i don't deserve you. -sope (befejezett)

~biztonságban vagy~

Másnap reggel egy nagy mosollyal az arcomonkeltem. Hirtelen elgondolkodtam, hogy mégis miért van ilyen felhőtlen kedvem, aztán eszembe jutott a tegnapi nap. Iszonyatosan várom már, hogy találkozzak a szerelmemmel. Miután kiszenvedtem magamat meleget nyújtó kuckómból, konstatáltam magamban, hogy ma éjszaka yoongival fogok itt aludni. Egy újjabb vigyor került az arcomra. Elkászálódtam a fürdőbe, majd egy tusolás után felöltöztem és tettem egy kis sminket az arcomra. Átmentem a konyhába és megittam a szokásos kávémat. Ezek után fogat mostam, majd felhúztam a cipőmet, kabátomat és elindúltam a suliba. Amint odaértem jó kedvem lett tudva, hogy mi fog még ma történni. Bementem az osztályba és leültem a szokásos helyemre. Már egy ideje zenét hallgattam amikor egy kezet éreztem meg enyémen. Oldalra pillantottam és yoongit véltem felfedezni. Egyből ölelésbe vontam. Miután elváltunk egy puszit akartam nyomni pofijára, de ő oda kapott, ezzel eltolva arcomat. Egy kérdő pillantást vetettem rá és kezéért nyúltam. Először szemembe nézett egy amolyan ,,biztos, hogy látni akarod?" nézéssel, aztán bólintottam egyet és így sikerült elvennem a kezét. Foltok. Lila, kék, zöld. Aggódva figyeltem arcát, majd egy aprót simítottam rá ügyelve, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Egy újjabb ölelésbe vontam.
-apád tette?-suttogtam hajába. Ő csak bólintott egyet.
-mikor?-kérdeztem újból, mire ő elhúzódott, de csak annyira, hogy szemembe tudjon nézni.
-ma reggel....-fúrta íriszeit enyéimbe.
-mi? Miért?-kérdeztem vissza kissé ingerülten.
-nem tudom....mérges volt valamiért....-hajtotta le fejét. Állánál fogva emeltem fel buksiját és egy lassú csókot nyomtam ajkaira.
-minden rendben lesz. Ha velem vagy nem kell félned semmitől. Megvédelek bármi áron!-néztem teljes komolysággal szemeibe. Ő csak nyakamba ugrott. Nagyon hiányzott már....

A nap további része eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy sok időt töltöttem együtt szerelmemmel. Végre. Az elmúlt hetekben jöttem rá,hogy milyen szinten szükségem van rá. Utolsó óránk tesi. Miután átöltöztünk bementünk a terembe és a tesi tanár érkezése után kimentünk futni. Igaz azóta már eltelt jó sok idő, de én még míndig nem szeretem. Szerencsére csak két kört mondott, úgyhogy az elsőt lesprintelem a második mehet kocogva. Az, hogy nem szeretek futni nem azt jelenti, hogy nem is tudok. Az óra második fele nagyrészt játékkal telt, ami jó mivel nem megerőltető. Ezek után haza mentünk. Végre úgy mehettem haza, hogy nem azon aggódtam, hogy szerelmem éppen, hogy szenved. Erre a gondolatra ráfogtam kicsi kezére, ami szinte elveszik az enyéimben. Miután megérkeztünk előre engedtem és bementünk. Mivel már első nap amikor megismertük egymást tudta a járást és lepakolt a nappaliban. Később rendeltünk pizzát és nagyon sokat beszélgettünk. Bevallom ez már nagyon durván hiányzott. Mindent átbeszéltünk és azt is, hogy ide fog költözni. Mivel haza nem mehet a cuccaiért vennünk kell neki újakat. Jinnel is beszéltünk és elmondta, hogy valószínûleg fel fog mondani, mert már nem bírja tovább ott, így, hogy yoongi sincs ott. Azt is elmondta, hogy mindketten hiányzunk már neki és, hogyha lehet minél hamarabb meglátogatna minket. Persze ezt örömmel fogadtuk, mivel be kell, hogy valljuk, hogy mi is hiányoltuk már a jóöreg ommát. Elhiszem, hogy nem bírja már ott. Én sem szeretnék tovább ott tartózkodni a helyében. Most, hogy yoongi sincs ott csak azzal az állattal van egy helyen. Szinte biztos vagyok benne, hogy õt is bántotta annak ellenére, hogy ezer éve nekik dolgozik. Esküszöm abban az emberben egy csepp jó szándék sincs. Hogy tud bántani ilyen embereket? Egy aranyos, szorgalmas fia van, jin pedig egy csupasziv férfi, aki ezek mellett még gondoskodik róla. Komolyan nem normális az ilyen. Most két dolog nyugtat. Az egyetlen szerelmem biztonságban van, jin pedig a távozását tervezi abból a pokolból. hál' istennek. Gondolatmentemet édesem ölelése szakította meg.

