I must be dreaming

Nyílt óra

Kedves Naplóm!
- Egyszerűen nem megy a fejembe!- mondtam szombat reggel Dórinak a videochatbe. Éppen Radnóti- Nem tudhatomját magoltuk kollektívan, amikor csengettek. - Biztos az orosz lány.
Ajtót nyitottam. A kedvenc szürke kapucnis belebújós pulcsi volt rajtam fekete cicanadrággal és egy laza copffal.
( még mindig hívásban voltam) amikor Mark lépett be lihegve az ajtón. Nem értem mi történhetett.
- Ki az?- hallottam Dórit.
- Ki van nálad? - kérdezte Mark.
- Na jo. Mark ő itt Dóri az egyetlen legjobb barátnőm, Dóri ,ő pedig Mark.
- Beszarás- esett le az álla legjobb barátnőmnek én meg majdnem felröhögtem.
- Nagyon örülök- vigyorgott a kamerába Mark - Nem baj, ha elviszem Lucát? Krízis helyzet van!
A videochat megszűnt én meg aggódva néztem Markra.
- Mi történt?
- A DIWP igazgatója berendelt mára minket kurzust tartani. A 4 legesélyesebb lány fog nyíltórát tartani, amin a többi ország táncosa részt vesz és tanulnak tőletek. Nem gondoltam volna, hogy mi bekerülünk. De mindjárt ott kell lennünk.
- Jó, azért ez nem annyira nagy probléma- mondtam neki.
Elhúzta a száját. Tudtam, hogy a legrosszabbat nem mondta.
-  Koreában a legtöbb tánc tanár nagyon távolságtartó... Követelnek a sikerért. Nekem is keménynek kell lennem veled. Egy érzelmet sem mutathatok ki. És nyújtással kell kezdenünk. Fapofával kell végignéznem azt, hogy neked fáj. És a hétvégénknek is annyi...
- Mark! - közelebb léptem hozzá és megérintettem gondterhelt arcát- Nem fogok megsértődni bátmit is csinálsz.

Sokkal többen voltak mint gondoltam. Minden ország és a hozzájuk járó tánctanár is. Mark kezdés előtt idegesen járkált fel- alá. Hiszen az igazgató is ott volt. Voltaképpen nem tudtam mit is csinálhatnánk? Nyújtok és utána eltáncolom a Solot? Már megtanultam. Nem tudom ezzel a többi táncos miben tudna fejlődni.

- Oké kezdünk!- intett csendre mindenkit az igazgató.

- Rendben Luca! Ülj le és nyújts a lábadra. - kezdte el angolul Mark az órát. Fájt a combom, de megtettem a tőlem telhetőt - Ennél méllyebbre! - mondta kifejezéstelen arccal akár egy robot. Nyoma sem volt a könnyed Lucas hasonmásnak. Kínkeserves 10 perc után elkezdtük a táncot, elindult a Solo.
Én legjobb tudásom szerint eltáncoltam, de Mark minden kis részbe belekötött. Az igazgató elégedett fejjel nézett minket. Ha őt ez boldogsággal tölti el, hogy egy gyakornokot ennyire "csesztet " a tanára...
Lejárt a 45 percünk. Mark odahajolt hozzám és megkérdezte, hogy nagyon fáj -e a combom .
Jött az orosz barátnőm. Vele nagyon szigorú volt a tanára. Már csak egy fenyítő ostor hiányzott a kezéből komolyan...
A DIWP igazgatója felállt az órák végén, megdícsért minket egytől egyig, majd mindenki döbbenetére a következőt mondta:
- Na nektek a feladatotok a következő - mindenkit kiküldött már a teremből, csak mi, meg a tanáraink voltunk bent- nem véletlenül válogattalak négyőtöket egy csapatba. A 3. hónapban minden ország képviselete összeáll bandákba, hogy ezzel is megnehezítsük a nézők döntését arról, hogy ki jut ki a gálára. Nektek a Kill this love - ot kell eltáncolni. A kiosztott szerepekben én Jenniet kaptam.
Markra néztem, aki biccentett, amolyan nem lesz nehéz stílusban. A tánctanárok külön - külön tanítják meg nekünk a táncokat, majd az utolsó héten összerakjuk.
Ez a feladat még tetszett is. Odamentem Markhoz, miután kiürült a terem, de előtte megbeszéltük az orosz lánnyal, hogy ma este megint tartunk egy csajos bulit. Nagyon megszerettem :)
- Na mit szólsz ehhez?- álltam elé.
- Ebből nagyon nagy rivalizálás lesz.. - nézett rám mindent tudóan.
- Sajnálom, hogy le kell fújni a hétvégénket.
Éppen átölelte a derekamat, amikor lekapcsolódtak a villanyok.
- Mi történt???- bújtam óhatatlanul is közelebb Markhoz.
- Az nem létezik. Bezártak minket.
- De hát tudhatták volna, hogy bent vagyunk!!! Nem baj, Elena majd biztosan szól, hogy nem vagyok a szobámban és akkor megtalálnak minket. Nálad sincsen telefon?
- Nem, a nagy rohanásban otthon hagytam. Reggelre úgyis kijutunk...
- Zavar, hogy semmit nem látok belőled. Hol a villaany???
- Ne is próbálkozz. Be van programozva. Se fény se fűtés nem lesz.
Már éreztem, hogy a hideg áramlik be a terembe. Ráadásul nagyon késő volt és hosszú nap. Én meg egyedül ragadtam Markkal.
Gyere ide. Húzott le a földre maga mellé. Átöleltem, mint ahogy otthon a plüss kutyusomat. Mindig azt képzeltem, vajon milyen lehet egy fiút így ölelni? Eszméletlen érzés volt. Gondolatomat a remegés szakította félbe.
- Mhaaark.. nahgyon fházok..
Mark még jobban magához húzott. Nem volt olyan test része, melyet ne éreztem volna. A sötéthez már hozzászokott a szemem és láttam, ahogy felém hajol. Majd ajkát rátapasztotta az enyémre. Nem kellett sokáig gondolkoznom mit akarok. Visszacsókoltam. Mark felém hajolt és kezét becsúsztatta a pólóm alá.
- Várj! Én erre még.. nem állok készen.
Majd szégyenlősen eltakartam az arcomat.
- Héé! Nem csinálok semmi olyat amit te ne szeretnél. Nagyon fontos vagy nekem.
- De ha ez kiderül téged kirúghatnak.
- Nem lesz semmi baj.
Nem tudom meddig ölelkeztünk és meddig csókoltuk egymást, de valamikor elnyomott az álom. A világ legtökéletesebb fiujának karjában...