✖Nem utoljára láttuk egymást✖

✖30th✖

-Te beteg vagy -sziszegtem.

-Tudom -rántotta meg a vállát -Meg egy kicseszettül helyes seggfej is, valld be-kacsintott rám.

Idegörlően megforgattam szemeimel, és mielőtt bármit is válaszolhattam volna neki, már rég elment.
Az előbb elhangzott szavait újra végig futottam.

Az orrom előtt van a válasz a kérdéseimre.

Gyűrött ruhámat megigazítottam, majd kicsoszogtam a konyhából.

-Bármire is gondolt, a közelben kell lennie- tömtem ezzel a fejemet.

Ahogy kiértem, a nappalira esett a pillantásom. Itt bevillant a sok régi emlék, amire még a mai napig is boldogan visszagondolhatnék. Viszont ezt a múltkoriak sokkal inkább szörnyűnek testesítették meg.
Ekkor ugrott be, hogy régebben apuék idetették a régi irataikat.
Ráadásul amikor itt volt Ace, a nappalival szemben álltam beszélgetésünk során.

Lehet, hogy erre utalt...

Vadul a fiókoknak estem és kutakodni kezdtem némi válasz után. Eközben végig a szemem előtt lebegett ezernyi kérdés a rejtélyesen viselkedő fiúval kapcsolatban. A legelgondolkodtatóbb mégis az volt, hogy honnan ismer ennyire...

A telefonom pillanatnyi rezgése ébresztett fel a gondolkodásból, olyannyira, hogy a fejemet vertem bele az előttem lévő polcba ennek hallatán.
Fájdalmasan a odakaptam, közben sziszegve nyújtózkodtam a készülékért.

UNKNOWN ÜZENETET KÜLDÖTT NEKI: SKYLAR SMITH

UNKNOWN
Nem rossz, nem rossz!
De törhetnéd magadat jobban is
a keresésben.

Amint megláttam hogy ki írt, legszívesebben az ő fejét is belevágtam volna a polcba.
Gyorsan bepötyögtem a reakciómat, majd idegesen dobtam el a szoba másik sarkába a telefont.

SKYLAR SMITH ÜZENETET KÜLDÖTT NEKI: UNKNOWN

SKYLAR SMITH
Nincs jobb dolgod az utánnam való kémkedés helyett?

SKYLAR SMITH
Amúgy meg, ha már
ennyire tudod, akkor igazán idetolhatnád a képedet.

UNKNOWN
Izgalmasnak hangzik, de inkább rádhagyom

-Idióta -forgattam meg a szemeimet újra.

Megint a papírok közé vetettem volna magamat, de kopogást hallottam a bejárati ajtón.
Nagy léptekkel megindultam az irányába, majd a zárral elkezdtem babrálni.
Ekkor már el is döntöttem hogy mit fogok az ajtó előtt lévő, sejtéseim szerint ismerős alaknak a fejéhez vágni. A kilincs nagy kattanás kíséretében le is nyomódott.

-Szóval rámhagyod, mi? Remélem segít...- hagytam félbe a monológomat tágra nyílt szemekkel, miután megláttam, hogy nem a megszokott vörös szemek tekintenek le rám.

Az előttem lévő alak haja fehér volt, bőre szintén ezt a színt képviselte. Szemei veszélyesen kéken fénylettek, termete jóval magasabb volt nállam.
Mikor már eléggé felmértem, hogy kivel is állok szemben, erősen dörzsölni kezdtem a szemeimet.
Ez meg hogy került ide?

-Autogrammot ne adjak? Vagy még meddig akarsz engem bámulni?! -förmedt rám.

-Mit keresel itt? Egyáltalán honnan tudod hogy itt...-folytattam volna, de félbe szakított.

-Túl sok a kérdés. Inkább engedj be -lökött félre az egyik kezével, majd nemes egyszerűséggel besétált a házba.

Miután magamhoz tértem, kulcsra zártam az ajtót és a már kanapén elterülő fiúra tévedt a tekintetem.

-Szép ház -nézett körbe -Szerencsés vagy.

-A..a szüleimé volt -kezdtem bele, de megláttam a nem várt látogató lábait az előtte lévő asztalon -Örülnék, hogyha levennéd onnan a... hagyjuk is- legyintettem a tettére.

Egy rövid pillantás erejéig végigmért, majd újra a környező tárgyakat kezdte el bámulni.

-Tulajdonképpen... miért is vagy itt? -törtem meg kínzó a csendet.

-Beszélni akartam veled -nézett felém végre -Na meg tetszik a kecó, maradhatok?

-Szó sincs róla.

-Hát jó -rántotta meg a vállát -Akkor csak a beszélgetés marad.

A fiú arrébb húzódott a kanapén, ezzel is jelezve hogy üljek le mellé. Kis hezitálás után, de végül belementem.
Mit sem sejtve arról, hogy mi lesz a témája, nyugodtan döntöttem a háttámlának magamat, majd fordítottam rá a tekintetemet.

-Honnan ismered Acet? -szólalt meg hirtelen -Egy ilyen gyereknek mint te, nem kéne még csak ránéznie se!

-Már mondtam, hogy nem vagyok gyerek! -néztem rá a legszúrósabb tekintetemmel.

-Bánom is én.

-Amúgy meg, hosszú lenne elmagyarázni -hajtottam le a fejemet -Ráadásul hogy őszinte legyek veled, nem is ismerem őt igazán...

-De még mindig az után kajtatsz, hogy ki is ő, igaz? -emelte fel kérdően az egyik szemöldökét, mire én heves bólogatásba kezdtem - Jobb ha feladod

Újra kitágult szemeimmel vizslattam őt, majd hirtelen mozdulattal felkeltem mellőle.

-Miért tenném?! Mindennap attól kell félnem, hogy mikor toppan be és mészárol le! -emeltem fel a hangomat

-Fogd be!

-Ráadásul valahogy minden lépésemről tudomást szerez, így még a saját házamban sem vagyok biztonságban...

-KUSSOLJ MÁR!- üvöltött rám.

Felkelt ülő helyzetéből, majd az egyik polc felé vette az irányt. A rajta lévő könyveket kezdte el feldúlni, aztán mikor végzett, egy kisebb fekete eszközt vett a kezébe.

-Látod ezt? -kérdésére bólogattam -Ezen keresztül figyel téged ez a rohadék -szorította össze a készüléket,  amit egy roppanás kiséretében el is tört -Tuti van még pár ilyen. Én pedig addig nem beszélek veled nyíltan erről a szemétládáról, amíg meg nem találtuk az összeset -kijelentésére kérdően néztem rá -Jól hallottad, bazdmeg! Te is keresni fogsz!