i don't deserve you. -sope (befejezett)

~már nem szeretsz?~

Másnap reggel babámat ölelve keltem. Annyira édesen szuszogott, hogy nem volt szívem felkelteni. Igazából ha akartam sem bírtam volna, mert bármikor el akartam húzódni ő kiscicákat megszégyenítő módon bújt hozzám. Egyszer csak beszélgetést véltem felfedezni. Egy ideig próbáltam kitalálni, hogy kinek a hangját hallom amikor leesett, hogy drága após jelöltem mára volt beígérve. Remek. Hát nem hiányzott az biztos. Megsimogattam szerelmem arcát amire ő morgott egy kicsit és átölelt.
-édesem....-simítottam ismét pofijára. Ezt ő egy morgással nyugtázta.
-azt hiszem itthon van apukád....fel kéne kelni, nehogy így lásson minket....szerintem így is ki lesz akadva, hogy még míndig itt vagyok....
-mmm....nem érdekel mit gondol-fúrta fejét mellkasomba
-hidd el engem sem, de nem kéne magunkra haragítanunk....így is elég homofóbnak tűnik.
-igaz....-hümmögött egyet. Felemelte fejét és egy csókot nyomott ajkaimra, majd teljesen felült és vállamra hajtotta buksiját.
-ígérd meg, hogy bármi is lesz nem hagysz el....-mondta maga elé meredve
-sosem hagylak el yoongi! Ezt jegyezd meg jól. Oké?-álla alá nyúlva emeltem fel fejét és pusziltam szája sarkába.
-de akkor te is ígérd meg!-néztem teljes komolysággal íriszeibe.
-hopi!-fogta kezei közé arcomat-történjen bármi is....én míndig szeretni foglak! Nem tudok nélküled élni....-halkult el mondata végére. Láttam rajta, hogy elérzékenyűlt. Én sem voltam másképp. Egy ölelésbe zártam. Miután mindketten ejtettünk egy-két könnycseppet yoongi elment zuhanyozni, én pedig addig kiválasztottam a mai ruháimat. Egy egyszerű szett mellett sikerült döntenem. Nem akartam egyből az ,,extra hobit" mutatni jimin előtt. Szerelmemmel tevékenységet cseréltünk. Én mentem tusolni ő pedig öltözni és sminkelni. Miután végeztem átöltöztem és feldobtam egy kis korrektort, hogy ne nézzek úgy ki mint egy zombi és indúltam vissza szerelmemhez. Mikor vissza mentem a szobánkba yoongs nem volt ott. Nyiván azt gondoltam, hogy lement köszönni az apjának. Így is volt. De úgy tűnik nem csak a köszönésig jutottak el. Mire én odaértem nagy kiabálás volt. Jin az egyik széken ült lehajtott fejjel, míg cicám az apjával veszekedett. Jinnie háttal ült nekem, hozzá értem oda először. Megsimítottam a hátát amire ő felkapta a fejét.
-hopi....de jó, hogy itt vagy....azt hittem már elmentél.-fogott a kezemre.
-mi? Miért mentem volna el?-még mielőtt válaszolni tudott volna kérdésemre Parknak feltűnt, hogy ott vagyok.
-te! Gyere ide!-odasétáltam yoongi mellé, aki megszorította a kezemet.
-üdvözlöm Mr.Park!-néztem rá. Ha szemmel ölni lehetne én már halott lennék.
-HOGY KÉPZELTED, HOGY BUZIT CSINÁLSZ A FIAMBÓL TE SZERENCSÉTLEN?!-kiabált rám. Köpni nyelni nem bírtam. Ránéztem cicámra, akinek könnyesek voltak a szemei és bólintott egyet, hogy elmondta neki, hogy mi van köztünk.
-uram....kedvelem a fiát. Ő is engem. Szerintem nem az számít, hogy mi van egy ember lába között.-közöltem vele higgadtan és diplomatikusan. Először mintha egy kis megbánást láttam volna a szemében, de ez 5másodperc leforgása alatt el is tűnt.
-nem érdekel! Mire visszajövök te eltűnsz! Nem akarlak itt többet meglátni! Értve vagyok?-nézett ránk. Aprót bólintottam, majd babám kezét fogva indúltam meg az emeletre, hogy összeszedjem a cuccaimat. Mikor felértünk yoongi sírásban tört ki. Gyorsan megöleltem és puszikkal leptem el arcát.
-nem lesz semmi baj életem....-húzódtam el tőle, de csak annyira, hogy szemébe tudjal nézni-suliban így is tudunk majd találkozni és telefonon is tudunk beszélni.-simítottam arcára, majd megcsókoltam.

-Time skip-(1héttel később)

Egy hete nem beszél velem. Nem válaszol az üzeneteimre, suliban is csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj és akkor is csak egy-két szót. Az elején olyan könnyen ment. Beszéltünk rendszeresen telefonon, még néha el is mentünk ide-oda kettesben suli után. Vajon megúnt? De azt mondta, hogy míndig szeretni fog....

Gondolataim közepette léptem be lakásom ajtaján és táskámat ledobva a konyha felé sétáltam, ahol is rájöttem, hogy szinte semmi nincs itthon. Még ramen sem. Basszus az a kedvencem. Mindjárt elszégyenlem magam. Miután lerendeztem magamban a dolgokat fekaptam magamra a cipőmet, kabátomat, majd bezártam magam mögött a falapot és elindúltam a boltba, hogy vegyek kettő, nem, nem egy hanem kettő rament, mivel az egy az túl kevés lenne én pedig jó sokat vagyok képes enni. Miután beléptem a bejáraton köszöntem egyet a biztonságinak, aki elég szúrós szemekkel nézett rám. Hát asszem én sosem leszek jóban a biztonságikkal. Szerelmemével is inkább kerültük egymást. Már megint ő jár a fejemben.... Yoongi.... Hiányzol. Gondolataimból egy ismerős személy látványa szakított ki. Jin. Amint megláttam gepárdokat megszégyenítő gyorsasággal rohantam oda hozzá.
-Jin!-ütögettem meg óvatosan hátát.
-úristen hopi!-ölelt meg, de annyira, mintha a szuszt is ki akarta volna szorítani belőlem. Egyáltalán nem zavart, hiszen ő is nagyon hiányzott, de muszáj volt eltoltom, hogy érdeklődjek szerelmem iránt.
-jin. Mi van yoongival? Nem válaszol az üzeneteimre, suliban meg szinte hozzám sem szól! Már nem szeret?!-keltem ki kishíján magamból.
-hopi....nyugodj meg....ő még míndig szeret, csak Park rájött, hogy még míndig tartjátok a kapcsolatot és azt mondta neki, hogyha ez folytatódik kiteszi otthonról....-hajtotta le fejét. Nekem szívem szakadt meg. Igaz az üzeneteimre nem válaszol, de míndig elolvassa őket. Gyorsan magamhoz öleltem jinniet és egy gyors sziát mormoltam el, majd szaladtam is a ramenekhez. Felkaptam kettő darabot és a kasszánál kifizettem, majd rohantam haza.