i don't deserve you. -sope (befejezett)

~meglepetés~

Kezembe adva bögrémet ült le mellém.
-elmondtad neki?-tettem fel talán a legfontosabb kérdést.
-igen.-válaszolt nemes egyszerűséggel.
-mit mondott?-kérdeztem újból. Kiváncsi vagyok, hogy egy külső emberből milyen érzéseket tud kiválltani egy ilyen story.
-azt mondta, hogy nagyon sajnálja ami történt veled és, hogy köszöni, hogy szóltál neki és nem a saját kárán kellett rájönnie, hogy milyen ember namjoon. Egy kisebb bűntudatot éreztem. Hogy miért? Azért, mert jin valószínüleg tényleg szerette azt a mocskot és bármilyen ember is legyen, ő tiszta érzelmeket táplált iránta. Én pedig ezt tönkretettem. Szavak nem hagyták el a számat, csak bámúltam magam elé. Egyszer csak eszembe jutott az a bizonyos mondta. Velem jobb lenne neki!....
-yoongi.-vettem egy nagy levegőt-mondd, boldog vagy velem?-törtem meg a csöndet.
-mi?-nézett rám értetlenül-persze, hogy boldog vagyok veled hopi! Te vagy a legjobb ember az életemben! Soha ne gondolj olyanra, hogy nem vagyok boldog veled oké?-nézett íriszeimbe.
-j-jó....-könnyesedtek be a szemeim. Ez szerelmemnek is feltűnt.
-aww....gyere ide kicsim-ölelt magához olyan szorosan, ahogy csak tudott. Halk sírásban törtem ki, amit ő is észre vett és hajamba puszilva simogatta hátamat ölelésünk közben.
-nagyon szeretlek hopi. Senkit nem szerettem még ennyire, mint téged.-halkult el hangja második mondatára. Jól esik, hogy valaki itt van nekem. Hogy van kinek a vállán sírnom. Én tényleg szeretem ezt a törpét. Nem is tudom, hogy mit csinálnák most nélküle. Hogy őszinte legyek, nem is akarom elképzelni. Miután mindenki elhagyott aki fontos volt valaha is nekem egy idő után nem számíthattam másra, csakis magamra. Nem volt gyenge pontom. Megerősödtem. Nem sírtam már nagyon hosszú idő óta. Nem mutattam ki sok érzelmet, maximum azt a nagy, ám, de hamiskás mosolyt az arcomon, ami minden nap ott virít. Ezzel nagyon jól el tudom, vagyis már csak tudtam, rejteni a szomorúságot és a magányt. Yoongi mellett egyiket sem kell elviselnem. Nem vagyok magányos, mivel itt van nekem a szerelmem, akit mindennél jobban szeretek és akiért akár tűzbe is mennék, itt van jinnie, aki tényleg olyan, mint egy anyuka, aki míndig gondoskodik rólunk és végül itt van az a drága após, akivel be kell valljam nem jövök ki rosszul. Egész normálisnak bizonyult. Szomorú sem vagyok, mivel van kivel megosztanom az érzéseimet és csupa jó emberek vesznek körül. Van fedél a fejem felett, van mit ennem és van aki szeret. Ennél jobbat nem is kívánhatnák. Habár jiminnek még nem tudjuk, hogy, hogyan adjuk be, hogy együtt vagyunk. Nem tűnik a legelfogadóbb embernek. De még ő is okozhat meglepetést. Az említett férfi holnap után tolja ide a valagát, ami azt jelenti, hogy amíg nem mondjuk el neki megint úgy kell viselkednünk, mintha csak barátság lenne köztünk. Pedig ez sokkal több....Egyépként meg még míndig nem fogom fel, hogy, hogy nem tűnik fel neki, hogy együtt vagyunk. Szerintem annyira nyílvánvaló....Konkrétan a fél osztály, sőt nem csak az osztály, a fél suli shippel minket és aki nem, az is tisztában van vele, hogy együtt vagyunk. Basszus, hogy egy ilyen híres üzletember ekkora suta....Megáll az ész. De lehet addig van mázlink amíg nem sejti. Ki tudja! Még míndig kicsit rossz érzésem van a jines dolog miatt....Nyílván nem fogom az mondani neki, hogy ha tényleg szerette jöjjön vele össze újra mert lehet, hogy megváltozott, mert tudom, hogy nem. Amúgy meg most jut eszembe, hogy amikor először volt nállam a törpikém megígértem neki, hogy filmezünk! Na akkor ezt ma meg is tesszük! Tudom is, hogy mit nézünk. ,,All the boys i loved