✖11th✖

7.3K 357 29
                                    

-T-tessék..?! -akadtam ki

A mutatóujját rátette a számra, annak érdekében hogy ne beszéljek többet.

-Ez a feltételem. Ha viszont nemet mondasz...

Hosszú ujjait levezette a derekamra, majd erősen magához rántott, úgy, hogy a testünk összeérjen.

-A pokolban fogsz megrohadni -olyan nyugodtan ejtette ki a száján, hogy majdnem fejre álltam

Elhalkultam.
A derekamra erősen rászorított, mire megugrottam.
Tudtam hogy a válaszomra vár, viszont én továbbra sem szólaltam meg.

-Hm..adok neked 1 percet hogy eldöntsd mit szeretnél. Ha továbbra sem szólalsz meg, végleg eldől a sorsod

A szívem nagy dobogásokba kezdett. Tudtam hogy meg fogom bánni ezt az egészet! Annyira tudtam!
Miközben magamban őrlődtem, Ace egy kicsit sem próbálta megkönnyíteni a dolgomat.
Fülembe suttogta a visszaszámlálást, így még jobban stresszelve engem.
...
10..
9..
8..
7..
...
Fejem széthasadt az utolsó tíz másodpercnél.
Be kellett látnom hogy egyik választás sem jobb a másiknál. Az egyiknél kicsinálnak 1 hét után, a másiknál meg lehet hogy hamarabb.
Mégis tisztában voltam azzal hogy mit kell tennem, hiába nem az a legbizalomkeltőbb.
...
4..
3..
2..
1..

-Lejárt az időd..

Nagyot nyeltem.
Szólásra nyitottam a számat, ám hang nem jött ki belőle. Csak értelmetlen nyöszörgés.

-Tehát? Mit mondasz? Velem.. vagy nélkülem? -felhúzta a szemöldökét

Még mindig nem jött ki semmi a torkomon. Hiába akartam, semmi.

-Nekem így is jó -ezzel sarkon fordult, majd a kijárat felé kezdett el menni

Csalódott néztem utána. Csak úgy itt hagy?
Nem akartam hogy elmenjen. Még el akartam neki mondani a válaszom.

Ahogy utánna néztem, egyre erősebb késztetést éreztem az iránt hogy visszatartsam.
Hatalmas bátorságot vettem, majd elkezdtem szaladni utánna.
Ám óriási lépteit nem tudtam űberelni.

Egyszercsak valaki hátulról borzasztóan nagyot lökött rajtam. Ennek hatására annyira elrongyoltam hogy láttam ahogy lepereg az életem.

Lassan kinyitottam a csukva tartott szemeimet, majd észrevettem hogy én nem a koszos földön landoltam, hanem valamin. Sőt, inkább valakin.

Az alak fekete bőrkabátján tartottam a kezeimet, fejemet meg a mellkasán.
Ahogy feltápászkodtam, megpillantottam hogy kire is estem.
Teljesen elvörösödtem.

Száján tipikus mosolya jelent meg. Szemeiben még mindig erős vágyakozást láttam.
Úgy látszott egyáltalán nem zavarják a minket néző emberek.
Engem viszont annál inkább.
Már készültem volna felkelni, de ő visszarántott.

-Általában megragadom az emberek figyelmét, mondtam már? A kérdés csak az, hogy vajon... a tiédet is?

Egy pillanatra félre tettem a minket bámuló embereket és az alattam heverő srácra tekintettem.

-Veled akarok menni!

Szám elé kaptam.
Egyszerűen csak kibukott belőlem, gondolkodás nélkül.

Ace elmosolyodott. Olyan őszintének tűnt, nem pedig olyannak, amivel mindenkit elvarázsol.

-Tudtam hogy egy nap úgyis az enyém leszel

✖Nem utoljára láttuk egymást✖Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin