I must be dreaming

Veszekedések

Kedves Naplóm!
Újra itthon vagyok.
Dórival ma kimentünk a házunk melletti játszótérre. Mint akkor, amikor nem volt ez a nagy felhajtás körülöttem. A gyönyörű kertes házak mellett sétáltunk, míg az eldugott fákkal szegélyezett ösvényre le nem fordultunk. Ott gyakoroltam, Dóri pedig Mátéval veszekedett telefonon.
Néha néha felpillantott.
- Hát nem hiszem ezt a seggfej idiótát!
- Huhh. Mi történt?- hagytam abba az Oh my god ( G idle számát) és mellé csúsztam.
- Csak sosem ér rá. Sosem keres. Aztán letud egy: Szia mizuval?
- Ez azért van mert még gyerek. Ebben a korban mindegyik az.
- De meddig várjak még?! Ne hidd hogy nem látom,hogy mindig mást bámul. Mikor szökőévben egyszer találkozunk.
Próbáltam elterelni a figyelmét.
- Képzeld. Kaptam egy ajánlatot. Amiért gyakorolok.
- Nem úgy volt, hogy csak kedved támadt hozzá?- ráncolta össze a szemöldökét.
- Mm nem egészen.
Majd elmeséltem neki, hogy lehet találkozni fogok Jinnel.
Meglepetésmre nem volt valami feldobott.
- Szerintem nem kellene elfogadnod.
- Mi?! Miért?? Tudod, hogy ez mekkora ajánlat?!
- Igen csak. Így is alig látlak. Tudom, hogy ez önző dolog. De így is néha alig ismerek rád. Alig tudunk beszélni. Arról már nem is álmodok, hogy a városban beüljünk egy kávézóba. Mert mindenhol felismernek. És kezdesz megváltozni.
- Hölgyeim és uraim! Amikor azt akarod, hogy a barátnőd támogasson, hogyha már a családod nem. Köszi Dóri. Tudtam, hogy rád mindig számíthatok.
- Most megint mit kapod fel úgy a vizet?
- Csak irigy vagy. Mert te ide sose juthattál el!
- Tudod mit?! Ha ezzel jár- mért végig- nem is akarok. Nézz magadra! Mi lett belőled? Szinte az első adandó alkalommal lefeküdtél egy sráccal, most meg omolnál bele egy másik karjába.
-Holnap indul a gépem. Köszönöm ezeket az őszinte szavakat...
- Ajj Luca! Várj már.
De elmentem. Nem akartam végig hallgatni. Szerintem nincsen igaza. Ugyanakkor nagyon megijedtem. Eddig még sosem vesztünk össze ennyire. És Dóri sosem mondana ilyet. Ha nem lenne igaza.

-----------------------------------------------------------

Utamat a tánc teremhez vettem. Mark volt bent.
- Szia! Köszi,hogy idejöttél.
- Miért hívtál?
- Te nyerted meg. Te dolgozhatsz együtt Jinnel.
- Ennyi? Rendben.- fordultam volna sarkon.
- Várj! Én..nem akarom, hogy elfogadd az ajánlatot.
-Mi van?- röhögtem fel.- Akkor minek adtál nekem tanácsot? Hogy miket tanuljak meg? - aztán leesett.- Szóval te végig azt hitted, hogy Elena fogja megnyerni igaz?
- Luca te nem tudod milyen egy ilyen nagy kiadónál lenni.
- Ne játszd már ennyire túl! Csak egy hülye dalban leszek táncos. Ennyi
- Igen. Most ezt hiszed. De le fognak szerződtetni. Jó vagy. Az elején minden jó lesz. Hogy megszerettessék veled. Aztán miután aláírod a szerződést nem lesz az mint nálunk. Kemény edzés, nyújtás. A spárgát minimum meg kell tudnia csinálni egy táncosnak.
- Szóval Marki.- erre a becézésre felszisszent.- Tényleg azt hiszed hogy neked akár egy szavadra is hallgatni fogok? Nézz magadra! Gyáva vagy.
- Hiába építessz magad köré ilyen falat. Tudom, hogy még mindig szeretsz, Luca! Kérlek adj nekem még egy esélyt. Ígérem nem rontom el. Szeretném jóvátenni. Látom a tüzet a szemedben. És nem félek vele játszani.
- Holnaptól a BigHit Entertainment-be fogok bemenni. Hogyha mégsem az enyém lesz a táncos szerep. Akkor is egy más tanárt kérek. Köztünk mindennek vége.
Kimentem. Az ajtó mellett a falnak dőltem. A lábaim nem bírtak tovább vinni.
Bentről hatalmas csörömpölést hallottam, ami nem akart abbamaradni.Mark csépelte a fém szekrényt. Mikor már a kezéről a vér csorgott, csak akkor hagyta abba. És fáradtan nekitámasztotta a fejét az ajtónak.
Sírt. Nem bírtam nézni.

Remélem, hogy a holnap jobb lesz. Nem tudom mit érzek. Persze, hogy szeretem Markot. És igen, megfordult a fejemben, hogy beszaladok hozzá, amikor összeomlott. De a mérleg másik oldalán az én álmom van. És Jin. Aki csak annyit tud, hogy a 10 táncos közül egy magyar lány az egyik.