-Hé, megvagy?-néz rám aggódva.-Jobban kéne figyelned.-simít ki az arcomból egy hajtincset, mire nekem elakad a lélegzetem...
-Rendben.-bólintok zavartan. Nagyon fura ez a helyzet...
-Ha összetöröd itt magad nekem akkor nem tudom, hogy mit csinálok veled!-pöcköli meg az orromat, én meg hangosan felnevetek.-Mi az?-kérdezi értetlenül.
-Úgy beszélsz, mint anyu...-mosolyodok el.
-Sajnálom, de anyai szerepet nem vállalok.-karolja át a vállamat szórakozottan és úgy indulunk kifele... Kissé feszengve követem, mert hát mégis ki karolgatta eddig a másikat???
-Ha jól gondolom nem tanultál meg rajzolni a nyár alatt....-töri meg a már-már kínosan ható csendet.
-Hát... Próbáltam egy mókust rajzolni, de úgy nézett ki, mint egy elcseszett kertitörpe.-húzom el a számat.
-Szólj, ha már ott tartasz, hogy tudsz aktot festeni...-csúszik ki hirtelen a száján.-Vagyis... Én nem így gondoltam, vagyis... Nem úgy értettem, hogy állnék modellt, meg hogy játszunk Titanicosat, én....-mentegetőzik egyből. Az én arcom pedig felveszi Edward Cullenék kedvenc színét...-Várjunk csak... Tudod mi az az akt? Vagyis anyud mondta? Jesszus, pont most mondtam, hogy anyai szerepet nem vállalok...-csap a homlokára.-Jé! Már ennyi az idő! Mennem kell segíteni a nénikémnek bébi banánt ültetni vagyis répát... Á, inkább hagyjuk...-legyint és elindul a másik irányba.
Én meg lefagyva bámulok utána...
Mégis mi volt ez???
-Persze... Bébi banán meg akt... Jó, hogy le nem támadod te szerencsétlen...-hallom ahogy a távolból még szitkozódik...
YOU ARE READING
Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett
RomanceMi van akkor ha a sors akit neked szánt ott van az orrod előtt? De te mégsem veszed észre, mert elvakít a rajongás? Rajongás, hmm... Milyen más, mert a rajongás az nem szerelem...