i don't deserve you. -sope (befejezett)

~az új srác~

~hobi szemszögéből~

Nem igazán tudja elõlem elrejteni a csalódottságát, lehet rajta látni, hogy rosszul esett neki, hogy ,,nem emlékeztem'' a szülinapjára. Mondjuk még mindig nem értem, hogy nekem mégis honnan a farcból kéne tudnom, hogy ma van neki, hogyha mégcsak nem is említette. Mindegy, típikus Min Yoongi. Gondolataim közepette telefoncsörgésre lettem figyelmes.

-szia Hope

-szia jinnie! Hol vagytok?- kérdeztem, miközben egy pár papírt pakolásztam az asztalon

-itt vagyunk ebben a puccos művészboltban, vagy miben....- bizonytalanodott el a végére, mire én csak kuncogtam.

-jólvan.... yoongs nagyon csalódott?- ültem le egy székre.

-hát....eléggé. Eleve szarul esett neki, hogy te is elfelejtetted, de az mégjobban, hogy én is....hope, bűntudatom van!- kelt ki kissé magából eommánk.

-nem kell, hogy az legyen jin! De ha ez megnyugtat, nekem sem tiszta a lelkiismeretem....Mindegy. Mit csináltok éppen?

-valami vásznakat nézeget, illetve próbál levenni a polcról....basszus! megyek segítek neki, mielőtt kinyírja magát! Megvan a telefonszám?- kérdezte halkabban

-igen, meg. Akkor szia jin, majd hívlak, ha jöhettek!

-szia hope!

Egy gyors köszönés után realizáltam, hogy vár még rám két hívás intézése. Az egyik az illető, akitől az ajándékot fogom venni, a másik pedig Nam, aki segíteni fog nekem, mivel nem kis dologról van szó, plussz egy kocsi is kéne. Az első áldozat az a bizonyos ember volt.

-Jó napot! Jung Hoseok vagyok! Emlékszik?

-Üdvözlöm. Igen, persze. Feltételezem a zongora miatt érdeklődik.

-Igen. Mikor tudnák érte menni?- kérdeztem miközben szám sarkát rágdostam.

-Várjon egy pillanatot.- egy röpke perc telt el- Akár egy tíz perc múlva, ha megfelel.

-Persze! Esetleg a címet el tudná mondani mégegyszer?

-Hogyne. ~itt elmondta~. Akkor tíz perc múlva.

Egy gyors köszönés után, full energiával tele csörgettem meg Namjoont.

-Szia Nam!

-Hello hope

-Akkor számíthatok a segítségedre?

-Persze, bármikor.

-Oké, köszönöm. Akkor most esetleg tudnál indulni?

-Igenigen.

Vele is váltottam még egy sziá-t, majd le is tettük a telefont. Egy olyan 15 perc mulva csöngetett fel, én pedig már teljes hadipuccban lementem. Beültem mellé, majd egy kézfogás és egy köszönés után közöltem vele, hogy amúgy késésben vagyunk, úgyhogy haladnunk kéne. Miután nagy nehezen megtaláltuk a címet, kiszálltunk, majd csöngettünk. Kivülről a ház nem volt valami extra, de nem is mondanám, hogy csúnya volt. Olyan átlagos. Pár perc múlva egy férfi jött ki, feltételezem az illető akivel telefonon beszéltem. Furcsa, a hangja alapján idősebbnek gondoltam.

-Jó napot!- köszöntünk majdnem egyszerre Nam-mal.

-Sziasztok fiúk! Előre elnézést kérek. Ez nem lesz egy könnyű menet....- halkult el a végére.

-Mi? Ezt, hogy érti?- kérdezte Namjoon.

-Majd meglátjátok.- engedett be minket ezzel a mozdulattal.