Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

7 fejezet

-Miért nem lógtunk többet együtt?-kérdezi suttogva és az arcomat simogatja óvatos mozdulatokkal.

-Mert Arnolddal voltam.-válaszolok őszintén, mert ez tényleg így volt...

-Igen, sajnos...-mosolyodik el kissé szomorúan?-Van gitárod?-csillan fel a szeme.-Megfoghatom?-kérdezi gyermeki izgatottsággal.

-Persze.-biccentek feléje és ennyi is volt az érzelgős pillanatunknak...

-Jesszus... Mennyire el van hangolva.-kerekednek ki  a szemei.

-Hát... Nem tudok gitározni.-vallom be az igazat.

-Megtanítsalak?-kérdezi reménykedve...

-Tényleg?-mosolyodok el.

-Hát persze.-vágja rá csípőből.-Nagyon szívesen tanítanálak, de csak ha tanár bácsinak szólítasz.-kacsint  rám.

Most flörtöl velem?

Rá kéne kérdeznem? Vagy ez, hogy megy?

-És hogy hogy úgy döntöttél, hogy megtanulsz valami hangszeren játszani?-pillant felém érdeklődve miközben behangolja az eszközömet.

-Háááát....-húzom el a szót.-Őszintén?-túrok a hajamba idegesen.

-Persze, azt hittem, hogy őszinték vagyunk a másikkal.-jegyzi meg halkan.

-Corteznél megláttam egy gitárt és imponálni akartam neki...-mondom ki vöröslő fejjel.

Mire megáll a keze a levegőben...

-Hát persze, Cortez... És tetszik neked, vagy valami?-néz mélyen a szemembe.-Egyenesen mondd meg a véleményed...

-Szeretem, azt hiszem.-ráncolom a homlokomat és úgy beszélek hozzá...

-Ühüm, az jó... Akkor én nem is zavarok tovább, vagy mi... Nekem amúgy is mennem kell... Csá Reni...-kapja fel a táskáját és már itt sincs...

Reni??!!