stark.

- Meddig maradjunk, kell-e otthonra valami, esetleg elfogadjuk a sziveszteri bulira a meghívásod, vagy maradjunk otthon. Ilyenek.

- Miért maradnátok otthon?

- Mert Hope még kicsi. Biztos nem marad fent hajnalig. Itt hova teszem?

- Megoldjuk. Jöttök és kész. Sőt! Addig haza se menjetek. Maradjatok itt.

- De Tony....... - kezdtem tiltakozni.

- Tényleg. Olyan ritkán találkozunk most, hogy ti elköltöztetek. Igy legalább mi is tudunk kicsit beszélgetni. - lendült bele Steve is.

Mivel mindenki ránk szállt, kénytelenek voltunk igent mondani. Wanda és Hope elvolt együtt, így mi haza mentünk még pár ruháért. Szerencsére a házban minden rendben volt, összepakoltunk, és visszamentünk.

Hope nagyon boldog volt, hogy a bázison maradunk még. A többiek ennek annyira nem örültek a nap további részében. Tony kicsit bulizott volna, de Hope nem hagyta el a nappalit, de még a fa alá leterített plédről sem nagyon lehetett felszedni. Végül a béke érdekében Tony és, aki bulizni szeretett volna, a garázsba mentek.

- Biztos ne menjünk haza? - kérdezte Charlie, mikor Tony bejött a konyhába vacsorázni.

- Persze, hogy nem. A gyerek örül a karácsonynak. Had élvezze. Egész jó helyet alakítottunk ki a garázsban. Nyugi.

- Biztos? - kérdeztem én is.

- Persze. Nem zavartok.

- Tony bácsi - szaladt be Hope nevetve. - Úgy eltűntél. Gyere, nézzünk mesét. Mindenki a nappaliban van. - kezte húzni a milliárdost a nappali felé.

- Mit nézünk kismanó?

- Jégvarázst. - újságolta boldogan a kicsi.

- Már megint? - tátogta felénk. - Apa és Anya is jön? - kérdezte fenhangon.

Jobbnak láttuk, ha mi is csatlakozunk a béke megörzése érdekében. A mese közben Hope folyamatosan valamelyikünk ölébe fészkelte be magát. Nem tudom, hogy és mikor, de úgy a mese felénél, valamilyen csoda folytán este nyolckor elaludt az ölemben. Mindenki megkönnyebülésére felvittem a szobájába és becsuktam az ajtaját.

- Végre! Rendes filmet nézhetünk - sohajtott fel Tony, mikor visszaértem. - Imádom a kicsit, ne értsetek félre, de Elzából kezdett elegem lenni mára. Hányadszorra nézte meg ma?

- Olyan századszorra - felete Wanda.

- Én ezt most eldugom Jó? - kérdezte Tony, azzal kivette a dvd-t a lejátszóból, és valahova elvitte.

Mosolyogtunk rajta, de mi is onkább elvonultunk és egymás kényeztetésével töltöttük az estét. Rittka pillanat, mikor kettesben alszunk el mióta Hope velünk van.