i don't deserve you. -sope (befejezett)

~vihar előtti csend~

A konyhából egy késsel felszerelkezve indúltam fel az emeletre. Teljes csend honolt.
-yoongi!-vártam, hogy vissza szóljon azon az édes hangján. De semmi. Egy mukkot sem hallottam.
-kicsim! Merre vagy?-válasz továbbra sem érkezett.
-jin! Hol vagytok?-kérdeztem újra, mostmár aggódva. Időközben odaértem manócskám szobájához és szinte feltéptem az ajtót. Semmi. Hűlt helyét találtam.
-yoongi! Hol vagy?!-kiabáltam torkom szakadtából. Kiszaladtam a folyosóra és a moziteremből hallottam beszédet. Rohantam az említett helyiség felé és feltéptem az ajtót.
-yoongi! Itt vagy?!-néztem körbe a teremben és szerelmemet pillantottam meg, amint jinnie-vel néznek filmet. Egy nagy sóhajtással jeleztem, hogy én is megérkeztem.
-szia hopesz!-köszönt nekem babám. Játszva a hisztis picsát néztem rá és egy halk ,,hello"-t elmormolva mentem ki az ajtón. Legszívesebben addig öleltem volna amíg szusz van benne, de a büszkeségem közbe szólt. Lementem a konyhába, a kést visszatettem a helyére, majd egy adag gumicukrot megragadva, illetve yoongi ajándékaival egyetembe mentem fel a vendég szobába. Már csak azért sem mentem volna be az ő szobájába. Oké tudom, hogy ez már túlzás, de egy; rohadtúl aggódtam és még csak vissza sem szólt, kettő; úgy volt, hogy ketten filmezünk és nem áll neki mással. A laptopomat megragadva álltam neki a beígért filmet megnézni. Nem telt el sok idő mikor yoongs jött be az ajtón.
-hopi....haragszol?-vette felém az irányt. Nem szóltam semmit.
-mi van most nem szólsz hozzám?-ült le mellém és megfogta a kezemet.
-yoongi. Hazaértem, te nem voltál sehol. Kiabáltam, nem válaszoltál. Kész lettem volna meghalni vagy megölni azt aki bánt téged. Tudod te, hogy mennyire aggódtam? Bemegyek a moziterembe, erre azt látom, hogy mással nézel filmet helyettem.
-édesem....Bocsánat....-puszilta meg arcomat. Oldalra pillantotta és a kis gummy mosolyt véltem felfedezni. Ez a kis sunyi. Tudja, hogy nem tudok neki ellenállni. Ezen a ponton szakadt el a tűréshatárom. Felé fordúltam es ölelgetni kezdtem. Ezt ő csak halk kuncogással nyugtázta. Később puszikkal leptem be pofiját. Ebből a végére csók lett.
-nagyon nagyon nagyon szeretlek te hülye!-öleltem magamhoz mégjobban.
-én is szeretlek hopi-puszilt orromra.
-mit nézel?-ült közelebb hozzám.
-hát erre a filmre gondoltam, hogy nézzük meg együtt....De te, mint, ahogy az előbb észre vettem inkább  jinnel filmeznél.-fordítottam el fejemet sértődötten.
-ahj hopi....Ne hisztizz már....Te vagy az életem!-fogta cuki kis mancsai közé fejemet, majd kis pillangó puszikkal kezdte el belepni arcomat. Ezt csak egy mosollyal nyugtáztam. Eszembe jutott az ajándék. Felálltam majd az említett tárgyak felé siettem.
-baba! Csukd be a szemed-
utasítottam.
-de mié-mielőtt válaszolni tudott volna közbevágtam.
-csak csináld!-erre csak egy halk ,,oké"-val válaszolt. Gyorsan megragadtam a macit, illetve az ajándékzacsit amibe a szénkészlet lapúlt, majd még, valahogy odatuszkoltam a rózsát is. Odaálltam törpim elé, majd beszélni kezdtem.
-nyisd ki!-amint kinyitotta íriszeit, először lefagyva nézett rám. Azt gondoltam, hogy nem tetszik neki.
-n-nem tetszik?-mosolyom teljesen lekonyúlt. Lehajtottam a fejemet és bekönnyesedtek a szemeim. Egyszer csak két kezecskét éreztem magam körül.
