I must be dreaming

Markkal

Kedves Naplóm!
Reggel, amikor felkeltem, Mark karja szorult körém erősen, védelmezőn. Sehol sem lettem volna szívesebben, mint itt, de ami új évi fogaladom, azt megszegni nem lehet. Így ma is futnom kellett. Ez már az életem kellemes részévé vált. Az elején nagyon nehezen ment, akár csak bárki másnak. De sokkal ferissebb vagyok azóta, jobban alszom. :)
Csináltam Marknak is, meg magamnak is egy kávét, hiszen Marknak is jönnie kellett velem!
Álmosan kijött a szobából.
- Jó reggelt Lulu! - ölelt meg, miközben bekapcsoltam a kávé gépet.
- Szia Álomszuszék! Ma velem jössz futni!
- Alig fogod bírni mellettem! - kacsintott.
- Oh te azt csak hiszed- csínytelenkedtem vele.

15 perc múlva már a ház előtt voltunk, teljes sport szerelésben.
- Menyjünk!- mondtam Marknak.
Nagyon erős volt a mellettem kocogó Lucas hasonmás. Vádlija minden egyes lépésnél megfeszült és az izmok kidudorodtak. Annyira furcsa érzés bele gondolnom, hogy ő itt mellettem már hozzám tartozik. A tegnap este óta még inkább. Csodálatos kertes házak mellett futottunk el. És éreztem , hogy hosszú idő után végre egyenesen halad az életem. Jól éreztem magamat Koreában. Egy patakhoz értünk.
Hirtelen megálltam.
- Minden rendben?- kérdezte Mark.
- Persze! Csak hallgasd! Olyan csendes és nyugodt. - ma máshogy nézett rám, mint máskor. Sokkal féltőbben, óvóbban. Mint hogyha egy hímes tojás lennék, ami bármikor összetörhet.
Hírtelen elkomorodtam.
- Mark....
- Mi a baj? - szaladt hozzám rögtön.
- Ma kell beszélnem Péterrel.- összeszorította a fogát.
- Ott leszek veled. Nem csinálhat semmit. Nem vagy az övé.
- Hanem már a tiéd? - kérdeztem incselkedve.
- Igen. - felelte határozottan.

Miután visszaértünk, a fürdőszobába vettem az irányt. Beálltam a zuhanyzó fülkébe és megnyitottam a csapot. A meleg víz fentről szőke hajamba folyt, majd fokozatosan csorgott tovább testem többi részén. Bevillantak képek a fejembe óhatatlanul az éjszakáról. Mark felettem, ahogy nagyon óvatosan bánik velem, nehogy bármi kárt tegyen bennem. Ha valaki nem tudja, hogy hogy lehet vigyorgás közben fürödni, illetve hajat mosni, az csak kérjen tanácsot tőlem :D
- Rendben, köszönöm szépen!- tette le a telefont Mark, amint kiléptem a fürdőszoba ajtón, száraz hajjal. - Hát te mit derűlsz? - hoppá. Szóval a mosolyom még rajtam volt.
- Semmin- sétáltam oda hozzá, ő pedig ráfogott a derekamra.
- Mi jár a fejedben?
- Ha te azt tudnád.- Mark a számra vetette magát, amit én örömmel viszonoztam. Megcsörrent a telefonom. Lucas hasonmás morcosan engedett ki a keze közül.
- Baszki, hogy ez ennyire pontos legyen!- hördültem fel, fogadva a tanárom hívását.
- Jó reggelt kívánok Luca! Neked inkább jó napot, hiszen van egy kis idő eltolódás.
- Magának is- motyogtam bele a telefonba. Undordva a tanárom arcától.
- Ezek szerint rosszkor hívtalak?
-Nem, ilyenkor lenne óránk...
- Látom, hamar találtál valakit, akivel jól ki tudsz jönni.
Aha... Elfeledkeztem Markról. Aki ott állt mögöttem.
- Jaj, Mark csak jött szólni, hogy délután teszik közzé a tegnap felvett táncot.
- Bizonyára ezért van feldagadva a szád Sárvári kisasszony.
- Hát ez van. A tanár úrnak nem jött össze az, ami nekem igen.- nézett Mark nagyon rondán a telefonba.
Péter felvonta a szemöldökét.
-Khmm szóval a francia forradalom! - szóltam közbe és elhadartam az anyagot.
- Rendben, Luca ötös. Viszont hogyha terhes lesz, akkor már nem sokáig fogja nekem felmondani az anyagot.- vigyorgott aljasan a képbe, én meg rányomtam a telefont. Jól tettem. Mivel nem hiszem, hogy díjazta volna Markot, amint melegebb éghajlatra küldi.
- Mi lesz velem nélküled az iskolában?- ültem bele az ölébe és hírtelen nagyon kicsinek éreztem magamat.
- Bárcsak veled mehetnék! De fellépő vagyok a Grammyn. A Say It pedig mit ér Lucas nélkül?- nevetett fel.
- Nem is láttam még a belvárost rendesen. Csak a stúdió környékét.
- Gyere! Épp itt az ideje.

- Uhh én nem merem. - rogyott meg a lábam, amint felnéztem az óriás kerék tetejére. Már ment le a nap. Mark szerint ilyenkor a legszebb a kilátás.
Végül mégis sikerült rávennie. Én pedig gyönyörködve bámultam Seoul-nak ezt a részét.
- Meseszép! Köszönöm!
Ahogy kiszálltunk a kabinból, még mindig a kilátás volt a szemem előtt, és a kép, amit Markkal készítettünk. ( Nem lennék lány, ha azonnal nem állítottam volna be a hátteremnek. )
Egy kislány csapat szaladt oda hozzánk.
- Sziaa! Te vagy a magyar lány igaz?
- Sziasztok! Igen.- mosolyogtam a kicsikre, akik sikongatni kezdtek ennek az információnak a tudatában.
- Láttuk a Solot! Nagyon nagyon ügyes vagy, neked szurkolunk!
- Nagyon szépen köszönöm, ez kedves tőletek! Ezek szerint kint van.- fordúltam Markhoz.- Megnézzük?
-Naná!- a kislányoknak adtam autógrammot, illetve közös kép is készült, majd kaptam tőlük egy kis macit.

Markkal behúzódtunk egy sarokba. A videó nagyon nagyot ütött. Az elején a pár héttel ezelőtt felvett bemutatkozó videóm volt. ( Amit angolul mondtam el.)
- Sziasztok! Az én nevem Sárvári Luca. Magyarországról érkeztem ide. Kislányként sokat álmodtam arról, hogy táncos legyek. És most itt vagyok. Egy mondatot jegyezz meg, és az kísérjen az utadon: Dream it! Wish it! Do it!
Majd felcsendült a Solo.
- Szexi, sebzett, mégis erős. Luca ez fantasztikus!!!

Este haza kísért a szállodába.
- Nem akarom elhinni, hogy legközelebb két hét múlva látlak csak. És hogy a holnapot nem velem töltöd.
- Már délben indul a gépem. Elenával is csak nagyon keveset leszünk.
- Nekem valami nem stimmel Elenával.
- Ugyan! Ezt csak azért mondod, mert nem ismered.
- Ha te mondod.. Hiányozni fogsz. Azonnal szólj, ha ideértél.
- Rendben. Szeretlek.

Majd bementem.