Elfogadott segítség (Befejezett)

25. Ha kitartunk egymás mellett, semmi nem árthat

Charlie:

- Ez vibránium - suttogta a fülembe.

Még tartott a napfelkelte, és én magam elé tartva a kezem, csodáltam a gyűrűmet, Bucky pedig hátulról ölelt engem. Így néztük a napfelkeltét.

- Ez az a fém, amiből Steve pajzsa is készült?

- Igen. Tartós és nagyon ellenálló, elpusztíthatatlan, mint a mi szerelmünk.

- Tényleg? - fordultam felé meghatódva.

- Bizony. Szeretlek - ölelt át szorosan.

- Én is szeretlek - temettem arcomat a mellkasába.

Megvártuk a napfelkeltét, aztán elindultunk vissza a szobába, összepakoltunk, aztán vártuk Stevet. Shuri folyamatosan azzal bombázott, hogy mire figyeljünk, mivel kell vigyázni. Eszméletlen, milyen energikus a csaj. Mint akit nem lehet lelőni.

Steve dél körül ért ide. Megebédeltünk, elköszöntünk aztán haza indultunk.

- Az mi? - pattant fel a helyéről Nat és egyből a kezemet vette célba.- Úristen! Steve! Esküvő lesz! - ujjongott.

- Mi van? - Steve is oda rohant hozzánk.

- Gyerekek! Ki vezeti a gépet? - kérdezte Bucky mosolyogva.

- Nyugi. Robotpilóta. - mosolygott Steve.- Vibránium?

- Igen - mosolygott Bucky. - Shuri csinálta.

- Nagyon szép - mondta Nat meghatódva.

Az út további részében mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Én Bucky mellkasának dőltem. A szíve olyan megnyugtatóan dobogott, hogy elaludtam a ritmusra.

Bucky:

Wakandában rájöttem néhány dologra. Volt időm gondolkodni. Charlieval akarok lenni. Arra jutottam, hogy elköltözöm. Veszünk Charlieval egy kis lakást, letelepedünk, aztán meglátjuk.

Lassan haza értünk. Megsimogattam Charlie arcát, próbáltam minél kíméletesebben felkelteni.

- Babám - simogattam az arcát. - Ébresztő.

- Mmmmmm

- Mindjárt alhatsz tovább, de nem tudlak levinni a gépről. Gyere.

- Gonosz - morgolódott, de aztán felkelt.

A bázison mindenki őrült nekem, legalább is látszólag. Vacak is körbe ugrált. Ő legalább tényleg őrült nekem.

Charliet átkaroltam, majd elindultunk a szobánkba. Babám egyből el is nyúlt az ágyon, én pedig mellé telepedtem.

- Kérem az altatómat - bújt hozzám, és fejét a mellkasomba fúrta.

- Altató? - kérdeztem.

- A szívverésed. Annyira megnyugtató. Ez az én altatóm.

- Gyere - húztam magamhoz. Így nagyjából rajtam feküdt.

Lassan ismét egyenletesen szuszogott. Ez engem is elálmosított, így én is elaludtam. Másnap reggel keltünk fel.

- Szia - simogattam meg az arcát.

- Szia - mosolygott rám. - Hiányoztál. Ez hiányzott.

- A reggeli fáradt arcom, és a kócos fejem?

- Nem. Te. A reggeli ébresztőd. A mosolyod. Egyszóval te.

- Mit szólnál hozzá, ha elköltöznénk? - kérdeztem.

- Tessék?

- Szeretném veled kettesben élni az életem. Nem itt, ahol lépten-nyomon bele botlunk valakibe. Szabadon szeretném élni az életünket. Most kettesben, aztán ha úgy lesz, akkor többen.

- Ez jól hangzik. De mit csinálnál egyedül? Így is eléggé kétségbe estél, hogy be voltál ide zárva.

- Keresek munkát. Favágás, kerti munkák, mindegy csak ne irodai munka. Megoldom.

- Biztos ezt akarod?

- Nem. Én téged akarlak.

Egész éjjel egymást kényeztettük. Charlie megremegett, mikor odalent kezdtem ostromolni. Tudtam, hogy most jobban oda kell figyelnem rá, mert még nem épült fel teljesen lelkileg. Arra van szüksége, hogy érezte, nekem fontos. Mindennek ellenére fontos, és csak ő kell nekem.

Másnap reggel hagytam aludni. Lementem a nappaliba, beszélni akartam Stevevel. Sajnos csak Tonyt találtam a nappaliban.

- Szia. Nem láttad Stevet? - kérdeztem tőle.

- Szia. Nem. Barnes! Várj egy percet.

- Mit szeretnél?

- Csak ezt akartam oda adni.

- Mi ez?

- Nézd meg.

Kibontottam a kis dobozt, egy kulcs volt benne. Értetlenül néztem Starkra.

- Tegnap este hallottam, miről beszéltek Charlieval. Hogy szeretnétek saját kis kuckót. Ez a ház itt van nem messze, így ha kedved támad egy-egy bevetéshez, nem kell órákig utaznod. Még én vettem pár éve, de nem használom. Nektek adom. Ma délután már neveteken lesz. Ez az én nászajándékom.

- De ezt nem fogadhatom el.

- De igen. Nem voltam veled mindig korrekt. Ezzel most kicsit törleszthetek. Nézzetek meg. Ha nem tetszik, eladhatjátok. Már a tiétek.

- Köszönjük szépen. Tényleg.

- Nincs mit. Vigyázz rá. Nagy mázlid van vele.

- Igen. Tudom.

Felmentem a szobába. Charlie még aludt, így visszabújtam mellé az ágyba. Stark nem hagy nyugodni. Miért adott nekünk egy házat? Ő nem az a típus, aki beismeri, ha hülye volt, most mégis azt tette. Tényleg megbánta volna a sok hülyeségét? Meglátjuk. Mindenesetre nagyon jó lesz kicsit kettesben lenni, nem szem előtt.