✖Nem utoljára láttuk egymást✖

✖19th✖

Pár lépést tett még a szobában, majd elment.
Ennek tudatában fellélegeztem és kisebb mocorgások kíséretében megpróbáltam kimászni az ágy alól.
Ahogy tettem ki a kezemet, valami erősen rászorított, majd kirántott.

Hason fekve feküdtem a jéghideg parkettán. Még nem is realizáltam, hogy mi történik velem, de már erős fájdalmak nyilaltak bele a fejembe.
A hajamnál fogva felhúzott valaki és úgy tartott egy ideig.
Várta hogy figyeljek rá.
Én viszont a fájdalomtól erősen összeszorítottam a szemeimet és próbáltam nem elsírni magamat újra.
Pár könny még így is kibuggyant a szemem alól, majd a földre koppant.

Mivel látta hogy nem vagyok képes rá hederíteni se, elengedte a hajamat, majd rálökött az ágyra.
Abban a pillanatban rögtön a két oldalamra nyomta a kezeit, nehogy szabadulni tudjak.

Az igazat megvallva nem akartam ránézni. Elfordítottam a fejemet, és a falat kémleltem. Ő ezt mégsem hagyta. Maga felé rántotta a fejemet, ezzel kis hijján kitörve a nyakamat.
Ahogy kényszerített helyzetemből jobban szemügyre vettem, elakadt a lélegzetem.
Éjfekete haját tökéletesen ki tudtam venni, annak ellenére hogy egy fekete csukja takarta a fél arcát, így csak az ajkait láttam rendesen.
Olyan ismerős..

-Még most sem veszel komolyan? -hangja félelmetesen mély volt

Ajkai szétnyiltak és egy kárörvendő grimasz jelent meg az arcán.
Ennek láttán lesokkolt énem próbálta elkerülni a sírást, de akárhogy is nézzük, ez lehetetlennek bizonyult.

-Hogy lehet valaki ekkora csitri? Megszegi a játékszabályaimat annak ellenére hogy tudja hogy mik a következményei... -Lágyan az állam alá nyúlt és maga felé fordította a tekintetem-...Most pedig itt rinyál mint egy 4 éves. Micsoda tragédia -Mélyen a zsebébe nyúlt, majd egy kést húzott ki belőle -Azt hiszem a történeted itt ér véget.
Találkozunk a pokolban! -Ekkor a kést fölém emelte, majd lesújtott rám