Amber /Loki ff. /

1.

Feszülten álltam a vastag üvegből készült fallal szemben, a SHIELD egyik bázisán. Nos, igen... A nagy kérdés, hogy is kerültem ide? Bevallom, engem is bosszant a dolog, ennél én jobb vagyok.

- Gyorsan felvázolom nektek mi a helyzet. Éppen magányosan üldögöltem New York egyik kávézójában, mikor leült velem szembe egy baseball sapis pasas, és tett nekem egy remek ajánlatot. Nekem pedig pénzre volt szükségem, így mint minden normális ember, elfogadtam azt. Szóval az volt a feladatom, hogy nyúljak le valami kéken fénylő kockát erről a bázisról. Nem tudom, lehet, hogy csak rend mániás a fickó, vagy csak szimplán rajong a lakberendezésért, de rengeteget fizetett azért a vacakért. Ráadásul előre. Szóval éltem a lehetőséggel, és lenyúltam a kockát. Nem volt túl bonyolult. Ide minden idiótát felvesznek őrnek, aki csak egy kicsit is tudja használni a sokkolót. Áh, nem, ezek még ahhoz sem értenek. De visszatérve a történethez, nem csak a kockát nyúltam le, hanem Stark kocsiját is, ami mint utólag kiderült nyomkövetővel volt ellátva.
Minden simán ment, este éppen a kedvenc sorozatomat néztem volna, de helyette bizonyos emberek édesanyját emlegettem a rengeteg reklám miatt, mikor szó szerint berobbantották az ajtómat.
Innen már nem nehéz kitalálni, hogyan is folytatódik a kedves kis életem. Egy izmos maszkos ügynök bevág egy kocsiba, és itt kötök ki a SHIELD bázisán.

-Gondolja, hogy ezt elhiszem? - kérdezte az előttem álló férfi.

Magas volt, és szemkötőt viselt, valamint fekete bőrkabátot, mely a földet súrolta.

-Tényleg megsérült a szeme? Vagy csak a hatás dekvvéért vette fel a szemkötőt? - kérdeztem.

Sok ilyennel találkoztam már, mint ez a fickó, és egyikőjük sem tudott megtörni. Persze, mind azt hiszi, hogy neki majd sikerül. Csak a buta, szőke lányt látják bennem. Nem is sejtik mekkorát tévednek.

-Itt én kérdezek. Mire kellett magának a kocka? - csapott rá az üvegre.

Valamilyen speciális cellába zártak be, amit nem tudom pontosan milyen lény számára fejlesztették ki, de az tuti, hogy nagyon strapabíró.

-Már elmondtam. Nekem nem kell, tök csúnya, és nem is passzol a lakásomba. - vontam meg a vállam. - Minden a pénzért volt.

-Tegyük fel, hogy ez igaz. Akkor hol képezték ki?

Nagyon okosnak hitte magát a pasas. Belül már szakadtam a röhögéstől, de muszály volt szerepben maradnom.

-Tessék? - kérdeztem nyávogva.

-Nem fogom megismételni. Bár ahogy elnéztem, maga két napnál nem élt volna túl többet, semmilyen szervezetnél.

Chh... Éveket töltöttem terrorszervezeteknél. Még, hogy két nap. És ilyen a SHIELD igazgatója... Szégyen...

-Na ná hogy nem. Nekem pláza kell, érti? Meg fogok halni, ha nem enged ki innen! Elviszik az összes darabot a Gucci új kollekciójából. - kezdtem el hisztizni.

A fickó csak furcsán méregetett, majd lemondóan sóhajtott egyet. Talán ez volt az a pillanat, ahol feladta.

-Kérem, ne mondja azt, hogy a kockáért kapott pénzből is egy táskát vett volna...-sóhajtott lemondóan.

Itt jött el az én időm.

-Nem dehogy. - nevettem halkan. - Persze, hogy nem táskát. Cipőt vettem volna. Meg, maguk ott fogják be a fülüket! - mutattam a fickó mellett álló két őrre.

Az igazgató furcsán nézett rám, aztán intett a két másiknak, akik tették amit mondtam.

-Soha nem mondatja el senkinek, megértette? - kérdeztem hisztérikusan, mire a sötét bőrű férfi bólintott. - Zsírleszívás. Megettem tegnap előtt egy egész pizzát. Én ezt nem engedhettem meg magamnak. - törtek elő a könnyeim.

És ez volt az a pillanat, amikor nyertnek könyveltem el az egész ügyet. Az igazgató csak lemondóan sóhajtott, majd elhagyta a kis cellámat. A szememmel körbepásztáztam mindent kamerák után kutatva. Az egész placc tele volt velük. Most nem kezdhettem el kiiktatni a biztonsági zárat, mert akkor nyilvánvalóvá vált volna, hogy nem az vagyok, akinek elsőre beállítottam magam.

-Mi a francot bámulsz? - kérdeztem a szomszéd cellában ácsorgó fickót.

Elég furcsa öltözéket viselt, és ami annál furcsább volt az a haja. Mintha egy punkra próbálták volna ráerőszakolni az elegáns frizurát. De nem ítéltek külső alapján, viszont tettek alapján igen. A figura végig betegen vigyorogva állt velem szemben, miközben én Furyval cseverésztem.

-Egész jól csinálod. - hümmögött.

Hoppá, benne több van, mint első ránézésre. Vagy csak szimplán jártas a kamuzásban.

-Valóban? Mit is? Mondjuk, hogy önmagamat adom? - kérdeztem hisztisen.

-Főként azt. - mosolyodott el gúnyosan.

Nem értettem miből jött rá. Soha, senki nem leplezett még le. Az egyik legjobb voltam, erre jön egy ilyen kattos és tíz perc, mással való beszélgetésből leszűri azt, hogy nem az vagyok, akinek mutatom magam.

-Remek, akkor ebben egyetértünk. - hagytam rá.

Egész nap vártam a megfelelő pillanatot arra, hogy eltűnhessek erről az átkozott hajóról. De valahogy mindig sokan voltak a közelben. Talán veszélyes ez a fickó, és ezért állítanak ide ennyi bigtonságit.

-Hogyan loptad el a kockát? - kérdezte órákkal később a pasi, akinek még mindig fogalmam sem volt a kilétéről.

-Megfogtam, és bevágtam a táskámba. - rántottam egyet a vállamon.

Szóval ő is a Tesseracht miatt van itt. Remek. Még valaki aki arra pályázik.

-Mert az annyira egyszerű. - szavai csöpögtek a gúnytól.

-Nekem az volt. Nem tehetek róla, ha béna vagy. - vetettem oda neki ugyanabban a stílusban, mint ahogyan ő szólt.

Hosszú órákkal később Fury ismét benézett hozzánk, vagyis inkább Lokihoz. Mint kiderült, ez a neve. Bár erről nekem először egy kutyanév jut eszembe, de mindegy, szerencsétlen nem tehet róla, a szülei tuti szemetek voltak. Ráadásul Loki még tartott egy fenomenális kiselőadást az,, igazi erőrről''. Egek, ez a fickó tényleg elhiszi magáról,hogy isten. Itt azért komoly problémák vannak. Neki nem ez a cella kell, hanem egy erős pszichiáter.

Viszont nem sokat foglalkoztam vele különösebben. A zárat már rég feloldottam, csak arra a pillanatra vártam, mikor az őrök távolabb mennek, és lehetőségem nyílik a szökésre. Miután ez megtörtént és kiléptem a cellámból, azt egyetlen gombnyomással leküldtem a mélybe, majd a következő pillanatban utánna ugrottam.