I must be dreaming

Érkezés

Kedves Naplóm!

A gépem sikeresen megérkezett Koreába ( a turbulenciákat átaludtam).
Már lecuccoltam a szállásomra, ami alig 3 utcányira van a DIWP ( do it with passion) nevű tánc egyesülettől, ami előtt állok.... És nem merek bemenni. Tudom ,tudom nevetséges.
Gyönyörű a környezet. A stúdió előtt csodálatos park virág ágyásokkal és egy hatalmas szökőkúttal. Az épület neve hatalmas világító betükkel van  kiírva. Mély levegő....

... És bementem. Nem is értem mitől féltem? A recepciós hölgy odajött hozzám és angolul megkérdezte, hogy melyik ország képviseletéből érkeztem. Elmondtam a történetemet, hogy hogy kerestek meg, illetve, hogy magyar állampolgár vagyok.
- Erre gyere! - mondta nekem kedvesen a hölgy.
Egy hatalmas, tükrökkel körbevett terembe vezetett engem. Rajtam kívül korombeli lányok, fiuk voltak bent kicsit megszeppenve.

-Csodás, mind itt vagytok?- csapta össze tenyerét, mint kiderült a DIWP igazgatója. Magas, kicsit termetesebb alak volt, szimpatikus arc berendezéssel.
- Mint látjátok, nem egyedül vagytok. A világ minden pontjáról összegyűjtöttük a tehetséges fiatalokat. A cél az, hogy a kpop ipart népszerűbbé tegyük általatok is. Kaptok tánc tanárokat magatok mellé, ők lesznek az un. "menedzserek" mellettetek. A feladatotok a következő. Minden hónapban megtanultok egy táncot. Mi azt felvesszük profi eszközökkel és a netre feltesszük.

Egy srác feltette a kezét. ( Megállapításom szerint spanyol lehetett)
- Haza mikor mehetünk?- kérdezte.

- Mint tudjátok 3 hónap múlva kerül megrendezésre a Grammy díjátadó.- A szemöldököm ráncolása közben azon tanakodtam hogy ez a téma hogy kerül ide? -Ti osztjátok be az időtöket, a hazamenés attól függ, mennyi időbe telik a tánc elsajátítása. Hogy miért hoztam szóba a Grammyt? Az az ember, akinek a tánc videói a legnagyobb nézettségnek fognak örvendeni, az nyitja a gálát. Harcra fel! - ezzel kiment a teremből.

Nem is tudom mit éreztem akkor. Nagyon megdöbbentem. Éppen csak belekerültem egy világba, amit csak hobbiként űztem, erre egy ilyen verseny helyzet elé állítanak. Gondolataimnak az ajtón belépő DIWP pulcsit viselő tánctanárok szakították félbe. Egy magas nő leintette a felbolydult tömeget:

- Mielőtt megkezdődne a tippelgetés, hogy ki kihez jut, elmondom, hogy mi fogunk választani. Itt és most el kell táncolnotok egy szabadon választott dalra a koreográfiát. Van néhány percetek az eldöntésre.

Nekem nem volt nehéz kiválasztanom, mit akarok.
Jopping. Egyértelmű. Nem olyan nehéz, nem is egyszerű.
Az országok kezdőbetüi szerint mentünk. "H", mint Hungary, az nincs messze. Éppen egy cseh lány táncolt,  de szegény nagyon izgult és nem is választott valami jól. Félrelépett. A zene leállt és a tanároknak választaniuk kellett. Olyan volt mint az X faktor.
Szétnéztem köztük. Egy öregedő nő elég ijesztőnek tűnt, egy fiatal alacsony srác, tele hiperaktivitással. Mind koreaiak. Majd megakadt a szemem.... Egy fiún.
Körülbelül 20 éves lehetett, de inkább 19 nek tűnt. Nem volt tisztán koreai, ezt ránézésből tudtam. Kicsit hasonlított Lucasra, a Kpop énekesre. Felgyorsult a szívverésem. Mi van velem? Hiszen nem is állok, kényelmesen begubóztam.
Annyira elmerültem a srác bámulásában, hogy észre sem vettem, hogy mondják a nevemet. Felém fordult a titokzatos fiú. Észrevette, hogy nézem. Elmosolyodott, kacsintott egyet és ezt mondta magyarul (!!):
- Mit választasz?
( Szóval ez volt az a furcsa beütés. Félig magyar.)
Hirtelen azt sem tudtam mire érti ( gratulálok Luca, ennyire bamba képet még te sem vághattál volna)
A srác halkan felnevetett, látva az arcképemet és hozzátette:
- Mármint zenét.
-A Jopping jó lesz .-feleltem egy oktávval magasabb hangon, és céklavörös fejjel.

Eltáncoltam. Úgy ahogy eddig még soha.
Hangos vita kezdődött koreaiul. Sokan akartak választani engem. A fiú csak nézett. Majd megszólalt. Mindenki elhallgatott.
- Nekem kell ő.