i don't deserve you. -sope (befejezett)

~-különkiadás- kirándulás~

-Az elején szeretném leszögezni, hogy a történet abban az időben fog játszódni, amikor még sope párosunk nincs együtt, illetve yoongi még az apjánál lakik. Mindezek mellett, jó olvasást✨🦋-

~Yoongi szemszöge~

Az osztályfőnök szavához híven tárcsázta apámat a kirándulással kapcsolatban. Elmondta neki, hogy mire lesz szükségünk, illetve, hogy hány napra megyünk. Habár nem értem, hogy erre mi szükség volt, tekintve, hogy az órán már mindent a szánkba rágott tegnap, de sebaj. Ma péntek este van. Holnap, azaz szombat reggel indulunk, viszont megbeszéltem Hosie-val, hogy nála töltöm az estét, mert ő közelebb lakik az iskolához.

Egy óra kínkeserves pakolás/készülődés után megindúltam jóbarátom lakására. Ragaszkodtam hozzá, hogy gyalog mehessek tekintettel arra, hogy nem lakik messze. Ahhoz a soförhöz különben sem volt kedvem.

Mikor már majdnem Hobinál voltam, írtam neki, hogy hamarosan érkezem.

Y
Pár perc és ott vagyok:)
Látta

H
Oksa💛

Üzenetére mosolyogtam egyet, majd nemsoká a lakásához vezető ajtónál álltam. Megnyomtam a gombot, majd beszélni kezdtem.

-Szia Hopi, itt vagyok! -szóltam vendéglátómhoz.

-Hali, gyere. -és már hallottam is a rezgést, miszerint bemehetek a bejáraton.

A másik ajtón már kopogás nélkül léptem be. A szokás hatalma:) Hosie éppen a gáztűzhelynél kotyvasztott valamit. Miután lepakoltam a cuccaimat, a háta mögé osontam, majd megöleltem.

-Úristen Yoongi, de megijedtem! -ugrott meg kissé.

-Szia Hopi. -kuncogtam- Mit főzöl? -érdeklődtem közelebb hajulva.

-Ez az első kérdésed? -mondta egy apró mosollyal szája szélében- Tudtam, hogy csak a kaja miatt jössz! -tette fejéhez dramatikusan kezét.

-Jólvan na! Éhes vagyok! -nevettem el magamat. Ő is így tett.

Amíg az étel elkészült én berámoltam Hoseok szobájába, majd beszélgettünk.

-Segítesz megteríteni? -kérdezte. Bólintottam kérdésére, és már otthonosan mozogva a konyhában elkezdtem tányérokat elővenni. Barátom nem árulta el, hogy mit fogunk enni, azt mondta, hogy meglepetés.

-Kész vagy? -kérdezett újból.

-Igen.

-Akkor ülj le és csukd be a szemed! -adta ki az utasításokat. Így is tettem. Hallottam, hogy az asztalra pakolja a dolgokat. -Oké, nyisd ki.

Amit először megpillantottam, az Hobi mosolygós arca volt. Édes. Tovább haladva az asztalon csomó fajta finomságot véltem felfedezni. Egy adag avokádós és uborkás sushit, tekintettel arra, hogy nem szeretem a nyers hal ízét. Továbbá volt még ott thai tészta, kínai tészta, a kedvenc ázsiai levesem, és a legjobb az egészben, Hoseok ajkai. Bámulásomból gondolataim főszereplője ébresztett ki.

-Na? -döntötte kicsit oldalra a fejét.

-Mi na? -pillanatnyi lányos zavaromban azt sem tudtam, hogy mire gondoljak.