Elfogadott segítség (Befejezett)

40. Újabb ajándék (18+)

Bucky:

Charlie varázslatosan szép volt. Nem is hiszem el, hogy ezt a lányt tényleg elvettem. A világ legmázlistább embere vagyok.

Hajnali háromkor mentünk fel a szobába, közben benéztünk a gyerekekhez, akik nyugodtan aludtak. Mi is megcéloztuk a szobánkat.

- Segítesz? - nézett rám Charlie.

- Persze - mosolyogtam rá.

Lassan kezdtem kiszabadítani a ruhából, közben apró puszikkal leptem be a nyakát és a vállát. Óvatosan vettem le róla a ruhát, majd a karjaimba kaptam és az ágyra fektettem. Levettem az öltönyöm és az ingem, úgy bújtam mellé.

Charlie fölém kerekedett, és apró puszikat lehelt a nyakamra, a vállamra, aztán a mellkasomon keresztül a hasamra.

- Megőrjítesz - lihegtem, mikor a V vonalam kezdte kényeztetni.

- Ez a célom. Ma van a nászéjszakánk - mosolygott rám.

- Akkor most én jövök. - mondtam, azzal fordítottam a helyzetünkön.

Gyorsan megszabadítottam magunkat az utolsó ruhadaraboktól, aztán én is bejártam a testét. Kicsit elidőztem a hasán, aztán a nőiességét vettem célba.

Mikor éreztem, hogy készen áll, ismét ajkait kezdtem kényeztetni. Bepozícionáltam magam, aztán szépen lassan egyesültünk. Lassan igyekeztem kényeztetni alul és felül is. Sóhajai és nyögései egyre gyarapodtak, ami engem is feltüzelt.

Nyögéseink lepték be a szobát. Óráknak tűnő percekkel később, nagyjából egyszerre jutottunk a mennyekbe, és egymás karjaiban igyekeztünk rendezni levegő vételeinket.

Egymás karjaiban ért minket az álom. Reggel Charlie ismét a mosdóban kezdte a napot, amire én is felébredtem.

- Jól vagy? - segítettem fel a WC mellől.

- Igen. Remélem lassan elmúlik.

- Gyere, bújjunk vissza kicsit még. Csak nyolc óra.

Vissza is aludtunk, de aztán nem tudom mennyi idő után hangos korgásra ébredtem.

- Ez mi volt? - kérdeztem álmosan.

- A hasam - suttogta Charlie. - Éhesek vagyunk.

- Lemenjünk?

- Ne. Most még lustálkodhatunk. Ha lemegyünk, akkor mindenki megrohamoz minket.

- Jogos. De akkor mit csináljunk?

- Van egy ötletem.

Kezébe vette a telefont, és írt egy SMS-t. Pár perc múlva halkan kopogtak az ajtón. Charlie kinyitotta az ajtót és Wandától elvett egy tálcát.

- Köszönjük - suttogta Charlie mosolyogva. Wanda intett aztán távozott.

- Cseles - mosolyogtam rá. A tálcán minden féle finomság volt. Szendvics, tojás, kávé, tea, narancslé, és joghurt.

Megreggeliztünk, aztán még pihentünk pár órát. Senki nem zavart minket. Nem tudom, hogy hol vannak a gyerekek, mert egyáltalán nem hallani őket. Lehet, hogy Clint elvitte őket? Remélem.

Valamikor délután keveredtünk elő a szobából. A csapat többi tagja is eléggé kómás volt még. A többség igyekezett kijózanodni, a másik fele a csapatnak szimplán csak próbált ébren maradni.

Mosolyogva vettük az irányt a konyha felé. Megebédeltünk, aztán sétáltunk egyet az udvaron. Minden nyugodt volt. A garázsban még minden a helyén volt.

Végig sétáltunk a teremben, igyekeztünk felidézni az egészet, de valahogy mind a ketten a másikra koncentráltunk.

Clint és Laura este hozta vissza Hope-ot, elköszöntünk a többiektől és elindultunk haza. Hope sokat játszhatott, mert már alig akart vacsorázni is, este nyolckor pedig eldőlt, akár egy zsák. Lefektettük, aztán mi még moziztunk kicsit, majd elmentünk aludni.

Charlie:

Úgy döntöttünk, hogy júliusban nem visszük Hope-ot oviba, legyen velünk. Nászutat nem terveztünk, de Tony ezt is meghiúsította.

Két nappal az esküvő után Tony állított be hozzánk. Valami borítékot adott át Buckynak, aztán Hope felé vette az irányt. A kislány boldogan a nyakába ugrott, és elrohant a szobája felé.

- Szerintem segíts neki - mosolygott rám.

- Miért?

- Mert két hétig nálam lesz. Most pakol össze magának.

- Miért lenne nálad?

- Mert ti elutaztok. Mégpedig a francia riviérára. Foglaltunk nektek egy kis apartmant, kocsit, mindent. Elvileg mire odaértek, be is vásárolnak nektek.

- Tony!

- Nyugalom. Ezt együtt dobtuk össze nektek. Bruce szerint repülhetsz, úgyhogy hajrá.

Mosolyogva pakoltam össze Hopenak, utána pedig magunknak. Másnap hajnalban indult a gépünk, úgyhogy nem sokat aludtunk. Steve vitt ki minket reptérre, és ő vitte át a kutyát is a bázisra.

Az út nem tűnt olyan hosszúnak, mert átaludtam, így viszonylag hamar érkeztünk meg Franciaországba. Annyira izgatott voltam, hogy mutogattam mindent körben, mint egy óvodás. Bucky csak mosolygott rajtam, közben húzott az autókölcsönző felé. Bucky bemondta a Tonytól kapott azonosítót, és meg is kaptuk a kocsinkat. 

- Tony - sohajtottam lemondóan, ugyanis egy hatalmas Lexust kaptunk. Megfojtom Tonyt.