✖Nem utoljára láttuk egymást✖

✖25th✖

Próbáltam menekülni az érzéstől, de mintha csak a hatalmába kerített volna...

Ace leeresztette a kezeit maga mellé, és lassan eltávolodott tőlem.
Egymásba meredtünk a történtek után, ám ez csak addig tartott még nem újra megszólalt az eszeveszett ordítás. Ezúttal sokkal fájdalmasabban.

-Csessze meg -hajtotta le a fejét szitkozódva - tudod mi a dolgod -nézett vissza rám, majd az ajtó felé vette az irányt

-Itt akarsz hagyni?! Ace, én megmondtam hogy képtelen vagyok erre! -kiabáltam utánna

Ahogy visszafordult, látszott rajta hogy átfutott rajta a düh, viszont az gyorsan el is tűnt egy pillanat alatt.
Visszalépdelt hozzám, majd a zsebeiből egy kést bányászott elő.

-Fogd ezt -nyomta a kezembe -és légy ügyes -kacsintott rám, miközben az ajtó felé irányult

Mielőtt bármit is mondhattam volna, az ajtó már rég jelezte egy hangos csapódással hogy ő távozott.

-A francba is ezzel -vágtam a földhöz a kést- én végeztem, nem teheti ezt velem...

Ellépdeltem az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset. Semmi nem történt. Újra lenyomtam a kilincset, ezúttal erőteljesebben. Még mindig nem nyílik. Mi a fene?!
Elkezdtem dörömbölni rajta, pániktól fűtve.

-Lehet hogy beragadt? Úristen, mihez fogok itt kezdeni?! -mondtam kétségbeesetten

A túloldalról hangos röhögés hallatszódott. Rögtön felismertem a tulajdonosát.

-TE ROHADÉK! ERESSZ KI DE AZONNAL! - kiabáltam át

- A-a, addig leszel oda bezárva amíg nem teljesíted ezt az aprócska szívességet -mondta nyájasan

-APRÓCSKA SZÍVESSÉG?! NEM VÉGZEM EL HELYETTED A PISZKOS MUNKÁIDAT!

-Már pedig hogyha ki akarsz onnan jutni kénytelen leszel rá. Gondold át. Én a helyedben nem itt akarnám az életem hátralévő részét letölteni

Háttal neki dőltem az ajtónak, majd lecsúsztam egészen a padlóig.
Mégis mihez kezdjek...?