Amber /Loki ff. /

29.

Reggel arra ébredtem, hogy rettentően fáj a nyakam és mozdítani se tudom. Ez valószínűleg abból adódott, hogy mind a ketten ülve aludtunk el.

-Blee Amber! Mit keres a hajad a számban? - értetlenkedett Loki, miközben próbálta kisöpörni az arcából a hajamat.

Csak nevetni tudtam a reakcióját, de természetesen segítettem neki.

-Én tudjam? Hamarabb elaludtam mint te.

A herceg az ágyon hasalt, miközben én tanácstalanul léptem a ruhásszekrényez. Ez egy fontos alkalom. Jó benyomást kell tennem mindenkire, aki részt vesz az ebéden. Pedig szívem szerinte egész nap ebben a pink hálóingben lennék. Ocsmány, de kényelmes.

-Hát Loki, totálisan tanácstalan vagyok. Bezzeg ha fegyverekből kellene válogatni, pár másodperc alatt megtalálnám a legjobbat. De itt... Nem tudok egy ruhát kiválasztani. Szánalmas....

Alapjáraton nem igazán érdekelt az emberek véleménye, de Thor nagy szerepet játszik Odin és a tanács döntésében, hiszen mégis csak ő a trónörökös.

-Túl sokat aggódsz ezen. Így is gyönyörű vagy. - nézett rám álmos tekintettel a herceg.

Emlékszem rá mennyire rosszul esett mikor még a bázison rondának nevezett. Előtte nem formáltak rólam véleményt, és ha esetleg mégis, akkor azt nem közölték velem.

-Ebben? - mutattam a rózsaszín vacakra.

-Ja, bár ha esetleg levennéd... - kezdett bele Loki

Na persze, ez lesz az első dolgom.

-Felejtsd el. Inkább segíts nekem ruhát választani. Melyik a megnyerő? Kellene valami letisztult, de mégis elegáns gönc.

Egyébként nem tudtam ki tette ide ezeket a ruhákat, mert az biztos, hogy nem én kértem őket egyik szobalánytól sem. Valószínűleg a királyné keze van a dologban.

-Az arany. Az passzol az enyémhez. - legyintett Loki.

Végül is, ebben igaza van. Bár lehet néha nem ártana ha saját magán kívül másra is gondolna. De ez ő, így kell elfogadni.

A fürdőszobában amilyen gyorsan csak tudtam, magamra öltöttem a ruhát. Gyönyörű volt, bár abszolút nem praktikus. Úgy festettem benne mint egy igaza hercegnő. Kár hogy elítélt, vagy próbaidős vagyok jelenleg. A hajamat egy laza kontyba kötöttem, és egy aranyozott hajtűvel díszítettem. Látványos frizura, de távol áll a taróstól. Az ékszereket pedig még mindig a minimalizmis jegyében viseltem, mert ki nem állhattam őket. Mire kiléltem, Loki már teljes díszben várt rám a szoba közepén. Várazslat, ja... Így könnyű. Elismerően bólintott, majd a kezét nyújtotta felém.

-Biztosan? - kérdeztem.

Hiszen mégsem vetne rá jó fényt, ha egy midgardi lánnyal mutatkozna, ez tény.

-Teljesen.

-Nem lesz belőle hátrányod? - kérdeztem bizonytalanul.

-Nem. Azt akarom, a polgárok tudják, hogy ez a gyönyörű hölgy itt mellettem hozzám tartozik, annak ellenére is, hogy arról a jelentéktelen bolygóról érkezett. - felelte, miközben rákulcsolta ujjait az enyémekre.

Olyan kicsi volt a kezem az övéhez képest, szinte elveszett benne. Nagyon jól esetek a szavai. Hogy felvállal engem, annak ellenére, hogy nem vagyok idevalósi. Oké, a jelentéktelen bolygó nem a legkevesebb dolog tőle, de mindenkinek vannak rossz szokásai. Ő mondjuk lenézi szinte az összes lényt aki nem isten, ez teljesen normális.

-Köszönöm Loki. - mondtam, miközben a kihalt folyosón sétáltunk.

Mielőtt lekanyarodtunk volna a díszterembe, megállítottam őt. Értetlenül nézett rám, de türelmes volt, tisztában volt azzal, hogy ez a helyzet nekem is mennyire nehéz.

-Loki, én is szeretlek. - suttogtam, miközben a zölden csillogó szemeibe néztem.

Ő csak mosolygott, majd óvatosan megcsókolt és magához ölelt.

-Nem lesz semmi baj. Kedvelni fognak téged, hidd el. - felelte biztatóan.

-Mi lesz, ha megjelenik Kiara?

-Akkor elmagyarázom neki, hogy nem illik csak úgy hercegeket letámadni. - kacsintott rám.

Kéz a kézben mentünk be a terembe. Mindenki elfoglalt volt, csevegett valakivel. Szinte észre sem vettek bennünket. Loki nyilván egy feltűnőbb jelenség volt, de mivel nem viselte a sisakját, így ő sem különbözött annyira a többiektől.

-Öcsém!-hallottuk meg a lelkes kilátást, majd a következő pillanatban, feltehetőleg Thor, szoros ölelésbe zára a testvérét.

Meg mertem volna rá esküdni, hogy Loki roppant, olyan erővel szorította a szőke hegyomlás. A fiatalabbik herceg vonakodva ugyan, de viszonozta a gesztust.

-Örömmel tölt el, hogy újra látlak drága bátyám. Had mutassam be neked Ambert. - intett felém Loki.

-Loki zsarolja önt? - kérdezte halálosan komoly arcc Thor.

-Nem, én kedvelem őt.

Mi a francért hiszi mindenki ezt? Volt már erre példa? Nagyon furcsa ez a család.

-Nyugi, csak hülyülök. Tudom, hogy te tartod sakkban őt. De nem baj, rá fért már egy kis fegyelem. Örülök, hogy megismertelek Amber. Ő itt a barátnőm, Jane és a fiam, Tedros. - mutatott a félénk közeledő nőre, és a gyermekre a karjában.

Aranyos kisgyerek volt. A kék szemecskéi vidáman csillogtak. Kíváncsi tekintettel szemlélte a körülöttük zajló eseményeket. Az apukája kedvesen borzolta össze világosbarna haját, miközben a kisfiú nagyokat nevetett.

Loki teljesen higgadtan figyelte őket. Azt hiszem, ő sem tudta pontosan mit is kellene mondania. Végül halványan elmosolyodott, majd megsimította a kisgyermek pios arcát. Jane mintha egy pillanatra megrezdült volna, mikor Loki Tedros felé nyúlt, viszont amikor látta mennyire óvatos a férfi, ő is csak mosolygott.

-Gyönyörű kisfiú, Jane. - pillantottam fel  végül, a kedvesen mosolygó anyukájára.