Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

9 fejezet

-Na? Hogy ment?-kérdezi Ricsi izgatottan.

-Sehogy.-vonok vállat szomorúan.-Lepattintott.... De! Szakított Vikivel!-ugrok boldogan a nyakába.-Lehet, hogy még van remény!-sikítozok teljesen felpörögve.

-Az....az nagyon szuper.-válaszol lehangoltan.

-Hát nem örülsz?-húzódok el tőle.

-De persze, félre ne érts... Csodás!-húzza egy hamis mosolyra a száját. Vajon miért nem örül? Mindent úgy csináltam ahogyan mondott... Akkor mi lehet a baja?

-Szóval nem.-veszek vissza a lelkesedésemből én is.

-Már nem dadogtál előtte és mertél is válaszolni, ugye?-tereli a témát egyből.

-Persze, minden terv szerint alakult... De mi a baj? Ebben a két hétben szinte mindig együtt voltunk és nekem te...te vagy a legjobb barátom, ha mondhatom ezt.-tűrök el egy tincset az arcomból szégyenlősen.

-Te is nekem, ennek örülök... Legalább több, mint a semmi...-morogja halkan az utolsó mondatot.

-Tessék?-értetlenkedek, mert nem értem, hogy mire mondja ezt...  Lehet arra, hogy ezelőtt nem voltunk ennyire jóban...

-Semmi.-int egyet.-Akkor holnap találkozunk?-kérdezi.

-Hát... Holnap olvasóköröm lesz.-gondolkodok.

-Akkor megvárlak.-vágja rá kapásból.

-Rendben, köszi. Szia akkor.-adok két puszit neki, mire eléggé meglepődhetett, mert lefagyott. 

Már mennék hazafele, de ő még visszahúz...

-Ugye tudod Ren, hogy ha Corteznek nem vagy így jó ahogy vagy akkor, egy vak és,  kettő nem érdemel meg... Semelyik fiúért nem éri meg megváltozni...