I must be dreaming

Kezdetek

               Kedves Naplóm!

A bőrönd pakolása közben, mikor a tankönyveimet hajigáltam ki eszeveszett állapotban a fiókomból, előkerült egy bőrkötéses könyv ( ez te lennél).De kezdjük az elejéről:
Szeretnék kellőképpen bemutatkozni, hamár olyan őrültnek tűnök, hogy egy naplónak írok.
Sárvári Luca vagyok, gimnazista 10.osztályos tanuló.Szüleim orvosnak, vagy diplomatának szántak... volna. Ha az egyik este nem változik meg fenekestül az életem...

..... Minden azzal az estével kezdődött amikor az egyetlen legjobb barátnőmmel fogadtunk. Ha bukom a fogadást, akkor kiposztolok egy táncot a facebookra. Ki lenne az, ha nem Sárvári Luca ( of course) aki bukja a fogadást. Természetesen nem arról volt szó, hogy meg sem tudok moccanni, annyira béna vagyok benne. Koreai zenékre szoktam otthon táncolni. Mondhatni az életem egy részévé vált a tánc. A legjobb barátnőm szerint ( Dóri) ezt ország világnak látnia kellene. De én félek a médiától. Mégis itt kezdődött minden...

2 héttel korábban:

-Állj hátrébb ééés indul!- kiáltotta Dóri, miközben felcsendült a Super M- nek a  Jopping száma. Miután eltáncoltam (Dorci szerint nagyon jól), levágódtam mellé és a kutyám mellé.
-Muszáj ezt?- kérdeztem
- Így jár aki bukja a fogadást- és már fel is töltötte a facebookra, a kertben felvett kreálmányunkat. - Mennem kell, anya ki fog nyírni, ha meglátja hogy még nem vagyok otthon - dobott egy puszit és elment.

"Tényleg későre jár" gondoltam és lefeküdtem aludni

Másnap arra keltem hogy anya beront a szobámba:
- Kislányom te meg mi a fenét rángatózol az udvaron?? Sorra jelölnek meg a facebookon az ismerőseim a te videód alatt!

Álmomból felocsúdva hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok. Felkaptam a telefonomat. Több mint egy millió megtekintés rengeteg lájk és megosztás. Csomó idegen jelölt be és írt rám alig 10 óra alatt. Szinte beleszédültem. Azelőtt nem voltam népszerű... Csak Dóri volt nekem.
Videochatet indítottunk.
-  Nézd mennyi üzenet !- küldtem egy képernyő felvételt Dorcinak.
Valami furcsa volt. A sok ismeretlen fej között egy tánccsoport is bejelölt engem Koreából:

" Tisztelt Sárvári Luca!
Láttuk a tegnap feltöltött videódat az interneten. Mi és a csapatunk Koreában azon dolgozunk, hogy tehetséges fiatalokat híres emberekké kovácsoljunk, beosztva őket egy-egy mentorhoz.
Az ajánlatunk a következő:
Amennyiben a szüleid megengedik, Koreába kellene repülnöd és megnéznénk, hogy milyen adottságokkal rendelkezel.
Mielőbbi visszajelzést kérünk"

Hát igen, így jutottam el idáig ehhez a naplóhoz. Holnap indul a gépem. Egy idegen városba, egy idegen szakmába, messze a családomtól, Dóritól, a kutyámtól
Egy mentorral csupán...