-min agyalsz?-kérdezte miközben átölelte nyakamat.

-azon, hogy milyen mázlista vagyok, hogy az enyém vagy.-fordultam vele szembe. Õ csak kuncogott egyet, majd ajkaira hajoltam. Lassan visszacsókolt. Ez az az érzés amit mindegy, hogy hányszor éreztem már, imádom. Levegõ hiány miatt elváltunk egymástól, majd homlokának döntöttem enyémet és próbáltuk szabályozni légzésünket.

-jut eszembe. Rajzoltál valami újat azóta?- intéztem neki szavaimat egy érdeklõdõ tekintettel. Mindig is imádtam alkotásait nézegetni. Tényleg nagyon tehetséges.

-ami azt illeti....igen.-válaszolta lehajtott fejjel. Nem értettem reakcióját. Azt hittem õ is tisztában van vele, hogy imádom a rajzait.

-mi a baj?-emeltem fel buksiját állánál fogva.

-nem vagyok benne biztos, hogy tetszenének....-mondta halkan.

-már miért nem tetszenének?-néztem rá. Nem mondott semmit csak ágyamhoz sétált ahol táskája pihent és kivette belõle tõlem kapott rajz füzetét. Azt hittem már nincs is meg neki.... Kezembe adta, majd egy kicsit megdöntötte fejét, jelezve, hogy nyissam ki. Fellapoztam, majd ajkaim elnyíltak egymástól. Szinte csak rólam készült alkotások voltak benne. Nem az, hogy nem jönnének be, csak kicsit meglepõdtem. Amig nem találkoztunk azt hittem már nem is gondol rám. De ezek szerint nincs igazam. Gyönyörû rajzok szerepeltek a lapokon. Lassan lapozgattam a füzet papírlapjait, megcsodálva mindent amit láttam.

-ezek gyönyörûek yoongi!-néztem szemeibe.

-tényleg tetszenek?-fúrta íriszeit enyéimbe.

-persze! Te vagy a legtehetségesebb mûvész akit valaha ismertem.-intéztem felé szavaimat.

-mennyivel találkoztál már?-kérdezte, egy kicsit elfordított fejjel.

-eléggel, hogy megtudjam állapitani, hogy te vagy a legjobb. Kis testét magamhoz öleltem, persze óvatosan, ügyelve arra, hogy nehogy fájdalmat okozzak neki. Sajnos picikám teli s tele volt foltokkal, amit apja okozott neki. Tényleg teljes szívembõl sajnálom.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Bocsánat, hogy rég nem volt már új rész....Nem is nagyon volt inspirációm, sõt még azon is elgondolkodtam, hogy szüneteltetem ezt a könyvet, aztán rájöttem, hogy túlságosan a szívemhez nõtt....Meghát ha nektek is tetszik, persze, hogy folytatom. Illetve bocsi, hogyha helyesírási hibák vannak benne, de az igazság az, hogy van amikor a laptopomon írok és azon pedig angol billentyûzet van. Például hosszú i nincs is rajta és csak akkor bírom leírni, hogyha bedobja a javítás lehetõséget, amit persze nem sokszor tesz meg, szóval ezért bocsesz. Azért remélem ezeket elnézitek és nem vettem el teljesen a kedveteket!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Puuszi!