i don't deserve you. -sope (befejezett)

~megcsalsz?~

~hoseok szemszögéből~

Amint yoongi meglátta, összerezzent és mögém bújt, miközben szorította a kezemet. Próbáltunk el menni mellette, mintha nem vettük volna észre, de persze semmi sem mûködhet úgy, ahogy azt mi akarjuk.

-hé várjatok már!- kiáltott utánunk az említett személy. Yoongles rám pillantott, amire én bólintottam egyet és megfordultunk.

-mit akarsz?- kérdeztem ridegen, rezzenéstelen arccal.

-haza doblak titeket!- nézett rám, majd szinte egybõl elkapta rólam a tekintetét és yoongira szegezte- vagy akár te velem is jöhetnél velem fiam.- monda ellentmondást nem tûrõ hangnemben.

-na azt már nem! Nem megy sehova, velem marad!- intéztem felé a szavakat indulatosan és magam mögé húztam törpikémet.

-te mocskos buzi! Mit képzelsz te, ki vagy?! Ez a szerencsétlen még mindig az én fiam!- ragadta meg yoongi kezét és maga mellé rántotta- Majd én kiverem belõle ezt a homokos énjét!- és ezzel a mozdulattal adott volna neki egy pofont, ha egy éppen arra járó járõr nem vinnyog ránk.

-azonnal engedje el!- vágta ki a rendõr autó ajtaját az említett közbiztonsági személy.

-önnek meg mi a fasz köze van ehhez?!- rántotta magához közelebb szerelmemet és rá szorított karjára, amire szegénykém fel szesszentett egyet.

-remélem tisztában van azzal, uram- nézett végig park-on-, hogy kiskorú bántalmazásáért, lazán bevihetném a kapitányságra.- mondta, viszonylag nyugodt hangnemben, de látszott rajta, hogy bármikor képes lenne megtenni, amiket az elõbb mondott.

-ez még kurvára az én gyerekem és nálam kéne laknia nem ennél a fogyatékosnál!- köpködte szinte a szavakat felém.

-hány éves vagy fiam?- kérdezte a rendõr yoongo bongoo-tól.

-18 leszek ebben a hónapban, uram.- mondta babám. A rend õre végignézett park-on.

-tehát egész nyugodtan összeköltözhetnek.- közölte jiminnel.- és akkor maga most bejön velem a kapitányságra.- nézett végig az említetten, majd megragadta a kezét és elvezette a kocsihoz. Beültette és felénk fordult. -menjetek haza fiatalok!-nézett ránk- te pedig vigyázz magadra.-mosolygott rá babámra.

Ezek után kézen fogva és egy kissé megszeppenve a történtek miatt, haza felé vettük az irányt.

-várj meg itt, egy pillanat és jövök!- Engedtem el babám kezét és beviharzottam egy boltba. Virágot szeretnék venni az angyalkámnak. Muszáj lenne vele tudatnom, hogy mennyire is fontos nekem, mennyire szeretem. Mondjuk már van egy szupi meglepetésem a szülinapjára, ami egyébként holnap lesz. Nem is mondta, hogy közeleg ez az ünnep, hogy igy mellékesen megjegyezzem....

Miután megtaláltam, amit kerestem, fizettem és siettem vissza yoongihoz.

-mi tartott már ilyen sokáig?-meredt rám unott fejjel.

-bocsi, csak szerettem volna tökéleteset választani számodra baba....- húztam elõ a hátam mögûl a vörös és fehér rózsákból álló csokrot.

-hoobi.-mosolyodott el és megölelt.-annyira szeretlek, de nem kellett volna tényleg!-intézte felém szavait, nyakhajlatomba bújtatva buksiját.

-de, kellett volna. Sõt! Te ennél is többet érdemelsz, yoongi....még a csillagokat is lehoznám neked....-toltam el magamtól annyira, hogy a szemébe nézhessek. Válasz képpen nem kaptam semmit, csak az ajkaimra hajolva fejezte ki tetszését. Belemosolyogva mélyítettem el csókunkat.