Elfogadott segítség (Befejezett)

34. A tökéletes ruha

Charlie:

A karácsony nagyon gyorsan elszaladt. Hope nagyon jól érezte magát. A díszek, a fa és a fények teljesen lenyűgözték.

- Tony bácsi - szaladt be a konyhába Hope.

- Mondjad Tündérke - kapta fel a karjaiba.

- Wanda azt mondta, hogy holnap már nincs karácsony. De ugye nem dobod még ki a fát és a díszeket? - nézett rá könyörgően.

- Nem Kicsim. Január első hétvégéig marad a fa. Ha nem hullik majd nagyon a fa, akkor maradhat tovább is. Jó?

- Igen! - sikongatott boldogan, és már rohant is vissza a nappaliba, közben majdnem fellökte Stevet.

- Valamit ki kell találni, hogy gyorsabban nőjön, mert ha ez így megy tovább, valaki elesik benne, ha így rohangál.

- Igen. Ez otthon is így van, bár nálunk nehezítve van a dolog.

- Hogyhogy?

- Otthon szanaszét pakolja a játékait, és mikor rálépsz egy legora, vagy egy babára, na az érdekes.

- Ott a pont.

- Holnap akkor megyünk intézkedni? - terelte el a témát Stark.

- Mit? - lepődtem meg.

- Tudod. Esküvő. Ruha, meghívó, virág, zene.

- Jó. Ok. Tudom. Persze. Menjünk - mondtam beletörődve.

- Ennyire ne lelkesedj.

- Nem erről van szó. Csak még nem szoktam meg a gondolatot. Ennyi - vallottam be.

- Mi a baj?

- Tudod. Az jutott eszembe, hogy a szüleim mit szólnának Buckyhoz. Anya segítene-e a ruhaválasztásban? Ilyeneken.

- Örülnének nektek, pont úgy, ahogy mi. Hidd el.

- Köszönöm Tony - mosolyogtam rá.

Reggel gyomorideggel keltem. Tony már a garázsban várt.

- Nyugalom - csókolt meg Bucky. - Válassz egy csodaszép ruhát. Anyukád most veled együtt örülne. Hidd el - puszilta meg a homlokom.

- Jaj, Bucky - bújtam hozzá meghatódva.

- Hé - tolt el magától. Letörölte a könnyeimet, aztán rám mosolygott. - Nem ér sírni. Most boldognak kell lenned. Ők is ezt szeretnék.

- Jó - vettem egy nagy levegőt, aztán beültem a kocsiba.

- Mehetünk? - kérdezte Tony.

- Igen - mondtam határozottan.

Először egy esküvő szervezőkhöz mentünk. Egy nagyon elegáns helyre. Eszméletlen menő volt a hely.

- Tony, ez nagyon drága lehet. Menjünk inkább - kértem.

- Ezzel ne foglalkozz. Csak élvezed. Jó?

Mire tiltakozhattam volna ki is lépett egy elegáns, idősebb hölgy az irodából.

Nagyon értette a dolgát. Június végét, 28-át lőttük be. Szerencsére mindent megbeszélnünk, kiválasztottam pár meghívó mintát, amit megmutatok Buckynak, aztán döntünk. A virágot is ők intézik, így mehettünk is ruhát nézni.

Egy nagyon elegáns szalonba mentünk, ahol méreg drága, de gyönyörű ruhák voltak.

- Szerinted kapok itt magamra ruhát? - léptem be Tony után félve.

- Szép, vékony nő vagy. Biztos kapunk neked ruhát - mosolygott rám.

- Jó napot. - jött elénk egy fiatal hölgy. - Áh! Mr. Stark! Miben segíthetek?

- Ez a fiatal hölgy - mutatott rám. - Jó barátom. Neki keresünk ruhát. Június végén lesz az esküvő. Mit gondol? Kivitelezhető?

- Természetesen. Megoldjuk. Mi az elképzelés?

- Legyen varázslatos - felelte Tony mosolyogva.

- Rendben.

- És nincs összeg határ. Én fizetek - mondta Tony, mire a hölgy szeme felcsillant.

Remek. Ez nem lesz jó.
A hölgy bekísért egy szobába, ahol kaptam egy köntöst.

- Vetkőzzön le fehérneműre, vegye fel a köntöst, addig én hozok pár ruhát.

Megtettem, amit kért, és vártam. A ruhák felét felpróbáltam, de nem találtuk meg eddig a tökéleteset. Volt, ami nekem nem volt kényelmes, volt, ami Tonynak nem tetszett.

Aztán megjött az igazi. Azonnal beleszerettem. Csodaszépnek éreztem magam benne.

- Vao - reagált Tony a ruhára.

- Szerintem ez az - néztem rá.

- Varázslatosan szép vagy. - mosolygott rám.

- Akkor lehet az a ruha? - kérdeztem.

- Igen. Megveszem - mondta az eladónak.

- Rendben. Szerencsére a kisasszony alakja tökéletes. Most kicsit nagy rá, de ha az esküvőig nem hízik, akkor visszahozzák és fél nap alatt rászabjuk a ruhát.

- Köszönjük - mosolyogtam rá.

- Tony, én annyira köszönöm - mondtam már századjára a kocsiban. A ruha mellé gyönyörű tiarát és fátylat is kaptam.

- Nincs mit - mosolygott rám. - Már csak cipő és menyecske ruha kell.

- Nem. Tony, kérlek, ne költs rám ennyit.

- Nem vitatkozom. Kell és kész.

- Köszönöm Tony.

Nem tudtam mi mást mondhatnék. Teljesen meghatott. Az esküvő szervező, a ruha, ez mind egy vagyonba került eddig is. De nagyon boldog voltam. Nagyon örültem mindennek. Ha Bucky meglát a ruhában, biztos, hogy le esik majd a álla.

Remélem.