Elfogadott segítség (Befejezett)

38. Kényes beszélgetés

Bucky:

Amikor megláttam az apró kis foltot a monitoron, elakadt a lélegzetem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ismét sikerülhet. Vigyáznom kell rájuk. Nem történhet meg mégegyszer az, ami a multkor. Egyszerűen nem.

- Örülsz neki? - kérdezte kérdezte Charlie pár perc múlva.

- Igen - öleltem át óvatosan. - Nagyon - mosolyogtam.

- Szerinted a többiek már tudják? - kérdezte.

- Biztos. Bruce elmondta ennyi idő alatt mindenkinek.

Mosolyogva léptünk ki a szobából, és igen, a folyosón ott volt mindenki. A nyakunkba borulva gratuláltak nekünk.

- Te tudtad. Ugye? - kérdezte Charlie Tonytól.

- Igen. Tegnap, mikor elmondtad a tuneteidet, Bruce elmondta, hogy biztosan terhes vagy. Mikor az eladó mondta, hogy híztál, megsúgtam neki, hogy ez lehet az oka.

- Nekem miért nem mondtad? - durcizott.

- Mert nem voltunk biztosak benne. Most már tuti - mutatott a felvételre.

- Most már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan mondjuk el Hopenak - húztam magamhoz Charliet, miután kettesben maradtunk.

- Hogy csináljuk?

- Te vagy az dilidoki - mosolyogtam rá.

- Én is szeretlek - nevette el magát.

Míg haza felé tartottunk, megpróbáltunk valamilyen forgatókönyvet kitalálni, hogyan is mondjuk el neki a hírt. Nagyjából kitaláltunk minden, aztán elmentem érte az oviba. Haza felé be sem állt a szája, mert ma jött egy új kislány az oviba, és azonnal jóban lettek, egésznap együtt játszottak. A kislány meghívta hozzájuk vasárnapra játszani, délutánra.

Ahogy haza értünk, Charlie várt minket az ajtóban. Mosolygott és láttam rajta, hogy szinte ragyog. Varázslatosan festett a tornácon, ahol éppen egy napsugár megvilágitotta, úgy nézett ki, mint egy angyal.

- Ragyogsz anya! -rohant hozzá Hope.

- Igen, anya -húztam magamhoz egy csókra. - Ragyogsz - mosolyogtam rá.

- Köszönöm - mosolygott rám kissé idegesen.

Megfogtam remegő kezét, és beléptünk a nappaéiba. Leültünk a kanapéra, és elővettük az ultrahang képet.

- Hope! Szivem, ide jönnél kicsit? - szóltam a szőnyegen játszó kislánynak.

- Baj van? - kérdezte szomorúan.

- Nem. Anyával szeretnénk mondani neked valamit - vettem az ölembe.

- Mit?

- Tudod - kezdett bele Charlie óvatosan. - Lesz egy kistestvéred.

- Tényleg?! - csillant fel Hope szeme. - Mikor? Lány lesz, vagy fiú?

- Még nem tudjuk - mosolyogtam rá.

- Hogyhogy?

- Mert most még nagyon pici. Lázod? - mutattam meg neki az ultrahang képet. - Most még ilyen pici.

- Hol van most?

- Itt bent - mutatott Charlie a hasára.

- Tényleg? Meddig lesz ott?

- Még egy jó darabig, kilenc hónapig.

- Az nagyon hosszú idő - szomorodott el.

- Igen. Így kimondva valóban. De hidd el, nagyon gyorsan elrepűl majd. - vigasztaltam mosolyogva.

- Biztos? - nézett rám csillogó szemekkel.

- Igen. Biztos - öleltem magamhoz szorosan. - Tudod, mi lesz most a feladatunk?

- Mi?

- Vigyázni kell anyára, hogy nehogy baja esen egyiküknek sem. Segítesz nekem?

- Igen - modta boldogan. - Szabad? - nézett Charliera esdeklően.

- Persze. Gyere.

Hope kiugrott az ölemből és Charlie hasát kezdte nagyon óvatosan simogatni. Egyik pillanatról a másikra viszont közelhajolt hozzá, és el kezdett beszélni hozzá.

- Szia baba! Megígérem, hogy nagyon fogok rád és anyára vigyázni. Jó?

- Köszönöm Kicsim - puszilta meg meghatottan a feját Charlie.

- Holnap elmesélhetem az oviban?

- Persze - pólintottam, aztán rohant is játszani.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogadja. - öleltem át Charliet.

- Én sem. Remélem később sem lesz gond.

- Én is remélem. Bár, még hol lehet?

- Ha megszületik a pici, és nem lesz rá időnk a kicsi mellett.

- Majd valahogy áthidaljuk - pusziltam meg a halántékát, mire megremegett.

Másnap Hope mindenkinek elmesélte, hogy neki testvérkéje lesz, és hogy ő milyen jó testvér lesz, és segít nekem vigyázni az anyukájára és a babára. Már reggel, mikor bevittem az oviba, ezzel támadta le az óvónénijét, aki mosolyogva gratulált nekem. A gyerekek is lázba jöttek, úgyhogy a hét hátra lévő részében ez volt a téma. Szerencsére senki nem rontotta el a kedvét, úgyhogy hétvégéig kitette a mindennapos témát.

Pénteken Charlie és Tony elvitték Hope-ot is a ruhapróbára, hátha megnőtt a kisasszony, de szerencsére a ruha még jó volt rá, csak a cipőből kellett egy mérettel nagyobb. Charlie ruháit is elkészítették, tökéletesen illet rá. A bázis udvarán is előkészítettek mindent, már csak az kell, hogy ne essen az eső, ne legyen szélvihar, és akkor minden tökéletes lesz holnap.