before"! Én nagyon szeretem és biztos vagyok benne, hogy a szerelmemnek is tetszeni fog. De előbb....El kell menjek valahova. Nem, semmi illegális vagy veszélyes dolog, egyszerűen csak megszeretném lepni az én egyetlenemet. Azt már szinte mindenki tudja, hogy mennyire szeret rajzolni és már kislányokat megszégyenítő módon hisztizett is, hogy a szénkészlete fogyóban van, úgyhogy beszerzek neki egyet, azt viszont nem sokat tudhatják, ám de én azok a szerencsések közé sorolhatom magamat, akik tudják, hogy édesem odáig meg vissza van a plüssökért! Éppen ezért muszáj leszek elmenni és venni neki egyet. Amikor múltkor a plázában tébláboltam az egyik kirakatban láttam egy számomra nem éppen, de babusom szemével egy nagyon cuki macit, ami egy xxl-es méretű maci volt, tehát bazi nagy! Azt hiszem nemrég egy ilyenért is rinyált. Mondom is neki és elindulok, hogy ne jöjjek haza túl későn. Gondolataim főszereplője éppen a mellkasomon pihenteti buksiját.
-picim....-vezettem bele kezemet gyönyörű hajkoronájába, mire ő elmosolyodott és felnézett rám.
-igen hopi?-nézett íriszeimbe.
-elkéne mennem valahova, de amint haza értem megtartjuk azt a filmezést oksi?-néztem rá kérlelő szemekkel.
-oké. De tudod, hogy nem kell engedély kérned?-kuncogott
-jójó....de akkor megyek is majd jövök!-nevettem el magamat, majd szerelmem homlokára adtam egy puszit és meg is indúltam. Mikor oda értem célirányosan utamat a művészeti bolt felé vettem. Amikor bementem leesett az állam. Hogy ezek mennyi mindent használnak. Képesek ezekért pénzt kiadni? Mindegy is....A pénz most nem számít, csak az én egyetlenem boldogsága. Egy ideig szenvedtem, azt sem tudtam, hogy eszik e vagy isszák azt a szénkészletet. Habár yoongs korábban már mutatta, én elég hülye vagyok, úgyhogy nyílván nem jegyeztem meg, hogy, hogyan is néz ki. Szerencsémre nem messze tőllem egy ott dolgozó pakolászott. Ezazz a megmentőm.
-elnézést! Tudna segíteni?-kérdeztem a húszas éveiben járó hölgyet. Egy kedves mosollyal fordúlt felém, majd beszélni kezdett.
-persze! Mit szeretne?-tette fel kérdését illedelmesen.
-ömmm....egy szénkészletet?-válaszoltam, de mintha kissé kérdés szerűen tettem volna.
-hagy találjam ki, nem saját részre veszi. Igazam van?-kuncogta el mondatát.
-hát igen....A páromnak lesz....-vakartam meg tarkómat kínosan. Az említett lány egy kicsit távolabb ment és lehajúlva egy polcon kezdett kutakodni,majd egy dobozkával tért vissza.
-tessék. Ebben minden benne van.-nyújtottá át nekem az említett tárgyat.
-köszönöm szépen!
A termék kifizetése után elhagytam az üzletet és éppen az említett macis bolt felé baktattam, amikor olyat láttam, hogy azt hittem, hogy elájulok. Apám. De nem egyedül volt. Egy nő kezét fogta, feltételezem az új felesége, illetve egy öt év körüli kisfiú. Tehát az új családja....Pár percig lefagyva néztem őket, mikor is ráeszméltem, hogy teljesen felesleges ezen rágódnom. Elhagyott. Ő döntött így. Nem szabad ilyen emberekre pazarolnom az időmet.

Miután észhez tértem folytattam is utamat szerelmem boldogsága felé, azaz a maci felé. Az üzletbe betoppanva pillantottam meg az említett plüssöt. Fel is kaptam és fizetés után még beugrottam a virágoshoz egy vörös rózsáért, majd haza fele vettem az irányt.

Amikor haza értem, teljes csend fogadott. Nem szokott itt ilyen némaság uralkodni. Méghozzá sötét is van. Hol van jin? Hol van az én picikém?

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Sziasztok!💗 Bocsánat a kihagyásért, csak eléggé stresszes időszakom van most. Jujj holnap három vizsgám lesz. Nagyon ideges vagyok, kívánjatok szerencsét!💗
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Puuszi💗💗