Amber /Loki ff. /

7.

Bár először azt hittem, hogy egy szomorú, kézzel írott novella. - nevetett gonosz módon.

Honnan veszi egyáltalán a bátorságot ahhoz, hogy kifigurázzon engem.

-Na ide figyelj hercegecske, neked semmi, de semmi jogod nincsen ahhoz, hogy beleszólj az életembe. Ahhoz pedig végképp nincsen, hogy kritizálj, vagy elítélj. Figyelmeztetlek, hogy te vagy az, aki istennek képzeli magát, magadon kellene nevetned Loki.

-Nem hiszel nekem? Még most sem? - kérdezte hitetlenül.

-Sosem bizonyítottad, hogy emberfeletti hatalom lenne a kezedben. - vágtam vissza az ő stílusában.

Valami olyasmi válaszra számítottam, hogy: chh elég csak rám nézni. De egészen mást felelt, nem ioronizált.

-Mert mikor a elloptam a kockát, Odin valahogyan elvette tőlem az erőmet. De csak egyszer kapjam vissza Amber, akkor rettegni fogsz még te is.

Na azt majd meglátjuk. Egyenlőre nem vagy annyira félelmetes Loki.

-Hát hogyne. - nevettem.

-Fogadjunk, Amber. Ha még itt bebizonyítom neked, hogy isten vagyok, akkor a szabadulásunk után hűen szolgálsz majd. Minden óhajomat lesni fogod.

Na persze. Még, hogy én őt. Ez teljességgel lehetetlen. Egy ujjal sem érnék hozzá a dolgaihoz. Még a végén megátkozom saját magam.

-Ebben nekem mi a kedvező? - néztem rá unottan.

-Szerény személyemmel töltheted életed hátralévő részét. Tekintsd megtiszteltetésnek.

Én csak kétkedő tekintettel bámultam rá, ő pedig értetlenül rám. Szegény csalódottak tűnt.

-Ez eddig minden Asgardi hölgynél bevált. - nézett rám értetlenül. - Valami gond van veled.

Igen, ezt halálosan komolyan gondolta. Tett nekem egy nevetséges ajánlatot,majd csodálkozott, hogy nem fogadtam el. De velem van a gond.

-És Asgard milyen? - kérdeztem bizonytalanul.

Természetesen nem hittem benne, de azért kíváncsi voltam rá, Loki milyennek is képzeli el. Talán nem is lenne rossz, ha létezne az ő királysága, akkor ott talán szabadok lehetnénk. Szép mese volna.

-Komolyan érdekel? - pillanatot rám meglepetten, miközben leültem mellé az ágyra.

-Igen.

-Nos... Asgard egy giccses, puccos aranykupac. Viszont a természet és az állatvilág lenyűgöző. A palotában van egy hatalmas könyvtár. Biztosan tetszene neked. Ott nem kell szégyellni, nem kell rejtegetni az olvasmányokat. - nézett rám sunyin.

-De te nem szereted ezt a helyet. Isteníted, de távol áll tőled.

Már ahogyan kiejtette az állítólagos otthona nevét, abból érződött, hogy nem sok pozitív élmény köti oda.

-Igen, ezt remekül látod. Van ott valaki, akit viszont mindennél jobban szeretek. De félek tőle, hogy már többé nem láthatom őt. - folytatta halkan.

Oh, nos... Nem hittem, hogy Lokinak van felesége, menyasszonya, vagy, hogy van egyáltalán valamilyen nő az életében. Nyilván ő az, akit mindennél jobban szeret. Most először látszott rajta az őszinte érzelem, de ez sajnos a fájdalom volt.

-Sajnálom, nem akartam...

-Nem. Én erről sosem beszéltem senkinek, és... Jó érzés volt kimondani, még ha ilyen lehetetlen is a helyzet.

Most más volt. Talán csak őt is megviselték az edesemények, és ez váltotta ki belőle az őszinteséget.

-Ha egyszer kijutunk innen, akkor szabad vagy Loki. Oda mehetsz, ahová csak szeretnél.

-Tévedsz Amber. Engem mindenhol üldöznek, túl sok embernek ártottam. - sóhajtott nagyot.

Igen, ebben igaza van. Menekülnünk kell egy ideig, ebben én is biztos vagyok. De talán ha változtatunk a személyazonosságunkon, talán néhány év alatt elfelejtenek minket. Talán.

-De ha egyszer kijutunk innen, elviszlek egy könyvtárba. - nevett.

-Komolyan?- kérdeztem csillogó szemekkel.

-Persze. Muszály művelődnöd. Egy ilyen némberrel nem mutatkozhatok.

Igen, az érzés amikor egy pillanatra elhittem, hogy talán mégis csak van lelke, hogy van benne egy parányi jóindulat. Tévedtem. Nincsen.

-Nem is fogunk mutatkozni sehol. Amint kitettük a lábunkat innen, útjaink szétválnak. - feleltem.

-Azt nagyon remélem. Nincsen szükségem plusz teherre.

Ahha, pár perce még arra kért, hogy szolgáljam életem végéig...

-Nekem pedig szobatársra. Szóval... Kifelé.

Loki csak megrántotta a vállát, majd emelt fővel távozott. Nem értem, miért érzem magam ennyire rosszul. Hiszen semmit sem jelent nekem, még a barátomnak sem mondanám. Csak egy nagyképű, arrogáns barom, aki istennek képzeli magát, szó szerint. Sosem zavart, mikor így beszéltek velem. Mindig lepattantak rólam a bántó megjegyzések, de most valamiért mégsem. És ez zavar, vagyis inkább aggaszt, mert olyan mintha elgyengülnék. Nem tudom mi történik velem, hogy mi ez az egész. Lestat érkezése sem véletlen, ahogyan ez a teszt sem. Kételkednek a hűségemben, és Lokiéban is. Lestattól pedig tartok. Tudom, hogy ha valamit nagyon akar, azért bármit képes feláldozni. És most nem tudtam mit akar, ami megrémisztett. Csapdába voltam, és nem láttam semerre sem a kiutat.

De én nem az vagyok aki valaha is feladja. Legyen akármilyen lehetetlen a feladat, én megcsinálom. Mert egy győztes vagyok, annak kell lennem, és ebben senki sem gátolhat meg.

Idegesen siettem az egyik edzőterembe, mikor összefutottam Lokival. Vagyis, inkább belefutottam. Egyáltán nem néztem az orrom elé, ő meg feltehetően szándékosan elém állt. Két hete egyáltalán nem beszéltünk, csak feszülten szugeráltuk egymást az étkezőben.

-Óh, jöttél bocsánatot kérni Amber? - kérdezte gúnyosan vigyorogva.

Na azt várhatod! Én sosem fogok bocsánatot kérni egy ilyen félkegyelműtől, főleg nem akkor ha ő a hibás. Ha még én akkor, talán... Áh, nem. Akkor sem.

-Hogyne, istenke. Csak nem tőled. - kerültem ki, de ő utánnam jött.

-Nahát, elismered isteni mivoltom. Haladás.

-Majd ha egy minimális bizonyítékot mutatsz elismerem. Egyébként pedig teljesen más az Istenről alkotott képem. - feleltem, majd beléptem az edzőterembe.

Ledobtam a táskámat az egyik sarokba, a hercegecske pedig egyre csak jött utánnam. Sejtettem, hogy ő is gyakorolni jött, ugyanis csak egy melegítőt és trikót viselt, ami meglehetősen eltér a szokásos megjelenésétől.

-Na drága, mesélj. Milyen a róla alkotott képed?

-Semmi közöd hozzá Loki. Foglalkozz a saját dolgoddal. - vetettem oda.

Nem igazán volt most kedvem ehhez, de sejtettem, hogy egy könnyen nem szabadulok az istenkétől... és igen, ez be is igazolódott.

-Azon leszek, de előtte győzz le. - vigyorodott el gúnyosan, majd felém hajította az egyik tőrét.