Amber /Loki ff. /

3.

A következő néhány hónapom edzéssel és tanulással telt. Egyetlen pillanatra sem vették le rólam a szemüket, a külön erre a célra kijelölt emberek. Azt hittem, hogy a mai napon sem lesz semmi különös. Meglepő módon viszont senki sem foglalkozott velem. Ne értsétek félre, ez fantasztikus, de egyben mégis csak aggasztó. Gyorsan felkaptam magamra egy maszkot, majd próbáltam elvegyülni az egyik labor köré gyűlt tömegben. Bizonyára egy ismét félresikerült emberkísérletről lehet szó. Erre szokták ilyen vevők lenni az itteniek. Mivel alacsony voltam, így nem sok mindent láttam az előttem álló magas katonáktól, úgy kellet átfurakodnom magam a tömegen, hogy az üvegablakhoz kerüljek.

Bevallom, eléggé meglepő látvány fogadott. Ugyanaz a férfi volt a laborban, mint akit a SHIELD-nél is láttam. Az isten fickó. Na ez furcsa lesz, az egyszer biztos. Szegény elég rosszul festett, valószínűleg nem önszántából volt itt. A kezei és a lábai hozzá voltak rögzítve az ágyhoz, és mindenféle csövek lógtak ki a karjából. Apám is ott volt, de engem nem vett észre. Kegyetlen volt vele, olyan durván beszélt. Nagyon sajnáltam őt, de nem tudtam mit kellene tennem. Hiszen nekem nem nagyon van hatalmam, de azt eldöntöttem, hogy mindenképpen segíteni fogok neki.

Bejutni sem lesz egyszerű hozzá, hiszen mindenhol kamerák őrzik, még ha bejutnék is, mihez kezdenék ott, nem tudom csak úgy megszöktetni, ehhez egyedül kevés vagyok. Viszont itt nincsen senki sem, akiben megbíznék. Nem gondoltam ezt át rendesen. Ráadásul azt sem értem miért is akarok segíteni ennek a zakkant embernek. Hiszen nem is ismerem, ráadásul az is lehet, hogy csak hátbaszúrna. Bár, tudom nem helyes ez a feltételezés, de nincsen más választásom, ezt tanultam, ezt kódolták belém az évek alatt. De ami azt illeti, szeretem az ellenkezőjét csinálni annak, mint amit kell, szóval száz százalék, hogy segítek az istenkén.

Körülbelül két hétig kellett tervezgetem, hogy ez sikerüljün, de találtam olyanokat, akiket kellő pénzzel könnyen el lehetett halgattatni, így egyenes utam volt Lokihoz. Talán így hívták, vagy esetleg Louis? Luigie? Valami L betűs.
Na szóval ott üldögéltem az ágya mellett, miközben ő szundikált. Na jó, valószínűleg kiütöttél, azért aludt így mint a bunda. De ez pusztán részletkérdés. Negyed óra várakozás után kezdett csak ébredezni, én pedig megtettem neki azt a szívességet, hogy eloldoztam a kezeit. Persze előtte mindent gondosan eltávoltítottam a közeléből, amivel esetleg árthatott volna nekem, vagy saját magának. Szegénynek nagyon erősen voltak a karjai hozzárögzítve az ágyhoz, a bőre tiszta véraláfutásos és horzsolásos volt.

-Nem hittem volna, hogy még találkozunk. - nézett rám pimasz vigyorral. - Látom azért tartod a távolságot.

-Nyilván. Van eszem. - feleltem megrántva a vállam. - Ha egy kicsit sem lennél veszélyes, nem így tartanának fogva.

-Te mégis eloldoztad a kezem. Meggondolatlan döntés volt. - nevetett fel, de ez köhögésbe torkollott.

Bizalmatlanul, de felé nyújtottam egy pohár vizet, amelyet meglepő módon elfogadott. Megköszönni már túlságosan is megeröltető lett volna.

