i don't deserve you. -sope (befejezett)

~minden rendben~

-Tae....kérlek ne sírj....- suttogta neki Kook , de persze minden hallható volt.

-Már, hogy ne sírnék Jungkook! Csak úgy otthagytál reggel. Még egy normális indokot sem mondtál!- sírt tovább.

-Csak menjünk haza, és hagy magyarázzam meg, kérlek Taetae.... -tolta el magától és bevetette a bociszemeket. Taehyung csak bólintott egyet és megtörölte a könnyes kis arcát. A csoportos program további részében a két fiú folyton együtt volt, nem mozdultak egymás mellől. Ha az egyik ment valahova, akkor a másik is ment vele. De ez így volt rendjén.

Egy jó hosszú beszélgetés, és nevetgélés után, mindenki ment a dolgára. Jin és Namjoon, mivel nemrégiben vettek egy közös kis lakást, újdonsült otthonukba tartottak, míg Hobi és Yoongi, az idősebb házába. A két fiatal pedig, Jungkookhoz vette az útját. Természetesen, mivel Tae kocsival ment reggelizni, ezért erre is figyelniük kellett. Kook nem akarta, hogy szerelme vezessen, ezért az egyik bejárós ,,mindenes"-üket hívta fel, hogy nem-e elmenne értük, és haza is vinné az idősebb autóját. Először Taehyung nem akarta engedni, hogy valami idegen vigye el az autóját, de miután a fiatalabb közölte vele, hogy nem lesz semmi gond, és meglehet bízni a férfiban, kissé félve, de bele ment a dologba.

Nem sokkal késöbb ott is voltak a nyuszi otthonában. Tae be lett ínvitálva, majd a zongora szobába mentek. Jungkook leült a hangszer előtti székre és ölébe ültette szeme fényét. Megfogta a kezeit, majd arcára simított. Az idősebb úgy bújt az érintésébe, mintha az élete múlna rajta.

-Tae, szépségem. Azért mentem el, azért voltam olyan ideges, mert teljesen összezavarodtam. Soha nem éreztem ilyet egy velem azonos nemű iránt. Nem voltam jól, nem tudtam mi baj lehet velem. Nem is ettem egész nap. -kuncogta el magát- De hidd nekem el, hogy csodás ember vagy, és nagyon megkéne becsülnöm, hogy hajlandó lennél nekem adni a szívedet. Rengeteget gondolgodtam, és úgy gondolom, hogy nem lenne értelme egymás nélkül élnünk. -mosolyodott el-. Szóval....Kim Taehyung. Megtisztelnél azzal, hogy bearanyozod mindennapjaimat, és mosolyoddal eloszlatod a felhőket? Lennél a barátom? -csókólt a kezére.

-Igen Kookie!- borult a fiatalabb nyakába.

-Szeretlek Tae. -tolta el magától és csókolta meg.

-Szeretlek Jungkook. -nézett gyönyörű íriszeibe.

Az idősebbik már egy ideje Kook nyakhajlatában pihenteti buksiját. Hirtelen ötlettől felcsigázva, így szólt.

-Kookie....

-Hmm?

-Játszanál nekem valamit? -kérdezte.

-Lehet róla szó....- Tae mosolyogni kezdett - De csak, ha énekelsz nekem. -villantotta meg nyuszi fogait. Taetae-nek lehervadt a mosolya.

-De Kook....Nem szeretnék....

-Kérlek baba....- adott puszit arcára. Légyszíves- Kérlek- Szépen- jutalmazta szerelme orcáit minden szava után egy csókkal.

-Jó, oké legyen. -adta be a hátát.- Ismered az All of me-t?

-Ismerem. -mosolygott.

Cuz all of me, loves all of you....-fejezték be egyszerre az utolsó sort.

-Csodás hangod van Taetae! -puszilt arcára a fiatalabb.

-Neked is baba!

~Sope rezidencia~

-Annyira aggódok Tae miatt....- ecsetelte problémáját Yoongi szerelmének.

-Majd megoldják. Láttad te is, akár a szülinapodon, akár ma, hogy, hogy viselkedtek, meg néztek egymásra. Tuti ki fognak ma békülni Kook-nál. -nyugtatta Hobi a fiatalabbat.

-Remélem....Nem jó így látni Taetae-t.... -folytatta aggodalmas töprengését, miközben párja hevesen bólogatott.

-Amúgy ma arra gondoltam, hogy csinálhatnánk együtt vacsit. Mit szólsz?- vizslatta tekintetével Yoongs arcát.

-Jó ötlet. És mit csináljunk?

-Szereted a Tteokbokkit? -mosolygott kedvesen a cicaarcúra.

-uhum...

-Elkérhetnénk Jintől azt a fincsi receptet. Tudod, amit múltkor csinált. -Párja heves bólogatásba kezdett. A telefon után nyúlt, és tárcsázta is a kívánt számot.

~Namjin rezidencia~

A félig üres kis lakásban állt még pár kipakolásra váró doboz. Jin egy nagy sóhajtással konstatálta, nem kevés dolguk van még. Namjoon a hátamögé ment, és átölelte.

-Nem muszáj most megcsinálnunk szívem. -suttogta fülébe.

-Biztos? -a fiatalabb a nyakhajlatába bújtatta fejét.

-Emlékszel? Még bútorokat is kell vennünk.

-Menjünk most? Ráérsz? -mosolygott kedvesen párja aranyosságán.

-Igen drágám. -puszilt nyakára.

-Rendben.

Ezzel a lendülettel vették utukat egy közeli Ikeába. Természetes Namjoon kímélve az ő hercegnőjét, nem hagyta, hogy vezessen. Mikor odaértek, leparkolás után ballagtak be az épületbe. Hosszas nézelődés után, egy szürkés színekben pompázó kanapét választottak ki. A kasszához sétáltak, hogy fizessenek, mikor az idősebb egy hívást kapott.

-Szia Hobi. Mond. -vette fel a telefont.

-Szia Jinnieee! Megadnád azt a nagyon finom Tteokbokki receptet, léégyszi?

-Tud még várni a dolog egy húsz percet? Éppen vásárolunk.

-Igen, de siessetek, mert a fiad már
éhes. -kuncogott

-Okéoké. Üdvözlöm az angyalkámat!

-Átadom! Na akkor leteszlek, siessetek! Sziaa!

-Szia Hope.... -kezdett el nevetni.

-Mit szeretett volna? -kérdezte mosolyogva párja az idősebbet.

-Csak kajásak a fiatalok és egy recept érdekelte volna. De majd jó lesz, amikot otthon vagyunk. -Namjoon bólogatni kezdett.

-Olyan jó kimondani, hogy otthon, nemde? -kérdezte Jint.

-De, tényleg. -mosolyogtatta meg szerelme kérdése. Megfordulva nyomott egy rövid, de szeretettel teljes csókot ajkaira.

Mostmár minden rendben van.

--------------------------------------------------------------

Hyhy! Sajnálattal kell közölnöm, hogy már nincs sok hátra ebből a könyvből
:( Pontosabban már csak egy rész van hátra. De, ahogy engem ismertek, várhattok még rá egy ideig lol ja és bocsánat a helyesírási hibákért. Telefonon írtam, ami nem javít magától. ájm szórri.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Puszi