i don't deserve you. -sope (befejezett)

~a reggeli~

-Kis sunyi voltál, ugye tudod? - vágott egy morcis fejet.

-Tudom.- Festettem arcomra egy perverz mosolyt, majd egy újabb csókba invitáltam. A következõ cselekedete az volt, hogy át lendítette az egyik lábát a csípõm felett, és egyre vadabban csókolt.

~hobi szemszöge~

Hátára fordítottam és egyre vadabban kaptam ajkai után. Benyúltam a pólója alá és alhasát kezdtem el simogatni. Egy pillanatra elváltam kívánatos párnáitól, hogy ködös tekintettel íriszeibe tudjak nézni. Egyszerre futott végig rajtam bûntudat és aggódás. Egy könnycseppet véltem felfedezni az arcát. Lecsókoltam onnan, majd pofijára simítottam.

-Mi a baj édesem?- kérdeztem tõle, továbbra is arcocskáján tartva mancsomat. Nem válaszolt elsõre, csak magára rántott és úgy ölelt, mintha elakarnák szaladni tõle. Közben hallottam, hogy sírni kezdett.

-Mi történt picim? Rosszat tettem?- engedtem el annyira, hogy szemeibe tudjak nézni.

-N-nem....Nem t-tettél semmit. Én erre még n-nem állok készen....Sajnálom Hopi....- nézett rám bûnbánóan, majd szipogott párat.

-Édeseem....Semmi baj, megértem. Addig várunk vele, amíg te is szeretnéd, és készen állsz rá. Várni fogok rád baba, addig amíg kell.- néztem határozottan a könnyektõl csillogó barna égkövekbe.

-Szeretlek Hopi....- ölelt mégegyszer magához.

-Szeretlek kicsim.- feküdtem mellé és fejét a mellkasomra tettem, míg én a derekát öleltem.

Nem érdekel, hogy meddig kell várjak rá, nem tudnák neki semmilyen módon fájdalmat okozni. Jobb is ez így, majd, ha úgy gondolja kezdeményez. Egy ilyen angyalnak nem eshet bántódása.

Pár perc múlva már mindketten az álmok világában ölelték egymást.

~yoongi szemszöge~

Reggel pillangókkal a hasamban keltem. Hihetetlen jó érzés, hogy van kire számítanom, van, aki szeret. Szerelmem irányába pillantottam. Egy cukin szuszogó babát véltem felfedezni. Arcára simítottam, majd egy puszi után a fürdõszobába vettem az irányt. Bele néztem a tükörbe, és megcsapott a felismerés, hogy már nem is undorodok magamtól annyira. Ezt is életem szerelmének köszönhetem. Csupa jóhatással van rám. Nyomtam egy kis fogkrémet a fogkefémre, majd fogaim sikálásába kezdtem.(író: úristen mennyi fogas szó volt ebben a mondatban) Egy megnyugvó bólintással konstatáltam, hogy ma nincs suli, mivel szombat van. Miután megvoltam a tisztálkodással, még mindig pizsamában, kiballagtam a konyhába, hogy nekem egy kakaót, hobi babámnak, pedig fõzzek egy kávét. Nem is értem, hogy, hogy bírja meginni az a keserû löttyöt....(író: én azt nem értem, hogy, hogy tudnak emberek koffein nélkül élni) Éhes még nem igazán voltam, majd késõbb csinálok szerintem palacsintát. Amíg elkészülnek az innivalók, gondoltam használom egy kicsit az új hangszeremet. Lewis Capaldi-tól a ,,Someone you loved''-ot kezdtem el játszani. Teljesen belemélyültem a zongora csodás hangjába, olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy szerelmem idõ közben fel kelt, sõt engem videóz. Amint megláttam, egy gyilkos pillantást vetettem felé, majd eltakartam az arcomat, kezeim segítségével.

-De Hoobi~~- nyüszítettem fel, hogy kapcsolja már ki. Kuncogott egyet, majd felém vette az irányt.

-Jó reggelt picim.- húzott magához, majd egy szoros ölelésbe vont.

-Jó reggel szerelmem.- pusziltam ajkára. - Hogy aludtál?- érdeklõdtem, miközben a konyha felé indultam meg újból.

-Jól, ott voltál mellettem. - ölelt át hátulról, és nyakhajlatomba tette buksiját.