Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

20 fejezet

-Szeretlek, Ricsi! Tudom, hogy a barátságunk nem indult éppen zökkenőmentesen, de tudnod kell, hogy minden baki után egyre jobban beléd habarodtam... És azt is tudom, hogy előbb kellett ezt elmondanom, mielőtt mélyebben belevágtunk volna abba, hogy segítesz abban, hogy Cortez és én együtt legyünk. De én meggondoltam magamat! Hozzád sokkal erősebb érzelmek fűznek, mint Cortezhez bármikor. Amikor veled voltam tényleg elfelejtettem mindenkit magam körül és úgy éreztem, hogy csak mi ketten vagyunk és...és én nem is tudom, hogy mit mondjak még, de... szeretlek és veled akarok lenni!-tördelem az ujjaimat és idegesen járkálok fel és alá a szobámban.

Nagyot sóhajtok és leülök az ágyamra... A fejemet a térdemre hajtom...

-Menni fog!-biztatom magamat.-Neki is eltudod mondani ugyanígy.-hunyom le a szememet.

-Ren! Megjöttem!-kiált fel Ricsi és hallom, hogy feljön a lépcsőn és kinyitja a szobám ajtaját, majd ledobja a táskáját a földre és lehuppan a szőnyegemre.

-Figyelj. Mondanom kell valamit...-húzom el a számat.

-Nekem is képzeld!-válaszol.

-Mondd te előbb!-előzöm meg.

-Nem, te!-hátrál.

-Nem, te inkább, tényleg.-mosolygok rá.

-Oké.-von vállat.-Elhívtam Virágot a bulira.-mondja ki gyorsan.

-Tessék?-halványul el az arcomon a mosoly.-Randi?-remeg meg a hangom.

-Hááát...-vakarja meg a tarkóját.-Lehet...-vallja be.-Megfogadtam a tanácsodat Reni, igazad volt! Ha te nem lettél volna akkor nem mennénk randizni! Köszönöm!-ölel meg, én meg esetlenül viszonozom.

-Mondtam én ilyet?-nézek magam elé sokkosan.

-Még régebben...

De akkor még nem szerettem beléd! Üvölti a belső hangom...

Ó, én marha...

-És össze is jössz vele?-kérdezem halkan.

-Ha úgy alakul.-von vállat.-De addig nem ameddig fel nem készítettelek... Már csak egy dolgunk van, a csók.-veszi ő is halkabbra a hangját.-Ahogy én ismerem Cortezt szerintem ha tetszel neki akkor nem fogja kihagyni a lehetőséget, hogy megcsókoljon...

-És te segítesz nekem?-kerülöm  a tekintetét.

-Emlékezz, megbeszéltük, hogy igen. De ha nem akarod akkor nem kell, én csak...-szabadkozik.

-De szeretném.-próbálok felfele pislogni, hogy ne látszódjanak a könnyeim.

-Akkor jó.-mosolyodik el.

-Örülök ha boldog vagy.-csuklik el a hangom.

-Én veled vagyok boldog.-mondja ki egyszerűen.

-Ne nehezítsd meg még jobban...-kérem.

-Mit?-értetlenkedik.

-Csak csókolj  meg!

-Ren.-suttogja és elsöpri az arcomból az egyik hajtincsemet, majd óvatosan közeledik felém, automatikusan hunyom le a szemeimet.

Puha szája az enyémhez ért és egy nagyon fura érzés kerített hatalmába...

Mielőtt bármit is csinálhattam volna vége is lett a pillanatnak...

Olyan volt, mint egy pofon ami felébresztett az álomból.

Mondtam neki, hogy nagyon fáj a fejem és kikísértem az ajtóig, majd elbúcsúztunk egymástól, jó szorosan megöleltem és utána felfutottam a szobámba...

Olyan volt ez, mint egy búcsú...

-Mit tettem?-teszem az ujjaimat a számra és végigsimítok az alsó ajkamon.

Valami megváltozott.

Én tudtam, de nem tudtam, hogy ő tudta e...

De abban biztos voltam, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen...