i don't deserve you. -sope (befejezett)

~leszel a párom?~

~hobi szemszögéből~

Yoongit tegnap reggel engedték ki a kórházból. Jobbnak tartottuk, hogyha ma nem megy iskolába, nekem pedig még volt mára igazolásom, úgyhogy otthon maradtunk. Vagyis a Min rezidencián. Nem mondom, hogy ide költöztem, de haza csak annyira járok, hogy a cuccaimat ide hozzam. Legalább így kevesebb lesz a rezsi. Nagy örülök, hogy ennyit tudok együtt lenni szerelmemmel és így rá is figyel valaki. Nem engedhetem, hogy bárki egy újjal is hozzá érjen. Undorító mocsok volt aki ezt az édes babát bántani tudta. Holnap már muszáj lesz bemennünk, hogyha nem akarunk igazolatlant. Most viszont már este felé jár az idő. Eddig csak filmeket néztünk és beszélgettünk. Yoongs sokat mesélt az anyukájáról, illetve az apjáról, aki elmondása szerint teljesen más volt anyja halála előtt. Azt mondta, hogy őt tiszta szívéből szerette. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett elveszíteni azt akit igazán szeretsz. Erre a gondolatra babámat jobban magamhoz öleltem. Ő felnézett rám és én egy puszit adtam homlokára.

-nem vagy éhes baba?-kérdeztem tőlle, mert már egészen régen ettünk.
-umm....egy kicsit. te?-kérdezett vissza.
-fogjuk rá....csináljunk rament?-néztem érdeklődően íriszeibe, mivel tudtam, hogy szeret együtt főzni velem. Egy bólintással jelezte, hogy benne van a dologban, én pedig egy puszit nyomtam ajkaira. Kérdő tekintetet villantott felém. Éppen mondani készült valamit, de mielőtt beszélhetett volna ajkaira tapadva hallgattattam el. Csókunkba belemosolyogva mélyítette el azt. Levegőhiány miatt váltunk el egymástól, majd szemeibe nézve mosolyodtam el. Kikeltem édesem ágyából, majd kezemet felé nyújtva felsegítettem. Kézen fogva mentünk le a konyhába. Yoongi apja két hétre elutazott valami munka ügyben, tehát egyedül voltunk. Jó, nem teljesen, mert ugye a biztonságiak meg a ,,szolgák", ahogy apósom hívja őket még itt voltak. De így kicsit korlátlanabbúl csinálhattuk a dolgokat. Egyépként a mai napig nem szúr szemet neki, hogy együtt alszunk. Hát ő sem az eszéről híres. Nem fura neki kicsit sem, hogy két fiú barát nem szokott együtt aludni? Egyépként most jut eszembe, hogy még ki sincs mondva, hogy együtt vagyunk. Bár szerintem egyértelmű a dolog. Remélen azért yoongs bele menne a dologba, hogyha megkérdezném. Azt hiszem ma meg is teszem. Túlságosan is szeretem, hogy hagyjam, hogy más megszerezze.

Miután elkészült a ramenünk vissza mentünk babám szobájába és egymással szemben leülve neki álltunk elfogyasztani. Az utolsó falatnál jártam amikor édesem már végzett, majd megvárta amíg én is befejezem és levitte tányérjainkat. Étkezés után elmentünk mindketten letusoltunk és utána vissza mentünk a szobába, ahol lefeküdtük, majd egy értelmetlen filmet kezdtünk el nézni, de én nem nagyon tudtam koncentrálni, mivel csak azon járt az agyam, hogy, hogyan kérdezzem meg. De úgy gondolom, hogy nem húzom tovább.

-baba?
-igen hopi?-nézett rám, de a filmet nem állította meg szóval oda nyúltam és a pause gombbal szüneteltettem a műsort.
-tudod....-nyeltem egy nagyot erőt véve magamon-az elmúlt időben rá kellett jönnöm arra, hogy mennyire szeretlek és, hogy nem tudnák nélküled élni. Maga a gondolat is megrémiszt, hogy bajod eshet és szeretnék itt lenni neked, hogy megvédjelek örökre!-ránéztem édesemre, akinek könnyes volt a szeme szavaim hallatán-Leszel a párom?-nagyon izgultam. Mi van ha nem-el válaszol? Lehet, hogy csak én értettem félre a jeleket?
-igen!-ugrott a nyakamba újdonsült párom.
-nagyon szeretlek szerelmem!-öleltem meg annyira, hogy még a szuszt is kiszorítottam belőle majdnem
-én is szeretlek angyalom!-csókolt meg amit én egyből viszonoztam

