Elfogadott segítség (Befejezett)

30. Szülinapi ajándék

Charlie:

A hetek nagyon gyorsan teltek. Hope szépen nőt, de egyetlen szót sem szólt. Mosolygott, nevetett, de nem szólalt meg. Szerencsére egy hónap elteltével már nem kellett a pelenka, így ez a gond is megoldódott.

Tony és Bruce egyre több információt nyert ki a gépekből, amiket a laborból hoztak el. Kiderült, hogy a kislány csontjait ők törték el, arra voltak kíváncsiak, hogy mennyi idő alatt fog összeforrni.

Hope születésnapja egyre jobban közeledett. A többiekkel arra jutottunk, hogy tőlünk szobabútort kap, Tony berendez neki egy gardróbot, Nat beszáll a ruhákba, a többiek pedig elhalmozzák játékokkal és könyvekkel, mesékkel.

Tony segített elintézni az örökbefogadást, bár nem ment egyszerűen. A szociális munkás hetente járt a nyakunkra, de sokat segített a helyzeten, hogy Hope ki se szállt Bucky öléből, és mikor közeledni próbált felé, akkor is hozzá bújt. De végül sikerült. A határozatot Hope születésnapja előtt egy héttel kaptuk meg. Ez lesz a másik ajándékunk neki.

A szülinapi buli előtt három nappal Hope és én beköltöztünk a bázisra. Bucky azt mondta, hogy bevetésre mennek, és szeretné, ha addig mi itt lennénk. Így átcuccoltunk.

A valóság azonban az volt, hogy ők kifestik, berendezik a gyerekszobát, Tony megcsinálja a gardróbot, a többiek pedig segítenek a szülinapi ebéd elkészítésében és a lakás feldíszítésében.

Bucky mindkét este felhívott. Jól haladnak, így minden kész lesz. A torta természetesen csoki lesz, az ebéd pedig Clint feleségének lett a feladata, amit szívesen vállalt. Azt mondta, mivel neki úgy is három gyereke van, így tudja, mivel lehet levenni a gyereket a lábáról.

Bucky jött értünk a harmadik nap délelőttjén. Hope úgy ugrott a nyakába, mintha nem látta volna minimum féléve.

- Hiányoztam Hercegnő? - kérdezte mosolyogva. Adott neki egy puszit, majd engem is megölelt és csókot is kaptam.

- Megyünk haza? - kérdeztem mosolyogva.

- Menjünk? - nézett kérdőn Hopera, aki hevesen bólogatott.

Nagyon ideges voltam végig. Tetszeni fog neki? Élvezni fogja? Nem ijed majd meg a sok embertől? Bucky nyugtatólag a combomra tette a tenyerét, én pedig rámosolyogtam.

Ahogy begördültünk a ház elé, Hope kíváncsian nézte a feldíszített házat. A szeme boldogan csillogott.

- Hope, tudod milyen nap van ma? - fordultam felé, de kíváncsian és kicsit félve nézett rám. - Ma van június 6. Ma van a negyedik születésnapod. Ezért készültünk egy kis meglepetéssel. Kiváncsi vagy, mi az?

Félénken bólogatott, de látszott rajta, hogy kicsit izgatott is. Megfogtuk a kezét és bevezettük a házba. Mikor meglátta a többieket, kicsit megijedt, és elbújt Bucky háta mögé. Bucky felvette, majd rámosolygott, amitől kicsit megnyugodott.

Tony lépett hozzá elsőnek.

- Boldog Szülinapot Kismanó! - nyújtott át neki egy kulcsot.

Bucky oda vitte az ajtóhoz, kinyitották és beléptünk. Valami csodás volt. Igazi kis hercegnői ruhatár.

- A ruhák egy részét tőlem kaptad - mosolygott rá Nat. Hope csillogó szemekkel nézett körbe. Alig mert hozzáérni bármihez.

- Megnézzük a mi ajándékunkat is? - nyújtottam felé a kezem. Ő boldogan futott hozzám és megfogta a kezem.

Átvezettem a másik szobába és kinyitottam az ajtót. A szeme kistányér nagyságúra nőt és csillogó szemekkel nézett körbe.

- A bútort mi vettük, a játékokat, a meséket és a könyveket pedig a többiek - mosolyogtunk rá. Nagyon boldog volt.

- Sőt, itt van még ez is - hozta be a határozatot Bucky. - Emlékszel, mikor az a néni olyan gyakran itt volt? - Hope bólogatott. -Azért volt itt, hogy ellenőrizze, jó helyed van-e nálunk. Mivel jónak találta, ezért megkaptuk az engedélyt. Most már a mi kislányunk vagy. Hivatalosan is.

Hope erre boldogan ugrott Bucky nyakába.

- Szeretlek Apa - mondta Bucky nyakába bújva. - És téged is Anya - nézett rám Bucky válla felett.

- Mit mondtál kincsem? - kérdeztük egyszerre a meglepetéstől.

- Szeretlek titeket - ismételte meg mégegyszer.

- Mi is téged Kicsim - ölelkeztünk össze meghatottan. Percekig öleltük egymást, mikor Hope elvált Bucky nyakától és megkérdezte: - Torta nem lesz?

- De igen - mondtam könnyeimet törölgetve.

Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Mindenki felszabadult volt. Hope még Bruce társaságában sem feszengett. Jól elvoltak. Este maradtunk hármasban. Bucky és Hope kint az udvaron játszadoztak, labdáztak és futkároztak.

- Gyertek vacsorázni - szóltam ki nekik, de csak szaladgáltak tovább. - Két gyerekes egyedülálló anya lettem. - néztem rájuk mosolyogva.