-nagyon tetszik angyalkám!-fúrta pofiját a nyakamba. Megkönnyebbűltem.
-tehát ezért mentél ma el?-húzódott el tőlem, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
-igen.-vontam újra ölelésbe. Nem is kellett neki több, egyből visszaölelt. Egy-két perc után elváltunk egymástól és átadtam neki az ajándékzacskót.
-ez micsoda?-kérdezte
-mondtad, hogy a szénkészleted fogyóban van, úgyhogy....-nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat, újra megölelt.
-köszönöm hopi!-suttogta nyakamba.
-szívesen.-pusziltam meg arcát-,de még nem végeztünk.-Elhúzódott és egy kérdő pillantást vetett rám. Előhúztam hátam mögül a macit. Rendesen meglepődött, mivel úgyszintén csak pár percig lefagyva nézte a plüssöt, majd mosolyra húzódtak ajkai. Magához ölelte az említett tárgyat, majd egy kisebb sikolyt hallottam meg. Ezen nekem muszáj volt kuncognom. Annyira cuki....Mosolyogva nézett rám, amikor átnyújtottam neki a rózsát. Az új maciját letette az ágyra, majd elém sétált és elvette a virágot. Ölelésbe vontam.
-köszönöm, hogy vagy nekem yoongi.-suttogtam ölelésünk közben. Ő sóhajtott egyet, majd egy halk ,,szeretlek"-et mormolt el. A nap további részében nem csináltunk sok érdekes dolgot, csak megnéztük azt a szerencsétlen filmet, ami egyébként yoongs-nak is nagyon tetszett. Tudtam én, hogy ezzel nem tudok félre lőni. Olyan este hét körül járhatott az idő, amikor megkorrant a hasam.
-baba-néztem rá.
-igen?-kapta rám íriszeit, pontosabban nyitotta ki íriszeit, mivel az alvás szélén állt éppen. Néha tényleg olyan mint egy kiscica....
-nem vagy éhes?-tettem fel kérdésemet.
-aludjunk inkább....-mondta halkan és mellkasomra helyezte buksiját. Annyira imádom az ilyen pillanatokat. Persze a hasam sosem azt szeretné amit én, úgyhogy ismét korgott egyet. Yoongi mosolyogva pillantott rám.
-menj egyél valamit-kuncogott. Mosolyra húztam számat majd adtam egy puszit homlokára és lementem a konyhába. Feltételezem Jin is húzta már a lóbőrt, mivel nem volt lent. Körbe néztem a konyhában hátha van valami fogamra való. Kinyitottam a hűtőt és egy epres yoghurtot véltem felfedezni. ,,ezazz" gondoltam magamban. Megragadtam a gyümölcsös finomságot, illetve a fiókból kivettem egy kanalat, majd utam a nappaliba vezetett. Miután helyet foglaltam a kanapén bekapcsoltam a tv-t. Valami értelmetlen mesét kezdtem el nézni. Utólag belegondolva nem igazán normális, hogy egy huszonéves ilyet néz. Erre a gondolatra kuncognom kellett. Miután vacsorámat elfogyasztottam dobozát a kukába, a kanalat pedig a mosogatóba helyeztem. Ezt követően visszasiettem szinte már közös szobánkba és benyitottam. A világ legcukibb látványa fogadott. Szerelmem összekuporodva szunyókál. Miután egy takarót helyeztem rá befeküdtem mellé és magamat is betakarva húztam magamhoz és zártam karjaimba. Minden olyan nyugodt volt. Mint egy vihar előtti csend...

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Sziasztok! Először is bocsánat, hogy egy idelye már nem volt rész. Nem vagyok mostanában túl jó lelki állapotban és ez sajnos elégge megvisel. De igyekezni fogok💗 Másodszor pedig azért is bocsi, hogy ez most ilyen rövid lett....egyszerűen nincs sok inspirációm😅 Illetve szeretnélek titeket lelkileg felkészíteni a kövi részre....elég mental breakdown-osra tervezem😂
Köszönöm, hogy elolvastad💗
Puuszi💗