19. Az első bevetés nehézségei

1.4K 74 0
                                    

Charlie:

Reggel nyugodtan indultam el dolgozni. Mindenki otthon volt, viszonylag nyugiban. A napon jól telt. Sikerült behozni a lemaradásaimat, sőt még előre is tudtam dolgozni kicsit. Mikor mindennel végeztem, fel akartam hívni Buckyt, hogy telik a napja, de nem vette fel. Se ő, se Steve, se senki. Na ez kicsit megrémített.

Szóltam a titkárnőmnek, hogy elmegyek és mondja le a délutáni időpontjaimat. Szerencsére hétfőre csak két időpontom szokott lenni, 2-re és 3-ra, előtte pedig a papírmunka. Így nem kellett sok szervezés, hogy át tudja őket tenni.

Mikor haza értem, senki nem volt otthon.

- JARVISZ! Hol van mindenki? - kérdeztem Tony kütyüjét.

- Bevetésen kisasszony.

- Mikor mentek el?

- Nem sokkal az után, hogy Ön elment.

- Hol vannak?

- Nem árulhatom el.

- Miért nem?

- Mr. Stark megtiltotta.

Megölöm Tonyt, ha haza érnek.

- JARVISZ, tudsz üzenni Tonynak?

- Igen kisasszony.

- Akkor mond meg neki, hogy ha haza jönnek, és Buckynak baja esik, én megölöm. Ezért még biztos, hogy elő fogom venni.

- Elküldtem kisasszony. 

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen.

A nap hátra lévő részét a konyhában töltöttem. Nagyon aggódtam Buckyért. Főztem, mosogattam, aztán elkezdtem a szobánkat is rendbe rakni. Ágyneműt húztam, aztán összeporszívóztam és felmostam. Már éjfél volt, mikor leültem a tv elé, de csak zongoráztam a távirányítón. Elalhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy az ágyban fekszem. 

Ahogy felfogtam, hogy hol is vagyok és mi történt, hirtelen kipattantam az ágyból és Stark keresésére indultam. Bucky is fog kapni, amiért nem szólt nekem, és még csak a telefont sem vette fel. Nem akarok tapadós lenni,  de annyit csak elvárhatok, hogy szól, ha bevetésre megy. Legalább egy SMS, vagy valami. Cetli az ágyon esetleg. 

- JARVISZ! Hol van Stark?

 - A laborban kisasszony.

- Tony! - kiabáltam túl a zenét, mikor beléptem a laborba.

- Szia. - mosolygott rám.

- Ne sziáz itt nekem. Mit gondoltatok tegnap?

- Hé, egy darabban hoztam haza - emelte fel védekezően a kezét. 

- De egy szó nélkül elmentetek, mikor egyikőtök se vette fel, teljesen bepánikoltam! Legalább egy SMS! Tony! Valami! Tudod, mennyire megijedtem, mikor egyikőtök se vette fel?!

- Nyugi Anyu. Jók voltunk.

- Ne szórakozz velem!

- Ezt nem velem, hanem a pasiddal kéne megbeszélni. 

- Ó, ne aggódj. Ő is kapni fog. De azt hittem neked több eszed van. Zseni vagy. 

- Nem babyszitter. 

- Jó. Mindegy. Legközelebb, szólj. Majd szívrohamot kaptam. 

- Rendben. Legközelebb szólok a pasidnak, hogy számoljon be minden lépéséről.

- Nem kell mindegyikről, csak, ha bevetésre mentek.

Duzzogva mentem vissza a konyhába, hogy csináljak egy kávét. Éppen magamban forrongtam, mikor valaki megölelt hátulról. Megugrottam ijedtemben. 

- Ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni - hallottam meg Bucky hangját. 

- Csak elbambultam - mondtam, kicsit talán túl ridegen. 

- Haragszol? - kérdezte. 

- Kicsit.

- Charlie........

- Nem! Figyelj ide! Tudod te, hogy én mennyire aggódtam, mikor nem vetted fel? Haza jöttem, a ház tök üres, senki sehol! Senki nem veszi fel! Aggódtam - csaptam a mellkasára minden mondatnál. Azt akartam, hogy annyira fájjon neki is, mint nekem.

- Sajnálom. Nem akartam, hogy aggódj. Mikor jöttél rá?

- Végeztem a papírmunkával, és gondoltam, hogy felhívlak, megkérdezem, hogy telik a nap. Nem vetted fel. Először azt hittem, hogy csak nem vagy telefon közelben. Akkor hívtam Stevet, aztán mindenkit. Senkit nem értem el, aztán haza rohantam. Akkor mondta JARVISZ, hogy elmentetek, de nem mondhatja el, hogy hova. 

- Tényleg nem akartalak felidegesíteni. 

- Nem akarom, hogy azt hidd, hogy rád akaszkodom és tapadok. Csak nagyon aggódtam. 

- Rendben. Egyezzünk meg abban, hogy ha bevetésre megyek, akkor írok egy SMS-t. Így jó?

- Igen. Köszönöm.

- Szeretlek - ölet magához.

- Én is szeretlek - bújtam hozzá.

- Elvigyelek dolgozni? Jövök neked még egy motorozással.

- Rendben. 

Felültem mögé, és szorosan átöleltem. Ő indított, aztán elindultunk. Nem vezetett gyorsan, de én inkább a hátába temettem az arcom. Forró csókot váltottunk, aztán mentem dolgozni. 

Elfogadott segítség (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora