I must be dreaming

Forgatás

Kedves Naplóm!

Az eső csak nem akart elállni, mi meg már Jinnel eléggé féltünk, hogy nagyon nagy lecseszést fogunk kapni, amiért elmentünk és nem jöttünk vissza.

Mikor már indultunk volna, egy furgon jött elénk.
- Gyorsan beszállás! Mit gondoltatok?! Hogy csak úgy eltűntök?! Ráadásul együtt??! Egy énekes és egy táncos. Pont akik miatt ma mindenki itt van.

- Én meg még azt hittem, hogy féltett minket. Mármint minket, mint embereket.- forgatta a szemét a mellettem ülő Idol, miközben ezt suttogta.

- Egyébként sem tudtatok volna mit kezdeni velünk. Hisz szakad az eső. És villámlik.- rezzentem össze, amikor a kocsi ablakán át beszivárgott a fehér fény.

- Megváltozott a terv. Így fogjuk felvenni. Mennyei lesz. Jin baromi szexi lesz, hogyha úgy énekel az óvásról, meg miket mondasz még - fordult  egy röpke pillanatra hátra.- Miközben az arcán folyik a víz. Luca, te meg majd vonzod ugyan ezen statisztika alapján a férfi közönséget.

- Te jó ég..- dünnyögtem.- Legközelebb kitalálják, hogy eltörik a kezünket. Mert szexi, hogyha be van gipszelve.- súgtam Jin fülébe, aki felröhögött.

- Ti mit sutyorogtok ott hátul?- fordult hátra gyanakvóan.

- Semmit.- vágtuk rá egyszerre.

És tényleg. Már két órája táncoltam a szakadó esőben, végig attól tartva, hogy belém csap egy villám. Legalább nem fáradok el olyan könnyen. Vagyis. Hogy nincsen melegem.
És Jin tényleg nagyon jóképű, ahogy a fehér ing rátapad hasára, ezzel pedig láthatóvá válnak kidolgozott kockái. ( Alliteráció hahha)

Szóval, amikor már a holdat is ellepte a sötét felhőzet és a ruhám, arcom, hajam tiszta fekete lett a felcsapódó sártól, mert igen, ugyan azokat a tánc elemeket kellett véghez vinnem, mint amit Jin és Winwin ezért aki jártas a témában, az tudhatja, hogy nem kevés földön vergődés van benne, ahogy anya mondaná.
Már vagy századszorra vettük végig azt, ahogy Jin irányítja a kezem hátulról. Meztelen lábam már nagyon fázott és akkora sárréteg volt rajtam, hogy akár már egy csizmának is megfelelt volna.

- Rendben, gratulálok! Szép munka, végeztünk!

- Ahhh. - ültem le a földre a kimerüléstől. ( Persze mindezt a szakadó esőben). Hajnali fél egykor indultunk vissza a szállodához. Egy fél nap az út, tehát már világos lesz bőven, mire haza érünk.

Annyit megengedtek nekünk, hogy gyorsan átöltözzünk civil ruhába. Mivel lány vagyok, nyílván rám kellet várni, míg lezuhanyoztam, lemostam a sarat testemről és hajamról.

Mázli, hogy középiskolában volt annyi szabadidőm, hogy megtanultam öt perc alatt összedobni egy fordított parkettát. Jaj ez nagyon szánalmasan hangzik így, leírva. Na mindegy. Most ez mégis jól jött.

- Megjötteeem! - szálltam be egy kisbuszba. Nagyon menő volt. Hátra dönthetős székek, bőr huzattal, pohár tartó. És a világ leghelyesebb fiuja várt ennek a járgánynak a legvégén a belső ülésen, mivel tudta, hogy én ablaknál szeretek ülni.

Fáradtan beestem mellé. Felé nyújtottam a zenelejátszóm fél fülesét, lerúgtam a cipőmet, a felette lévő kalaptartóból lerántottam egy puha takarót. Betakargattam őt is és magamat is, majd hátamat mellkasának döntöttem úgy ,hogy fejem az ablak felé nézzen. Néztem a legördülő cseppeket és a hegyeken átcikázó villámokat.

- Ez mi?- kérdezte Jin.
Észre sem vettem, hogy a fülesemben egy magyar szám megy. Bagossy Brothers Company. A legigényesebb magyar zene, ha valaki engem kérdez. Talán az egyetlen is.
Az "olyan ő" ment éppen, én pedig lefordítottam neki a szöveget, hogy mit jelent. Nagyon tetszett neki. Újra és újra lejátszotta.

Majd amikor éreztem, hogy karja már nem annyira szoros körülöttem és lélegzete egyenletes, mosolyogva tekertem tovább a számot. Ha eddig nem volt dal tapadásom, mostmár tuti :)