i don't deserve you. -sope (befejezett)

~jól vagy?~

Evés közben néha rá-rá pillantottam hopira, aki csak úgy tömte magába a palacsintát. Csak tudnám, hogy tud ilyen cuki lenni.

-angyalom lassíts még a végén a torkodon akad.-mondtam neki nevetve, amire ő úgyszint elnevette magát és lassított tempóján.
-na és hopi. Hogy jössz ki a jó öreg Jiminnel?-szegezte neki a kérdést. Ja igen, jimin az apám neve. Park Jimin. Elég híres ember. Talán a neve híresebb mint a kinézete ezért nem ismerte fel hopim.
-jimin? Park?-kérdezett vissza szerelmem, majd rám vezette tekintetét, mire én lehajtotta a fejemet. Megfogta kezemet és egy kicsit rászorított, jelezve, hogy nincs semmi baj.
-egész jól kijövünk!-mondta magabiztosan az én eommámnak
-na ennek örülök. Amúgy haladjatok. Ha gondoljátok jöhettek velem és a barátommal suliba. Eldobunk titeket. Van barátja? Hát akkor nem csak engem látogatott meg a szerencse? Akkor még egy dolog aminek örülnöm kell.
-köszönjük jin! A kaja meg nagyon finom volt!-mondta neki szerelmem
-azt látom!-utalt az üres tányérokra nevetve
Fenekemre csapva jelezte, hogy menjünk készülődni, mert mindjárt indulunk. Fuu, de kíváncsi vagyok az én eommám pasijára. Remélem olyan srác aki tényleg megérdemli. Gyorsan elmentem letusolni, majd amíg én felöltöztem szerelmem is az előbb említett dolgot végezte el. Csak egy törölközővel a dereka körül jött ki, ami által teljes rálátást nyertem felső
testére. Wao. Mint egy félisten eskü. És ez az egész csak az enyém. Hihetetlen. Még most sem hiszem el, hogy hivatalosan együtt vagyunk. Most tényleg boldognak érzem magamat. Azt viszont nem tudom, hogy az apámnak, hogyan kéne elmondani. Végülis ő a nagy Park Jimin(író: kövezzetek meg, hogy nem ugyan az a családnevük, de így hangzik jól). Neki aztán nehéz beadni a dolgokat. Na mindegy van még nagyjából egy hetünk nélküle szóval lesz még idő kitalálni. Miután mindketten felöltöztünk, illetve egy kis smink és a táska bepakolás is meg volt, lementünk, ahol már jin várt minket. Felhúztuk a cipőnket, majd megindúltunk kifele. Egy nagy kék autó állt a kapu előtt amiben egy srác ült. Szóval ő az. Eommám beült mellé az anyósülésre, míg én és szerelmem a hátsó üléseken foglaltunk helyet. Az említett srác hátrafordult hozzám és kezét nyújtotta felém
-szia! Namjoon vagyok!-fogott rá kacsómra
-yoongi!-egy mosolyt varázsoltam ajkaimra, mivel elég szinpatikusnak tűnt. Ezután szerelmem volt soron. Felé is nyújtotta kezét, majd kezet fogtak.
-namjoon.
-hoseok.-kicsit meglepődtem, hogy hoseok-ként mutatkozott be, de nem nagyon fordítottam rá különösen figyelmet. Mikor beértünk hopi felé fordultam.
-valami baj van?-kérdeztem tőlle
-nem. Semmi baj picim.-mosolyodott el elég hamisan, amit én persze észre vettem, de nem akartam a suliban faggatni. Az első óránkon ülünk, ami dög unalom, de legalább itt ül mellettem a szerelmem. Ennyi jó legyen a napban. Az órának nem sokkal később vége lett. A folyosón kézem fogva sétáltunk, amiért kaptunk egy-két lenéző pillantást. Ez eléggé rosszul esett, ezért kihúztam szerelmem kezébő a kezemet, amire ő csak morrant egy kicsit majd rámnézett egy ,, he ne szórakozz már" nézéssel és újra ráfogott a kezemre. Egy ideig még így ballagtunk amikor is az igazgató ugrott elénk a semmiből azzal, hogy ,,tanuskodnom kell". Hirtelen nem értettem, hogy mégis miért kéne, aztán leesett. Jobban szerelmem kezére fogtam és elkezdtük követni az asszonyt. Beérve az igazgatóiba pillantottam meg az undoríto férget aki hozzámnyúlt.
-h-hopi....-szorítottam jobban kezét és háta mögé kezdtem el elbújni.
-mi a baj cicám?-nézett rám aggódóan
-ő a-az....-ha akartam volna se tudtam volna többet mondani, mivel hopim beszélni kezdett.
-miért kéne egy ilyen undorító emberrel egy helyiségben tartózkodnunk asszonyom? Talán nem hiszi el a történteket?-hallani lehetett az idegességet a hangjában
-kérem nyugodjon meg. Megvannak a biztonsági kamera felvételei, ahol látni lehet az incidenst. Ezzel a szóval fordúlt is a gép felé és elindította a felvételt. Olyan volt mintha még egyszer átéltem volna. Észre sem vettem, hogy sírni kezdtem. Hopimat öleltem, mìg ő hajamat puszilgatta és hátamat simogatta. Észre vettem, hogy az a mocsok néha rámnéz egy undorító perverz mosollyal bámul egy darabig, majd vissza néz a képernyőre. Egyszer csak felállt ülő helyzetéből és mellém állt majd a fenekemre csapott. Amint ez megtörtént hopi átrántott másik oldalára és beszélni kezdett.
-te meg mi a faszt képzelsz?!-mondta neki majdnem kiabálva
-mi van zavar, hogy én ki tudtam elégíteni? Hidd el velem jobb lenne neki-nézett rám és megnyalta alsó ajkát. Szerelmem nem tétlenkedett ökle annak a mocsoknak az arcán csapódott. Egy jó pár ütés elcsattant. Hopi is kapott párat, mire az igazgatóhelyettesnek(aki férfi) sikerült szétválasztania őket. Szerelmem odaállt mellém, míg az a patkány visszaült a helyére.
-szóval. Remélem tisztában van vele mark(író: bocsesz nem jutott eszembe más névxdd), hogy a szexuális bántalmazás büntetendő. És mivel ön már betöltötte a 18-at börtönbe is lehet zárni. Ennek hallatán egy halk ,,kurva életbe" hagyta el a száját. Meg is érdemli.
-viszont ön. Mr. Jung. Ön tisztában van azzal, hogy testi sértésért is megbüntethetik?-e szavakhallatán összeszorult a gyomrom. Nem veszíthetem el az életem értelmét! Két rendőr sétált be az ajtón és azt a férget vezették ki.
-Mr. Jung! Most az egyszer elengedem egy szóbeli figyelmeztetéssel, de ne fordúljon elő többször ilyen! Értette?-szegezte neki a kérdést az egyik rendőr
-igen uram! Köszönöm.-egy kisebb meghajlást tett majd az említett közbiztonsági személyek elsétáltak a büntetendővel. Hála az istennek, hogy nem vették el tőlem hopit. És elvitték azt a mocskot. Így nem kell azon aggódnom, hogy mikor ismétli meg magát a helyzet.

