✖Nem utoljára láttuk egymást✖

✖12th✖

Másnap már rég a szabadság kikövezett útján jártam.
Baromira örültem annak hogy nem kell visszatérnem a sötét és komor épületbe, ahol csak 1 hetet töltöttem.
Végre úgy éreztem hogy semmi sem választhat el a boldogságtól és mostantól egy kiegyensúlyozott életem lesz.
Haha..kis naív.
Hiszen tegnap ígértem oda magamat egy olyan faszinak akinek a nevén kívűl mást nem tudok.
Hogy is lehetnék így szabad?

Jelen pillanatban egy kocsiban ülök és nézek ki az ablakon.
Fogalmam sincs hogy hova tartunk. Lehet hogy hatalmas nagy őrültség volt beszállni egy idegen kocsijába?
Hiszen kiskorában az embernek rögtön megtanítják hogy ne tegyen ilyet. De nekem nem volt ki megmondja ezeket.

Hamarosan lehúzodtunk egy kis mellékútra.
A nagy döcögések elárulták hogy egy eléggé göröngyös úton haladunk.
Pár pillanatra becsuktam a szememet, aztán már csak a fiú hangjára riadtam fel.

-Végállomás, kiszállás -mondta teljesen érzelemmentesen

Tettem amit mondott. Kiszálltam.
A talaj eléggé sárosnak tűnt, gondolom a sok esőzés miatt.
Szerencsétlenségemre meg is csúsztam benne, majd nagy huppanással egy gödörben landoltam.
Nem is kell mondanom hogy mennyire tele voltam mocsokkal. Mint valami disznó a vakációja közben.

Alig tudtam magamhoz térni, máris egy hangos kacagást hallottam.
Felnéztem, majd Ace magasodó alakja tárult elém.
Röhögését alig tudta visszafolytani.
Tőlem csak egy csúnya pillantást kapott.
Amint jól kiszórakozta magát, ki is segített a dagonyából.
Kiegyenesedtem, majd körbe tekintettem.

Egy üres pusztán állok. Ez lenne a végállomás?!

-Te most szórakozol velem, ugye? -néztem fel a fiúra -Mégis hova hoztál engem?!

Csak egy kuncogás hagyta el a száját.

-Tudod..ez nem csak az utazás vége -pillantott rám- Hanem a nekem ígért életedé is

Szavaira elkezdtem hátrálni. Ugye ez most valami vicc?!
Szemei az átlagosnál jobban szikráztak. Látszott hogy minden szava komolyan hangzott el.
Teljesen tanácstalanná váltam. Mi tévő legyek?!
Múltkor még a kórházba is elcipelt, most meg meg akar ölni?! Igazi útvesztő ez a srác.

Megindult felém.
Én a hirtelen mozdulatára hátraestem. Próbáltam magam mögött kitapogatni a talajt és közben haladni.

Két kezét felém szegezte, majd erősen rákapott a nyakamra. Elkezdte rettenetesen szorítani. Meg akar fojtani..
Próbáltam kapálózni de az hasztalannak bizonyult.
A levegőm egyre fogyott. Lassacskán minden homályossá vált.

A felettem tornyosuló fiú észrevette hogy egyre inkább nem vagyok magamnál. Úgy éreztem engedett a szorításon, így lett volna esélyem felkelni, majd elsurranni. Viszont ez képtelenség volt azok után miután ő addig fojtogatott engem, még félig-meddig elvesztettem a fonalat.
Az energiám teljesen kiapadt.

Ace levette rólam a kezeit. Tudta hogy még életben vagyok. Azt is tudta hogy annak ellenére hogy nem vagyok eszméletlen, teljesen elgyengültem.
Látszott rajta hogy direkt hagyta abba, nem pedig azért mert azt hitte hogy ilyen gyorsan végem van.

Elszörnyülködve tekintett a kezeire, majd rám nézett. Mintha bánta volna az előbbieket.
Arcomhoz közel hajolt. Teste melegsége megcsapta a bőröm.
Megszédültem.
Az utolsó amit éreztem az a forró lehellete volt a bőrömön.
Utánna minden elsötétült körülöttem.