Amber /Loki ff. /

30.

Loki némán ült a gyönyörűen faragott íróasztala mögött, mikor benyitottam a szobájába. Ujjaival idegesen dobolt. Látszott rajta hogy valami nagyon aggasztja és nem igazán jut dűlőre a dologban.

-Szeretnél róla beszélni? - kérdeztem.

Hirtelen kapta fel a fejét. Valószínűleg annyira a gondolataiba merült, hogy engem észre sem vett. Loki szobájának hatalmas erkélyre volt. Imádtam a kilátást. Sötét volt már, így ott ragyognak a csillagok az égen, és a lámpások a városban. Néhány pillanattal később hallottam meg Loki lépteit. Mind két kezével átkarolta a derekamat, majd a vállamra támasztotta az állát.

-Hamar eltűntél. - jegyeztem meg.

-Most nem volt kedvem  jó pofát vágni ehhez az egészhez. - morogta. - El kéne tűnnünk innen. Már csak néhány napunk maradt.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet hallok, de a herceg hangjában félelem volt. Bármennyire is nem látszott rajta, tartott Odintól.

-Én bízok benne, hogy nekünk kedvező döntést hoz. Ha most elmenülünk, Asgard is üldözni fog.

Belátta, hogy igazam van, nem felelt sokáig semmit. Bizonyára ő is a távoli csillagokban gyönyörködött. Egy éve mikor először láttam őt, nem hittem, hogy majd valaha is jobban megismerem, azt meg főleg nem, hogy szeretni is fogom.

-Nagyon imádnivaló kisgyerek ez a  Tedros. - suttogtam, amit Loki csak egy morgással díjazott.

-Akkor ezért nem láttalak egész délután. - felelte egykedvűen.

-Nem. Azért nem láttál, mert elvonultál mindenkitől. Nem akarom neked felróni Loki, én mégértem hogy nehéz. Hidd el, sajnálom, hogy így jött ki ez az egész. - magyaráztam.

Persze, nem én tehettem az róla. Frigga szavai voltak azok amelyek egész nap ott kavarognak Loki agyában. Nagyon rosszul esett neki, hogy a nő, akire felnézett ennyire nem bízott benne. Csalódást okozott, és ezzel az édesanyja szembesítette. Könyörtelenül, még akkor is ha nem akart rosszat.

-Ne haragudj. Nem veled kellene így bánnom. - suttogta.

Igen, ez igaz. Viszont az érthető, ha valaki feszült.

-Bizonyítsd be neki, hogy nem az vagy akinek gondolnak. Bár nekem van egy olyan érzésem, hogy Frigga ezt pontosan tudja.

-És ha az vagyok? - kérdezte bizonytalanul.

Szemben álltunk egymással. Még sosem láttam ennyire szomorúnak és csalódottnak. Ilyenkor látszik mekkora ereje van a szavaknak.

-Ha az lennél, akkor nem csinálnád ezt az egészet miattam. Mert tudom, hogy megfordult a fejedben a szökés gondolata korábban is, de nem hagytál magamra. Pedig lehetőséged van. A Hydránál is volt, mégis velem maradtál. Törődtél velem Loki.

Egy rossz ember nem tenne ilyet. Hibáztunk. De nem csak mi. Mindenkinek vannak hibái, a legnagyobbaknak is. Nincs olyan aki igazán ártatlan.

-Nem hittem volna, hogy valaha ennyire kedvelni foglak. Mikor először megláttalak, kifejezetten irritáltál. - mosolyodott el.

-Ezt már többen mondták. - nevettem el magam. - Nem vagyok az emberek kedvence.

A testvérem is mindig ezt mondta, hogy irritáló vagyok. A baleset előtt szó szerint imádtuk egymást Nathaniellel. De miután anya és Tiffany az életét vesztette, a bátyám rám sem nézett. Csak a veszteségre emlékeztettem, ami neki is jutott bőven. Nem volt mellettem a kísérletek alatt sem, mikor a legnagyobb szükségem lett volna valakire.

-Még szerencse, hogy isten vagyok. - vigyorodott el a herceg.

Vajon lesz-e valaha olyan nap, hogy ezt nem dörgöli az orrom alá?

-Nem hagyod, hogy elfelejtsem... - bújtam hozzá szorosan.

-Tényleg aranyos kisgyerek. - suttogta végül Loki. - Eltekintve attól, hogy félig Jane.

Hogy lehet valakit ennyire nem csípni? Nekem elsőre teljesen normálisnak tűnt Jane. Tudós, és mindennek a magyarázatát keresi, ami kicsit furcsa, de így kell őt elfogadni. Jólelkűnek tűnt.

-Lehet hogy nem is olyan szörnyű. Miért nem próbálod jobban megismerni? - kérdeztem kíváncsian.

-Mikor először megtámadtam a Földet, ő ott volt Thor közelében, szóval... Megpróbáltam kinyírni. - moslyodott el ártatlanul.

Először? Lokinak volt több kísérlete is? Nem semmi. Viszont így érthető, hogy Jane nem rajong érte annyira. Ami azt illeti, mi már találkoztunk Thorral amikor elkapott a SHIELD. Valószínűleg nem hagytam benne túl nagy nyomot, de ez nem probléma. Jobb is ha nem tudják pontosan ki vagyok, kinek a lánya. Az még több előítéletet szülne.

-Ahha, így már világos miért nem vagy a kedvence. De fogjuk rá, hogy változtál. - vigyorodtam el sunyin.

-Még mindig érzek rá késztetést.

-Elhiszem, de ne hangoztatsd. - kacsintottam, ő pedig elnevette magát.

Azt hiszem, most lett teljesen világos miért is kedveljük egymást annyira. Ugyanolyan számítóak és sunyik vagyunk. Nem mondom, hogy gonoszak, mert ez túlzás lenne. De mind a kettőnben megvan az a csöppnyi gonoszság, ami olykor motivál.

-Szerinted, mit fognak hozzá szólni, ha kiderül mivel is foglalkozik a családom? - kérdeztem komolyra fordítva a szót.

Ettől mindig is tartottam hiszen abban a pillanatban, ha a múltam minden kis mocskos titkára fény derül, esélytelen, hogy itt továbbra is eltűrjenek.

-Hát, emiatt igazán nem kell aggódnod. - vigyorodott el az istenség.

-Miért Loki? Ugye nem csináltál semmit sem?

Egy pillanatra teljesen kétségbe estem.

-Odin már korábban rákérdezett erre. Azt feleltem, hogy édesanyád egy balesetben elhunyt, az apád pedig fegyverekkel foglalkozik, katona. - magyarázta a herceg.

Ó valóban fegyverekkel foglalkozik, csak nem legálisan. Bár Loki nem hazudott, ez mind igaz, csak pusztán töredéke a valóságnak.

-Köszö...

-Loki, drágám! - hallottuk meg a szoba nyitott ajtajából Kiara idegesítő hangját.

Nos, már csak ez hiányzott. Egy tökéletes lezárás a napnak.