I must be dreaming

Átejtve

Kedves Naplóm!

Jin egy csókot nyomott a számra, majd elindult próbálni a többiekkel.

Én bementem addig a banda pihenő helyére, hisz nekem ma nem volt dolgom. De mivel már a csapat része lettem, ezért kérdés sem volt, hogy velük tartok. Vagy inkább azért jöttem mert csak ők fogadnak el és szeretnek. De az előbbi jobban tetszik.

Tehát bementem. Egy viszonylag tágas terem volt tükrökkel ( hogy tudjanak próbálni itt is, meg tanítani egymást) sok kanapé volt körbe rakva. Egész otthonos volt. De ami az egész helyiségnek a középpontjában volt, a kiránynő a teremben.

Az a nagy fekete hangverseny zongora volt. Én is játszottam még otthon rajta, sőt még versenyen is voltam. Nagyon nagyon szerettem. Chopinen nőttem fel. De aztán 10.ben abbahagytam, mert nem fért bele az időmbe. Most jöttem rá, mennyire hiányzik is. Óvatosan rendbe raktam a zongorát, majd leültem elé, hajamat hátra dobtam.
Mély levegő.

És csak mint a hangversenyek előtt, rátettem a lábamat a pedálra, és elkezdtem a Chopin: esőcsepp prelűdét. Kíváncsi voltam, hogy mennyire emlékszek majd rá. Azt mondják,hogy azok az emlékek, amik fontosak, sosem szelektálódnak az agyból.

Boldogan járt át a gyönyörű zene.
Amikor a viharhoz értem, mindent beleadtam a basszus hangokba. Minden dühömet , érzelmemet. Ameddig ez nincs meg, addig nem lehet jól játszani.

Hirtelen a vihar közepén valami leesett mögöttem. Hátra kaptam a fejem.

A hét fiú leesett arccal bámult engem. Vajon mikor jöttek be? És miért nem vettem észre őket? Yoongi ejtett le egy mappát. És amiért megzavart behúzta a száját és összeszorította a szemét.

Gyorsan felpattantam.
- Hogyhogy ilyen hamar itt vagytok?
- A tánc tanár szerint nem vagyunk formában. És megkért minket, hogy lazítsunk egy kicsit.- mondta Kook.- Fél óra múlva folytatjuk.
- Kérlek ne állj fel! - szólt Suga. - Nem... Esetleg... Nem játszanál még?
- Áhh én nem gondolom hogy jó ötlet lenne...
- Na ülj csak le!- nyomott le a zongorához JM.

A szememet behunytam. És Chopin: Spring Waltz darabját kezdtem el.
A fiúk sorra dőltek le, s mivel tudtam, hogy csak a zene az ami megnyugtatja őket, ezért én is ellazultam.

Visszarepültem a megyei zongora versenyre. Amikor ezt a darabot játszottam. Jinre gondoltam végig akkor. Hogy milyen igazságtalan. Az, hogy én sosem lehetek neki az életének a része.

Most viszont, hogy itt vagyok, a gondolataimban Mark körém fonódott karjai voltak. Vajon mi van vele? Mit csinál éppen? Gondol- e rám? Hiányzom -e neki? A csillagos ég alatt, amikor a várost néztük. És boldog voltam mellette. Minden feszültségem elpárolgott.

Észre sem vettem, hogy nem látom a billentyűket a sűrű könnyektől, amik a szemem lepték el. Halkan gördültek le arcomon.
Mikor a végén már tényleg nem láttam semmit és félre ütöttem, Jin nézett fel. És azonnal odaszaladt.
- Babám, mi a baj?!
Erre mindenki felnézett. RM aggódva odajött hozzám. És angolul megkérdezte.
- Izgulsz igaz?
- Igen. Csak ennyi az egész ne aggódjatok.
Jin gondterhelten letörölt egy könycseppet, majd kivitt a többiek elől.
- Látom, hogy bánt valami. Ismerlek már. Te nem vagy ennyire izgulós.
- Semmi bajom Kim Seokjin.
Majd, hogy gyanakvását eltüntessem rátapasztottam számat az övére.
- Aggódom érted. Manapság egyre levertebb vagy.
- Semmi bajom. Csak megviselt a majdnem szalag szakadás. Ennyi az egész.
- Gyere Jin, folytatjuk a próbát.- jött oda Chim.
- Menyj! - mondtam Jinnek és rámosolygtam.
- Ma nálam töltöd az éjszakát!- kacsintott.
- Rendben, csak menyj már!-nevettem fel.

A szobámba érve azonnal elterültem az ágyamon és bekapcsoltam a TV-t, melyben nem kis meglepetésemre Mark volt interjú alanyként.

- Mit lehet tudni az egykori tanítványodról? Milyen igaz a mondás. A tanítvány túlszárnyalta mesterét.

- Luca nagyon tehetséges, a Grammy a célja. Feltéve ha így van még.- felelte Mark.

- Ezek szerint nem beszéltek?

- Sajnálom, de nincsen a lányról több információm. A BigHit Entertainmentnél több sikerrel járhatnak, mint nálam.

És a következő pillanatban egy lány érintette meg Mark vállát.

- Látom, van programod estére.- mondta a riporter.

- Ami azt illeti igen.- felelte Mark zavartan.

- Ez esetben nem is tartalak fel, köszönöm szépen. Most pedig folyassuk a közlekedéssel. Mint kiderült, az egyik kerületben....

Bennem megállt az ütő. Most mi van??? Rólam kérdezget, utánam vágyakozik... Miközben egy másik lánnyal enyeleg??? What the hell??

Letargikus állapotomat kopogás szakította félbe.
- Luca! Leveled jött.- nyitott be Namjoon. -Szerintem jobb lenne... Ha eldugnád mielőtt Jin meglátja.- csóválta a fejét mindent tudóan.

A címzett természetesen Mark volt. Egy dühös mozdulattal a kukába vágtam és bosszúvággyal telve megkérdeztem.

- Hol találom a piát?