I must be dreaming

Összezavarodva

Kedves Naplóm!

Már egy hete gyakorolunk az élő bemutatásra, színpadon. Rengeteg beállítás, ki hova fog majd állni, mikor melyik kamerába kell nézni.

Nagyon durva és rideg a bánásmód, ahogyan hozzánk állnak a rendezők, de mi ott vagyunk egymásnak Jinnel. Azonban mi még nem... Szóval még nem engedtem neki. Azt mondtam, hogy nem vagyok rá készen még. Ami részben igaz és emiatt furcsa is. Hisz tudja, hogy Markkal már együtt voltam. És szerintem most azt gondolja, hogy pont ezért nem akarok vele lenni. Mert a Lucas hasonmással olyan rossz volt. Pedig éppen ellenkezőleg. Pont attól félek, hogy Jinnel lesz rosszabb. És akkor megtörik majd a varázs.

Félek Jintől. Félek attól, hogy túl durva lesz velem, valamint ő 10 évvel idősebb nálam. Én nem vagyok olyan tapasztalt. És Mark ezt jól tudta. Visszagondolva úgy bánt velem mint egy hímes tojással, miközben minden egyes mozgásánál figyelt, hogy nem sok e, nem fáj e.

Hogy miért is beszélek Markról? Éppen a DIWP felé tartok. Hisz a nagy pakolásban ott hagytam mappámat,  benne a hivatalos papírokkal.

A hasam tiszta görcsben van, de a jófajtából. Már nagyon régen jártam itt. És bevallom egy kicsit hiányzik. Régen láttam a portást, Hansot és.... Markot.

Vajon bent lesz ő is? Mennyit változott? Meg van még a barátnője? És én miért gondolkozok ezeken, amikor nekem egy rohadt helyes barátom van, aki sosem bántott meg. Nagy morfondírozásom  közepette elértem a stúdiót.

Szinte felfutottam a lépcsőn.
Berontottam a terembe. És megérzésem nem csalt. Bent volt, hátát annak a szekrénynek támasztva, amit püfölt még hónapokkal ezelőtt.

-Szia!- léptem be mosolyogva. Mi ütött belém? Gyűlölöm nem? Ugye...??
- Azta! Luca!- állt fel azonnal.

Hiányzott. Azta de hiányzott. Roppant honvágyam volt az utóbbi időben. De most ez elmúlt. Lehet, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy személy? Ó fogd be! Gondoltam.

Nem mondott semmit, csak erősen magához szorított. A józan eszem üvöltött, hogy engedjem el, toljam el magamtól. De egyszerűen nem bírtam. Ez nem normális. Már így állunk vagy 5 perce. Lassan eltoltam magamtól és lecsusszantam előző helyére, ő pedig ugyanígy cselekedett.

- Szóval khmm. Hogy vagy mostanában?- az erőltetett beszédtéma egy kicsit kínos volt, hisz tajtékozva váltunk el.
-Hát teljesen más a levegő, mint itt. Nagy a nyomás. De a fiúk nagyon segítőkészek.

Erre összeszorította kezét, de gyorsan ki is engedte.
- Hallottam, hogy Jin meg te együtt vagytok.
- Honnan tudod??- döbbentem le.

Nem tudtam kiigazodni az arckifejezésén. -Az egyik haverom, akivel fellépek a Grammyn ott dolgozik. Tőle kérdeztem meg , hogy hogy vagy.

- Hogy hívják? - kérdeztem.
- Namgil.
- Őt ismerem! Nagyon kedves. Mindig bejön a próbáinkra.

És most állt össze a kép. Ő küldte Namgilt. Hogy figyeljen, velem minden rendben van e. Óvni akar. Még most is.

Erőltetetten bámultunk előre.
Lábam hozzáért az övéhez. Olyan volt mintha elektromos szikra pattogzana köztünk.
Mark felém fordította a fejét és arcomat óvatosan elmozdítva kényszerítette, hogy szemébe nézzek.

Szédülök. Izgalom és félelem kettős keveréke kavarog bennem. Nem tehetem.
- Ha azt mondod, hogy csókoljalak meg, megteszem.
- Kérlek. Csókolj meg!

Marknak több sem kellett, lassan hozzáért ajkamhoz, majd ahogy beleremegtem az érzésbe nem bírtam tovább. Hevesen visszacsókoltam. Mind ketten elvesztettük az eszünket. Nekem barátom van, neki meg biztos barátnője. Hajába túrok, mire ő felsóhajt, és maga alá teper. Édesek a csókjaink. Pedig nem lett volna szabad.

Rám nehezedik. Minden porcikáját kivétel nélkül érzem és tudom, hogy kíván. A csókunk nedves. Hisz belőlem folynak a könnyek. Nem bírok a tudattal, hogy megcsalom a barátomat.

Mark lecsókolja a könnyeket az arcomról. Mellettünk valaki a Just give me a reason-re próbál. Én meg tudom. Itt kell hagynom. Nem lehetünk együtt. Én már nem tartozom ide. Fájón elengedem. Ő pedig mikor rájön, hogy mit tervezek összeroskad.

- Ne. Luca.... Ne hagyj itt mégegyszer.
- Én sajnálom.. de nem tehetem...- botladozok ki és a mappával a kezemben kifutok.

Nem tudom elhinni. Egy hülye kis prosti vagyok. Igaza volt Dórinak. Mindenkit ellöktem magamtól. Baszki. Most csesztem el egy kapcsolatot. 6 ember barátságát.

Ahogy beértem a szállodába Namginba ütköztem. Meg kell tőle kérdeznem. Tudnom kell.
- Hányszor kérte, hogy mondd el mi van velem?- kérdeztem. Nem kellett elmondanom, hogy kire gondolok.
- Minden egyes nap, amióta megérkeztél.

Basszus. Mit tegyek??