Elfogadott segítség (Befejezett)

35. Az összes nő megbolondult

Bucky:

Tony komolyan bele vetette magát az esküvő megszervezésébe. Charlie próbálta kicsit visszafogni, de nem nagyon ment.

December harmincegyedikére már megvolt a meghívó, a ruha, sőt Tony még nekem is csináltatott szmokingot.

Én Stevet kértem fel tanúnak, aminek sajnos híre ment. Innentől kezdve a bázis teljesen felfordult. Még Clint felesége, Laura is gyakrabban járt nálunk, mint eddig bármikor.

A fedő sztori az volt, hogy a gyerekeket hozta Hopehoz, majd természetesen Charlie társaságát kereste. Wanda, Nat és Laura a menyasszony tanujának a pozíciójára pályáztak.

A lányok teljesen kifordultak önmagukból. Clint már a bázison aludt, mert otthon is csak az esküvő volt a téma.

A szilveszteri buli jól sikerült. Hope eléggé hamar kidőlt, így lefektettük, Tony pedig lejjebb vette a zene hangerejét. Pezsgővel köszöntöttük az új évet, aztán mi is elköszöntünk.

- El se hiszem. - dőlt be az ágyba Charlie.

- Mit? - kérdeztem.

- Hogy ennyi minden megtörtént ebben az évben.

- Hát igen. Emlékszel, mikor egy éve még rémálmaim voltak. Aztán jött Vacak, te, Hope. Velem csak jó dolgok történtek ebben az évben.

- Kivéve a baleseted és a baba.

- Igen. De én jól vagyok, babánk pedig még lehet. Nem igaz?

- De igen.

- Mik a terveid? - kérdeztem, mikor Charlie átvetette a lábát a derekamon.

- Szerinted? - kajánul elmosolyodott, aztán megcsókolt. Először csak lágyan, aztán egyre szenvedélyesebben csókolt.

Pár pillanat múlva már ruha nélkül kényeztettük egymást. Charlie kényeztetett, ahogy én is őt. Ez a ma éjjel egymás kényeztetéséről szólt. Összeforrva juttattuk el a másikat a mennyekbe.

Reggel Shuri viharzott be a szobába.

- Ez most komoly?! Tényleg?! - kiabálta.

- Mi a baj? - kaptuk magunkra a takarót.

- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem most már kissé éberebben.

- Mindazok után, amit tettem, nem szólsz az esküvőről?!

- Shuri, nyugalom. Még nem írtuk össze a vendég listát. Első lettél volna - mosolyogtam rá, de nem vált be.

- Ez komoly?

- Most mi van? - kérdeztem.

- Miért nem Wakandában tarjátok?

- Hogy mi van?! - lépett be Tony is.

- Na jó. Elég! - szóltam rájuk. - Kimennétek?

A két vendégünk végig mért minket, aztán mikor leesett, hogy mivel töltöttük az éjszakát, zavartan kimentek.

- Mindenki megbolondult? - kérdezte Charlie.

- Kezdem azt érezni, hogy ez nem is a mi esküvőnk lesz.

- Neked is feltűnt?

Ekkor hangos veszekedés szűrődött be, így arra jutottunk, jobb ha lemegyünk, mert a végén szétszedik egymást.

A veszekedés témája természetesen az esküvő volt. Mi más? Shuri szerint Wakandában kellene tartani és a bátyja adhatna össze minket, mivel én ott éltem és befogadtak, ez lenne a természetes. Erre mondjuk én is gondoltam, de Charlie egyházi esküvőt szeretne.

Tony persze egyből támadt, hogy ő már elkezdte szervezni, és már mennyi pénze ráment. Ebben igaza volt. Na, akkor hogyan is tegyünk igazságot?

- Gyere egy kicsit - fogtam meg Charlie kezét. Kimentünk a konyhába, hogy ne halljon minket senki. - Most mi legyen?

- Nem tudom. Mind a kettőnek igaza van.

- Nekem van egy ötletem.

- Mi lenne az?

- Legyen itt - kezdtem félve. - De...........

- De T'Challa adjon össze minket? - nézett rám mosolyogva.

- Nem baj?

- Nem. Ez a mi napunk lesz.

Mosolyogva mentünk vissza a nappaliba, ahol már a lányok is beszálltak a vitába. Most már a dekoráció és a ruhák voltak a téma.

- Srácok, elég! - kiáltottam túl a hangzavart.

- Köszönjük, hogy segíteni szeretnétek, de ez a mi napunk lesz - kezdte Charlie. - Mind a kettőtöknek igaza van. Úgyhogy megbeszéltük és döntöttünk.

- Mivel Tony már elkezdte szervezni, ezért itt lesz. - folytattam. - De T'Challat szeretnénk megkérni, hogy adjon össze minket.

- Minden egyéb dologban mi szeretnénk dönteni. Tudjuk, hogy örültök nekünk, és szeretnénk, ha mindannyiunk velünk ünnepelnétek. De ez ne menjen a barátság rovására. Segíthettek mindenben, sőt kérem is, de ne veszünk össze mindenen. - Charlie szavai kicsit elgondolkodtatták a csapatot, így végre kicsit nyugi lesz.

Shuri haza ment, mi pedig felhívtuk T'Challat, hogy személyesen kérjük fel. Örömmel mondott igent a dologra, és az időpont is megfelelt számára. Tony kicsit még morgolódott, de Charlienak sikerült felvidítania.

- Tony, beszélhetnénk? - léptünk be a nappaliba, ahol a többiek igyekeztek megmagyarázni neki, hogy ez nem akkora tragédia.

- Újabb változtatás? - kérdezte ránk se nézve.

- Szóval, arra gondoltam - ült le mellé Charlie. - Mivel nekem nincs apukám, szeretném megkérdezni, hogy megtennéd-e, vagyis, hogy szóval, bekísérnél engem? - a végén már csak a kezét nézte, nem mert Tonyra nézni.

- Tényleg? Mármint, én? - hebegte Tony.

Charlie csak bólintott, mire Stark meghatódva ölelte át.

- Hát persze, hogy igen - válaszolta.