✖Nem utoljára láttuk egymást✖

✖27th✖

-Süket vagy, vagy mi? Az előbb kérdeztem valamit.

Elsötétült szemeimmel újra rápillantottam. Úgy néztem rá mintha egy eddig ismeretlen faj pofázna hozzám vietnámiul.
A fiú csak sóhajtott egyet, majd lehajolt hozzám. Ülő helyzetemben kissé elkezdtem fészkelődni, nem szoktam hozzá hogy valaki ilyen közel legyen az arcomhoz.

-Kislányoknak nem való ez a hely. Jobb lesz ha hazamész a kis plüssmedvédhez és csinálsz még több idétlen gyerekes dolgot, vagy bánom is én hogy mit -ezzel a mondattal, parancsolóan az ajtó felé mutatott.

-Már nem vagyok gyerek -néztem fel rá - és nincs is plüssmedvém -folytattam a mondani valómat.

-Na ne bassz. Már csak az kéne hogy én vegyek neked -sóhajtott - figyelj csak ide, amíg szépen kérem. Légy oly szíves, húzd el innen a beled, azonnal! -mosolygott rám idétlenül.

Ez a srác se ért gyerek nyelven, az holtbiztos. Mondjuk, nem mintha szüksége lenne rá.
Lassan feltápászkodtam, majd megindultam a kijárat felé.
De aztán hirtelen megálltam. Az elmúlt hét alatt rengeteg esemény pörgött le, megválaszolatlanul. Talán ez a fiú a segítségemre is lehet, még a maga sajátos természete ellenére is.

-Na, mivan? Nem találod a haza felé vezető utat? -szólt hozzám mogorván.

-Mielőtt el mennék, szeretnék megbizonyosodni pár dologról -mondtam, kissé hűvös hanggal

-Rendben van, csak azt ne itt tedd -miközben mondta, tekintetét a haldokló férfira szegezte.

-Úgy látszik nem érted -ráztam meg a fejem -én tőled szeretnék választ kapni a kérdéseimre.

Egy pillanatra hezitált. Olyan mintha azt akarná eldönteni, hogy most rúgjon-e ki az épületből, vagy ráér holnap után is.
Az ismeretlen alak beletúrt a fényes szürke, már már fehér hajába, majd engem kezdett el vizslatni.

-1 percet kapsz -szóltalt meg szigorúan.

Nagyot sóhajtottam. Igyekeztem összeszedni a szétszórtan lévő gondolataimat. Nyugi Skylar, csak légy határozott. Végülis, ő is csak egy ember. Talán nem fog élve megenni.

-Ismersz... egy bizonyos Ace nevű férfit? -ennyit tudtam kinyögni.

Bizonyára fogalma sincs hogy kire gondolok, hiszen még a vezetéknevét sem tudom. Ezer féle Ace lehet a környéken.
Mégis, ahogy a fiúra néztem, elgondolkodtam az előbb végig futtatott gondolatmenetemen. Az arca teljesen elsápadt, ráadásul biztos voltam benne, távolról is lehet látni hogy könnybe lábadt a szeme. Végül nagy nehezen, de megszólalt.

-Menj innen és kerüld el azt a férget! -mondta alig hallhatóan

Kérdően figyeltem őt. Mi ütött belé?

-Te komolyan nem hallasz? AZT MONDTAM, HOGY TAKARODJ INNEN! -ezúttal már sokkal fenyegetőbben utasított.

Meghátráltam. Kinézetéből ítélve nem most lenne a legalkalmasabb feltenni a kérdéseimet. A tekintetéből csak úgy áradt a felém irányuló méreg, minden egyes végtagja remegett ennek a névnek a gondolatától. Lehet, hogy nem kéne játszadoznom az életemmel, úgy, ahogy eddig is tettem.
Megfordultam és hazáig meg sem álltam.