I must be dreaming

Stay

Kedves Naplóm!
Jó hírem van.
Mivel megígértem  az 1. hónapban hogy megtanulom a Kill this loveot, csak az Obsessiont fogjuk felvenni a Solo után. Nagy kő esett le a szívemről.
A napjaim nagyon egyhangúan teltek. Felkeltem, sportoltam, stúdió, majd alvás mindezt úgy, hogy kerültem Markot mint egy leprást.
A mai napom viszont rosszabb volt a többinél. Sokkal rosszabb.
Amint beértem a stúdióba, be akartam menni a tánc terembe. Még jó, hogy időben megálltam.
Mark állt bent egy 20 körüli lánnyal, aki koreai volt. Nem mellesleg pedig gyönyörű. Valamit belesuttogott a fülébe, a lány pedig átölelte és összeborultak.
Gyorsan kifordultam. Az arcomon éppen csak egy könycsepp gördült végig, amikor Elenába ütköztem.
- Hát nem megmondtam neked?
- Hagyj békén!- löktem félre és bementem a tánc terem melletti ajtón.
Még sosem voltam máshol csak a fő teremben. Egy viszonylag kicsi helyiség volt ( akkora mint egy hálószoba) egy hatalmas fekete zongorával, gitárral és megannyi más hangszerrel. Végig simítottam a gitáron és hagytam, hogy elöntsenek az érzelmek. Nagyon régen játszottam már rajta, még talán egy éve otthon. Felvettem a hangszert és leültem a székre. Megpengettem az akkordokat.
A Blackpink Stay című száma volt mindig is a kedvencem. A szövegét megtanultam koreaiul. Annyi mindent jelentett nekem. Miközben énekeltem elöntöttek az emlékek.
Az első pillanat, amikor megláttam Markot. Vagy az, amikor az erkélyén néztük a csillagokat, ahogy az ujja mentén mutatja a csillagképeket. Ahogy együtt sütöttünk a konyhában.
- Stay, stay stay with me...- elcsuklott a hangom és zokogás rázta a testemet. De nem hagytam abba. Pengettem tovább, majd folytattam:
- I hate you so much, but I love you..
A varázslatos éjszakánk. A csoda ami elém tárult
- Don't leave me.
Ahogy az óriás kerék tetején ültünk. És a kép amit csináltunk. Ami még mindig a hátterem.
- It makes me cry - mosolyogtam a sors iróniáján hogy ez a dal most mintha az én életemről szólna. A könnyeim halkan csorogtak.
- Lalalalala lalalalala- énekeltem édes keserűen.
- Just stay with me...
Fejeztem be és miután megpengettem az utolsó akkordot, akkor vettem észre, hogy Mark bent van.
- Luca..
- Ezt nem hiszem el! Hát te mindenhol ott vagy?!
- Nem csak.. kérlek, hadd magyarázzam meg!
- Magyarázkodj inkább a barátnődnek, hogy miért vagy itt. Semmi közöm hozzád.- szúrtam belé a végső döntést.
- Ne, várj már Luca!
Én meg rácsaptam az ajtót.
Elena állt a tánc terem előtt.
-Én küldtem Markot. Kezdjük a próbát.
- Milyen próbát?- sziszegtem.
-A Kill this love- ot. Nem mondták neked? Hamarabb elkezdjük, mert valami projektre kell. Csak nem a második legjobb nem tanulta meg a táncot?
- Tévedsz. Én vagyok a legjobb!- léptem be mellette.
A négy ország tanárai ott voltak már a teremben, ha belevesszük Markot is, amint bejött a kezdetkor.
- Na remélem ennyi idő alatt sikerült mindekinek elsajátítani a táncot- csapta össze a tenyerét az orosz lány tanárnője- és együtt is összerakhatjuk.
Mark félve pillantott rám. Ő semmit nem tanított nekem. Én viszont otthon megtanultam.
Beálltunk. És elkezdődött a zene.
Nem volt nagy köszönet. Elena Jisoot táncolta, így ő emelte fel az államat, ami durvább volt, mint kellett volna, én meg mögötte "véletlenül" oldalba böktem. Mások ebből semmit nem vettek észre csak Mark aki elég jól ismert engem.
Amikor Rosé része következett: Luckey me luckey you vált tanárom számára a legkínosabbá a helyzet. Mert megvetően mutattam rá. Ő pedig szégyenlősen lesütötte a szemét.
- We must kill this love before it kills you too.
- Rendben lányok, ez nagyszerű, messze a legjobb amit eddig csináltam.- tapsikolt az egyébként szigorú nő.- Jövőhéten felvétel.

Pittyeg a telefonom. Mark indít Liveot, amit megosztott velem. Vajon mit akar?