Elfogadott segítség (Befejezett)

11. Karácsonyi csoda

Charlie:

Bucky nagyon örült a kutyának. Egésznap vele volt. Kicsit aggódtunk, hogy esetleg megtámadja a fát, de a párnák, és a nardágjaink, cipőink nagyobb veszélyben voltak. Steve vett a kutyusnak kaját, párnát és játékokat is, illetve egy nyakörvet, hámot és pórázt. Buckyt nagyon meghatotta az ajándék. Már most imádta a kutyust. Tőlem még kapott egy naplót is, amibe le tudja írni a gondolatait, felvillanó emlékeit.

Én persze nem számítottam senkitől semmire, ezért inkább elvonultam a szobámba, nem akartam zavarni.

- Szia. Bejöhetek? - állt meg Bucky az ajtóban.

- Persze, gyere.-mosolyogtam rá.

- Nagyon eltűntél, és érted küldtek. Gyere, bontsd ki te is az ajándékaidat.

- Én is kaptam? - néztem rá csodálkozva.

- Persze. Gyere - fogta meg a kezem, és húzott maga után.

- Nocsak. Megjött a szökevény - nézett rám Stark.

- Boldog Karácsonyt! - adott a kezembe Wanda egy csomagot, amiben egy könyv volt, csoda szép karácsonyi mesékkel.

- Ezt tőlünk kapod, gondoltuk kell majd a pihenés ha itt hagysz minket. - nyújtott át Tony egy borítékot. Tőle, Steve-től, Bruce-től, és a többiektől három utalványt kaptam, amit felhasználhatok bármilyen kényeztető, pihentető kezelésre.

- Köszönöm szépen, tényleg - montam meghatódva.

- Az én ajándékom még hátra van. - szólalt meg Bucky, aki egy hatalmas csomagot adott át. - Boldog Karácsonyt.

Mikor kibontottam, hírtelen a szívverésem is megállt. Egy gyönyörűszép ezüstös keretben volt pár kép a családomról. Ott volt mindenki. Letettem a kanapére, majd nyakába ugrottam.

- Köszönöm, köszönöm, nagyon köszönöm - szorítottam magamhoz, közben pedig potyogtak a könnyeim. Eszméletlenűl meghatott. - Honnan tudtad? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

- Steve súgott, Stark adta a képeket, és Wanda segített összeállítani - mosolygott rám.

- Köszönöm szépen - törölgettem könnyeimet, amik megállíthatatlanul folytak.

Ahogy álltam Buckyval szembe, egyszercsak Vacak ugrott a hátamnak, ezzel kizökkentve engem egyensúlyomból, és Buck karjaiba estem.

- Látjátok? Még a kutya is rájött arra, amire eddig csak ti nem. Okos vagy Vacak - vakarta meg Tony támadóm fülét, aki erre csak vakkantott egyet, aztán kisétált Stark után a konyhába. Lassan mindenki szétszéledt, mi pedig szótlanul ültünk a kanapé két végén.

- Te tudod, Stark mire gondolt az előbb? - kérdeztem kissé zavartan.

- Azt hiszem, igen.

- Bucky, mit csinálsz? - kérdeztem ijedten, mikor felállt és mellém ült. Nem válaszolt, csak lágyan megcsókolt. Elösszőr vissza se mertem csókolni, de aztán feleszméltem és viszonoztam. Levegő hiány miatt váltunk el.

- A második csókom is elloptad - mondtam, miután rendeztem légzésem.

- Tényleg? Ez volt a második? - kérdezte.

- Igen. Az első a fagyöngy alatti volt. - mondtam lesütött szemmel.

- Velem csókolóztál elöszőr? - kérdezte, miközben két ujját állam alá csúsztatta és felemelte, ezzel is kényszerítve, hogy rá nézzek.

- Igen -válaszoltam vörös fejjel.

- Édes vagy, mikor zavarban vagy - mosolygott rám, és kék szemei varázslatosan csillogtak. - Mit szólnál hozzá, ha a harmadikat is ellopnám? - válaszra sem várva, ismét ajkaimra tapadt, de ezúttal el is mélyítette, minek hatására teljesen elolvadtam. Bele túrtam sűrű, puha hajába, ő pedig derekamat karolta át, másik kezével hátamon baragolt. Végül a levegő hiány vetett véget nyelveink táncának.

- Azt hiszem közönségünk van - temettem arcomat Bucky melllkasába zavaromban.

- Had nézzenek, ha akarnak. Nincs rejtegetni valóm - mondta, miközben hátamat és hajamat simogatta.

Még kicsit ültünk a nappaliban összebújva, majd felvittem a szobába az ajándékomat, mielőtt Vacak azzal szeretne játszani. A nap nagyon gyorsan elment.

Felmentem este szólni Buckynak, hogy vacsora,de a látvány, ami a szobában fogadott, az elfeledtette velem jövetelem célját. Bucky aludt a hátán fekve, Vacak feje a mellkasán, és így aludtak. Még néztem őket kicsit, aztán visszamentem.

- Bruce, szerintem nem lesz szükség a továbbiakban a nyugtatóra - mosolyogtam rá.

- Hogyhogy? - kérdezték a többiek meglepetten.

- Mert Bucky fent alszik, Vacak a mellkasán alszik, és olyan békések, mint két gyerek. - mondtam.

- Hoppáááááá, valakit elborított a rozsaszín köd - lökött meg hátulról Stark.

Megvacsoráztunk, majd én is befészkeltem magam a fotelbe. Még mindíg csak ott tudok aludni viszonylag kényelmesen. Bucky az egész éjszakát átaludta. Bruce a biztonság kedvéért adott nyugtatót, ha esetleg kellene, de nem kellett.