Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

15 fejezet

Már nagyon hiányoztoooooook, és mivel ma van kereken két hete, hogy szüneten vagyok és egy betűt nem írtam, ezért ma ünnepelünk vagy mi... Még kell egy kis idő nekem, de már kezdek megnyugodni, de még ez a hét, meg a jövő hét húzós... 

Nagyot sóhajtva kopogok egyet az ajtón és a földet pásztázva várom, hogy valaki kinyissa...

-Mit akarsz?-kérdezi miután ajtót nyitott.

-Sajnálom.-piszkálom az ujjaimat.

-Mit sajnálsz?-vonja fel a szemöldökét.-Talán azt, hogy nem hallgattál meg? Vagy azt, hogy véget vetettél a barátságunknak? Vagy segítsek még? Mit sajnálsz? Hogy így belém rúgtál?-oké... Eléggé berágott...

-Megértem, hogy mérges vagy meg minden, de tényleg sajnálom... Meg kell értened, hogy Virág már kilencedik óta a támaszom, mindig itt volt velem és segített nekem, de tényleg...-veszek egy mély levegőt.-Fontos vagy nekem Ricsi, nagyon fontos és nem akarlak téged sem elveszíteni.-állom a tekintetét amiből semmit sem tudok kiolvasni.

-És szerinted ezzel el is van rendezve minden?-ráncolja a homlokát és furcsán vizslat, mintha a jelét keresné annak, hogy hazudok.

-Van sütim!-emelem fel a zacskót kínosan mosolyogva.

-És szerinted ez elég ahhoz, hogy behívjalak és megnézzünk valami nyáltól csöpögő filmet?-kérdezi hitetlenkedve.-Milyen ízű?-teszi fel a kérdést gyanakodva.

-Nutellás.-válaszolok és próbálom elfojtani a mosolyomat, mert tudom, hogy nyert ügyem van.

-Szóval a kedvenc sütimmel akarsz megvesztegetni? És szerinted ezt beveszem? Hát jól gondoltad...-karolja át nevetve a vállamat és bevezet a házba.

-Á, szia! Biztos te lehetsz Reni, mert a fiam még a ruhaméretedet is elmondta...-köszön nekem gondolom Ricsi anyukája.

-Csókolom.-intek bénán.

-Tegezz csak nyugodtan.-legyint.-Akkor te vagy a fiam barátnője.-mosolyog.

-Én nem...-tiltakozok hevesen.-Mi csak barátok...

-Extrákkal.-fejezi be a mondatomat, de nem úgy ahogyan én akartam.

-Anya!-szól rá Ricsi.

-Jól van, csak azt hittem, hogy a barátnőd, mert annyit beszéltél róla, de akkor nem zavarok... Jó szórakozást, de még nem vagyok olyan öreg, hogy nagyinak hívjanak.-kacsint rám.

-Anya!!!-ég mind a kettőnk feje.-Gyere fel a szobámba.-fogja meg a kezemet..

Majd felmegyünk az emeletre és neki látunk a zabálásnak... 

Semmiségekről beszélgetünk, de tényleg, de olyan...olyan hülye, hogy muszáj folyton nevetnem rajta...

Nagyon jól érzem magamat vele.

-Ricsi.-szólítom meg halkan.-Tudod... Szeretlek.-mosolyodok el, de...de ő meg elkezd fuldokolni a sütitől és leesik az ágyról...-Jól vagy?-kerekednek ki a szemeim.

-Hogy érted...h...o...gy szeretsz?-szedi rendbe magát, mert már a feje elég lila volt.

-Te vagy a legjobb barátom.

-Én is szeretlek Ren.-néz a szemembe, és az egyik hajtincsemet kisimítja az arcomból.-Hord kiengedve a hajadat, nagyon jól áll.-nyel egyet.-Ki kell mennem levegőzni egy kicsit.-nyitja ki a az erkély ajtaját és már itt sincs...