-De a lábadat nem. A kódokra medig úgysem jössz rá.

A mosoly lehervadt az arcáról, de nagy nehezen ülő helyzetbe tornázta magát, így, hogy a kezei már szabadok voltak. Felkaptam a mellettem heverő tégely, majd az isten fickó felé hajítottam. Ő könnyű szerrel elkapta azt, de csak kíváncsi tekintettel meredt rám.

-Kend rá a csuklódra. Néhány nap alatt helyrejössz.

-Miért segítesz? - kérdezte bizonytalanul. - Az is lehet, hogy csak meg akarsz mérgezi vele.

-A karodon keresztül? Az nem az én stílusom, jobb vagyok ennél, meg amúgy sincs veled semmi bajom.

Elég sok utálat volt a férfiban, ez látszott a tekintetében. Valami, vagy valaki szörnyű dolgokat művelhetett vele.

-Mit akartok tőlem? - kérdezte a fickó.

Próbált határozottnak tűnni, de én észrevettem, hogy mennyire is bizonytalan valójában. Kicsit magamra ismertem benne. Pontosan tudtam, hogy ez milyen érzés.

-Nem tudom, hogy ők mit akarnak.

-Na és te, szöszi? - kérdezte.

Hogy mit akarok? Szabad lenni, normális, akti nem könyvelnek el betegnek, de te ezt nem adhatod meg nekem.

-Nem tudom. Miért, ez talán gond, istenke? - kérdeztem pimasz vigyorral.

-Megnyugtatóbb lett volna, ha válasszal szolgálsz...

-Amber. - segítettem ki.

-Amber. Tudod honnan ered ez a név? Ambrózia, az istenek itala, amely halhatatlanná tesz. Elméletileg, gyakorlatilag meg még az íze is pocsék. - fintorgott Loki.

Hát, mint ne mondjak... Még senki sem hasonlítgatott egy pocsék ízű italhoz.

-Ez megtisztelő. Tudod, a helyedben én próbálnél kedves lenni. Nem tudom feltűnt-e, de magatehetetlen vagy.

Ez talált, ugyanis ő csak csendben, lehajtott fejjel ült tovább. Én is pontosan ugyanennyire utáltam ezt a helyzetet, mint ő.

-De van egy javaslatom, amivel mind a ketten jól járhatunk.

Loki felcsillanó szemekkel tekintett rám.

-Folytasd, kérlek. - vigyorodott el. - Bár nem igazán értem neked ebből mi hasznod van.

-Én is el akarok innen tűnni, akárcsak te. Egyedül ez lehetetlen, de ha már ketten vagyunk, akkor talán van rá mód.

-Ki vagy te, ezen a szervezeten belül? - nézett rám kíváncsian. -Mi hasznod van neked ebből? Itt hatalmad van. Miért adnád fel mindezt?

Még hogy nekem van halmam. Nevetséseg. Apámnak meg a bátyámnak van, de engem semmibe sem vesznek. A tisztelet is csak akkor van meg, ha apám a közelben van.

-Semmi közöd hozzá. A lényeg, hogy én is menni akarok és te is. Miután kijutottunk, oda mész ahova akarsz, engem hidegen hagy.

Ahhoz viszont, hogy biztonságban kiiérjek kell a fickó. Valamilyen szinten biztosan tud harcolni, bár azt erősen kétlem, hogy nálam jobb. Másrészt pedig először rá fognak lőni, nem rám, ha elfedem a kilétem. Valamint sokkal magasabb, így őt fogják kiszúrni először.

-Nem bízok benned. - jegyezte meg hűvösen.

-Ez kölcsönös. - biccentettem, miközben lassan az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt még kiléptem volna utánnam kiáltott.

-Amber! Vissza jössz még? - kérdezte ezt már sokkal halkabban.

Nekem ő volt a remény a szabaduláshoz, és nagyon úgy festett, hogy neki is csak én maradtam. ..