i don't deserve you. -sope (befejezett)

~megijesztesz~

Amint beléptem előre nézve volt egy erkély ajtó, illetve a szobában található volt még két ajtó. Az egyik egy fürdőszobába vezetett, a másik pedig egy gardróbszobába. Jobb oldalra volt egy íróasztal, bal oldalra a már említett ajtók egyike, az mellett pedig egy hosszú könyvespolc teli-s tele könyvekkel.(Akkor mostmár tudom honnan árad a könyvek iránti szeretete) A bal oldali fal mentén van egy nagy ágy. Hihetetlen, hogy, hogy nem veszik el ez a törpe egy akkora ágyban. Visszasétáltam az asztalához ahol megpillantottam azt a füzetet amibe nap közben rajzolt. Tiszteletben szerettem volna tartani kérését, miszerint nem nézem meg amíg készen nem lesz, de muszáj volt én is csak emberből vagyok. Fellapoztan a füzetet megcsodálva minden rajzot egyesével, amikor az utolsóhoz nem értem. Amit a papíron láttam egyszerre töltött el melegséggel és egyszerre jöttem zavarba tőlle. Engem rajzolt le. De nem akárhogyan. Egy glória volt a fejem felett és szárnyak a hátamon. Elkezdtem elemezgetni szemeimmel egy nagy mosollyal társítva, mikor yoongi teljes hadipuccban lépett be és amikor észre vette, hogy azt a rajzot nézegetem csak állt és íriszeimbe fúrta sajátjait. Lábától kezdve nézten végig rajta, amitől látszólag zavarba jött, mivel pír szökött arcára. De úristen. És én még azt hittem, hogy eddig nézett ki jól. Tehát jégkori. Jégkorizik az én kis cicám. Na ezt nem gondoltam volna. Teljes edzős cuccban volt és kezeiben fogta verseny koriait, valamint a másikban egy hasonló, de mégsem ugyan olyan párt.

-m-mit csinálsz?-dadogta zavarában

-yoongs....ez gyönyörű-utaltam rajzára

-tényleg így gondolod?-hajtotta le fejét

-tényleg így gondolom baba-mosolyodtam el és állánál fogva emeltem fel fejét

-b-baba?-ismételte meg általam adott becenevét

-nem tetszik?

-d-de....-pirult el, mire én ölelésbe vontam. Előszőr kezdtem megijedni, mivel nem viszonozta, de egy kis idő múlva visszaölelt. Így lehettünk egy-két percig, majd lementünk a földszintre, ahol cipőinket, illetve kabátjainkat kezdtük el felhúzni

-szóval korizol-nézten rá, mire ő csak bólintott egyet.

Mondhatnám, hogy meglepetésként ért, de már ezek után nem éppen, hogy magánsofőrrel mentünk uticélunk felé. Csak tudnám, hogy ez a törpi miért jár gyalog suliba, hogyha van egy saját sofőrje. Saját sofőr!! Mennyire menő már. Nagyjából 10-15perces utat tettünk meg, amikor a kocsi megállt és a sofőr yoongs-nak hátraszólt.

-mr.min! megérkeztünk.

-köszönöm. gyere hopi!-mosolygott rám, de én lefagyva néztem rá. Az a csávó komolyan mr.min-nek hívta ezt a kiscicát? Megáll az eszem!

Kiszálltunk a kocsiból, vagyis én magamtól, míg yoongs-nak egy ki tudja milyen ember nyitott ajtót. Én még életemben nem láttam ezt a palit. Na meg a többit se, akik eddig yoongi körül ugráltak. Most egy kissé lesokkolva érzem magamat. Még a végén kiderül, hogy valami királlyal van dolgom. (iró: yoongi így is király he) Körbenézve állapítottam meg, hogy egy parkolóházban vagyunk. Cicuskám mellettem sétált és még rajtunk kívűl volt vagy 4 biztonsági, meg persze a jól megszokott sofőrke. Dik mi van ha el akarnak rabolni?! Beszarás. Mire nem vagyok képes ha szerelmes vagyok....igazából nem is ismerem. Tényleg amúgy....nem akarok vészjósló lenni, de tekintve, hogy nagyjából semmit nem tudok yoongiról az alap infókon kívűl, simán el is rabolhatna. Most jut eszembe, hogy ide fele az úton nem is figyeltem, hogy merre jövünk annyira yoongival voltam elfoglalva. Lehet, hogy figyelem elterelés volt? Na baszki. Most kezdek beszarni.(író: áhh mintha eddig nem lettél volnaxdd) Egy hosszú lépcsősoron mentünk felfele. Egyre jobban kezdek beparázni. Szerintem látható is mivel a tenyerem, homlokom izzad, mint az állat. Egyszer csak rámnézett egy biztonsági aki yoongs mellett ment. Suttogott valamit a cica fülébe, aki ezek után rám vetette íriszeit.