Egy jó pár tanóra eltelt már amikor tesi jött. Ezazz. Végre valami amiben jó vagyok! Átöltöztünk, majd a tesi terembe siettünk. Megjelent az edzőbá. Kezdődhet a szenvedés! Legalábbis a többieknek. Én jó vagyok benne.
-na csírák. Normál esetben nem tenném ezt, de mivel félévnél járunk és nekem sok az adminisztratív feladatom azt csinálnak amit akarnak, csak a tesi terem területét ne hagyják el. Ja és nem akarok mentőt hívni. Értve?-mondta a szokásosnál nyugodtabb hangszínben. A francba már. Miért nem lehet egyszer az amit én akarok? De legalább így szerelmemmel tudok foglalkozni. Ő valahol a tornasor elején áll, én meg a végén, mert ő magas én meg nem. Hát legalább kiegészítjük egymást. Az emberek elkezdtek szétszéledni, szerelmem pedig mosolyogva jött felém. Leültünk egy csomó szőnyegre, ő pedig az ölébe húzott. Szerencsére az osztály nagy része nem homofób, ezért csak néhány halk ,,awww"-ot hallhattunk a háttérben.
-jól vagy?-kérdezte hopi miközben hajamba puszilt
-örülök, hogy megúsztad büntetés nélkül-nézte fel rá mosolyogva
-hát igen én is....de ha nem választottak volna szét minket, valószínüleg már kórházban lenne az a patkány.-nézett maga elé, elég mérgesen
-tudom, hogy csakszeretnél megvédeni és köszönöm, de látod, hogy mi lett a vége!-utaltam a kezén lévő foltokra-tulságosan szeretlek ahhoz, hogy miattam sérülj....-hajtottam le fejemet.
-édesem....-felemelte buksimat államnál fogva-Nem érdekel, hogy én, hogyan sérülök meg....Az egyetlen dolog ami számít nekem, hogy te jól legyél. Más nem érdekel. Oké?-nézett mélyen szemeimbe, majd egy nagy ölelésbe vont, amit persze egyből viszonoztam.
-nagyon szeretlek picikém-puszilt bele a hajamba
-én is szeretlek hopi-könnyesedett be a szemem. Régen volt már nekem valaki ennyire fontos....

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Sziasztok!💗 Eléggé rossz vagyok nevek kitalálásában😂 Meg is látszik😂
Köszönöm, hogy elolvastad!💗💗
Puuszi💗