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

~yoongs szemszögéből~

Nagyon nagyon elmondhatatlanul boldog vagyok! Hopi végre megkérdezte tőllem azt a kérdést amin már vagy egy hete gondolkodok.  Nagyon szeretem ezt az angyalt és nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Éppen az ágyamban fekszek, ez a nagyra nőtt baba pedig úgy kapaszkodik belém mint egy koala. A legédesebb koala amit valaha láttam.... Én tényleg nagyon szeretem őt és annak pedig még jobban örülök, hogy ő ezt viszonozza. Holnap sajnos suliba kell mennünk, ahol megint látnom kell azt az undorító állatot aki bántott. Szerencsére ott lesz velem a szerelmem, aki megígérte nekem, hogy meg fog védeni bármi áron. Jó azt nyilván nem szeretném, hogy neki essen baja miattam, de jó tudni, hogy valaki ott van nekem ha történne valami. Gondolataim közben aludtam el. Másnap reggel életem értelmének karjai közt érettem, az általunk beállított ébresztőnek hála. Bevallom nagyon rossz volt ilyen korán felkelni, de hát nem lehet mit tenni. Oldalra néztem és szerelmemet pillantottam meg, amint engem ölel. Nagyon nem akartam felkelteni mert olyan édes volt mint egy alvó kölyök kutya és élveztem is ezt a helyzetet, de nem volt más választásom.

-hopi-szóltam hozzá arcát simogatva, amire ő megrebegtette pilláit és rám vezette tekintetét
-jó reggelt szerelmem-mondta reggeli rekedtes hangján egy mosollyal társítva. Fejét felemelve hajúlt hozzám közelebb és egy puszit nyomott ajkaimra. Hihetetlenül jól esett.

-éhes vagy?-kérdeztem tőlle mosolyogva, mivel tudom, hogy egy éhenkórász az én szerelmem.
-uhum....-jelezte hümmögéssel, hogy igen
-lemegyek csinálok palacsintát oké?-kérdeztem, de tudtam, hogy a válasza egyértelműen pozitív lesz
-jó....-válaszolt egy újjabb puszit nyomva számra
Lementem a konyhába világoskék papucsom felhúzása után, hogy szerelmem kedvenc reggelijét készítsem el. Mikor leértem a szakács jött oda hozzám, akivel egyépként elég jóba vagyok. Nagyon kedves srác, aki anyám helyett anyám volt. Ő az egyetlen aki tegez engem a bejárók közül egyépként.

-jó reggelt yoongi! Hogy aludtál?-jött közelebb hozzám egy nagy mosollyal
-jó reggelt jin! Nagyon jól csak keveset.-válaszoltam nevetve
-éhes vagy? Mit készítsek?-jött elő egyből a ommajin oldala, ami engem mosolygásra késztetett
-csinálnál nekünk palacsintát légyszi?-néztem rá szempilláimat megrebegtetve
-persze yoongim. Egyépként mizu ezzel a hobi gyerekkel?-kérdezte, miközben már neki is állt elkészíteni az ételt
-háát....együtt vagyunk....-vallottam be mosolyogva. Jinnek míndig elmondhattam bármit, mivel meg bízom benne és tudom, hogy nem adná tovább senkinek.
-úúú tényleg? És milyen?-érdeklődött egy támogató mosollyal
-csodás! Nagyon szeretem!-meséltem neki még mindíg egy nagy mosollyal ajkaimon
-örülök a boldogságodnak kölyök!-jött oda hozzám és ölelt meg, amit én egyből viszonoztam. Ölelésünk közben egy torkát kaparó srác hangját hallottam meg. Hátrálva jintől néztem magam mögé szerelmemet pillantottam kissé kócos hajjal, amint minket méreget. Le sem tudta volna tagadni, hogy mennyire féltékeny. Rámosolyogtam, majd egy kézd lendítéssel jeleztem neki, hogy jöjjön oda hozzánk. Amint az én drága ommám meg látta, odasietett hozzá és megölelte, majd beszélni kezdett.
-szóval te lennél az a híres neves hopi aki elcsavarta ennek a lükének a fejét-nézett végig szerelmemen amire tőllem egy mérges pillantást kapott, de e szavak hallatán angyalkám elmosolyodott
-igen én lennék!-válaszolt szélesítve mosolyát
-örülök, hogy boldogok vagytok, de ne bántsd meg az én kisfiamat....értve?-szegezte neki a kérdést, amire először hopikám egy kissé meg illetődött, de aztán magabiztosan válaszolt.
-sosem bántanám, sem lelkileg, fizikailag! Ezt meg tudom ígérni.-szavai hallatán nekem szívem elolvadt. Hogy lehet ennyire édes valaki? Jintől csak egy mosolyt, illetve egy büszke bólintást kapott. Örülök, hogy jól kijönnek. Elvégre hopi előtt csak ő volt nekem. Jó, apám is a képben van, de rá 13éves korom után, már nem igazán számíthattam. Ezek után szerelmem leült mellém és egy csókot nyomott ajkaimra, egy halk,,gyönyörű vagy"-al társítva. Erre a szavára arcom elpirúlt. De hát ez normális nem? Ahj szerelmes vagyok....

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Sziasztok! Elég sokat szenvedtem, hogy meg legyen ez a rész be kell vallanom. Szerintem ez lett eddig a legromibb.💗
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Puuszi💗💗